„A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt...”

-A pisztráng-

Egy kietlen kősivatagban kóborolva rendszerint mérsékelt eufóriát vált ki a szemlélőből, ha egy kiszáradt folyómederre, vagy egy meddőn porzó oázisra bukkan. Kivételt képez ez alól az az eset, amikor a szóban forgó kőtenger egy másik égitesten, nevezetesen a Marson található. Noha a műholdas megfigyelések már többször is egyértelműen utaltak arra, hogy a vörös bolygón egykor patakok csordogáltak, az igazán kézzel robotkarral fogható bizonyítékra mindeddig várni kellett. A mai nap során azonban a Curiosity rover vidám araszolás közepette egy jellegzetes folyami üledékrétegre bukkant, eloszlatva minden megmaradó kételyt!

A kőzetrétegről érkező nagy felbontású képeket megvizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a finomszemcsés homok által egyfajta konglomerátummá összefogott „kavicsok” mérete (mely kizárja a szelet a potenciális szállító „közegek” listájáról) és formája (mely bizonyíték a szállítás okozta erózióra) egyértelműen a vízben való erodálódás jeleit mutatja. Kicsit plasztikusabb megfogalmazással élve: „úgy néz ki, mintha valaki légkalapáccsal kifordított volna egy darabot egy városi járdából” - nyilatkozta John Grotzinger. A felszíni formák alapján alapos a gyanú, hogy a rover egy ősi patakmeder nyomai mellett halad el. Bill Dietrich, a Berkley kutatója elmondta, hogy a nyomok szerint a geológiai képződmény akár néhány milliárd éves is lehet, de az azt létrehozó folyó évezredekig, talán évmilliókig is jelen lehetett. A lefotózott objektumot egy Kanada északi területén található tóról „Hottah”-nak nevezték el, folytatva a bevett eljárást, miszerint az adott földrajzi régió elnevezéseit használják a Gale-kráterben megismert tereptárgyak azonosítására.

A történelmi jelentőségű geológiai felfedezés valahol a Gale-kráter északi pereme és a kráter belsejében található Mount Sharp között félúton található. A terület műholdas megfigyelése további részletekre világít rá a lelettel kapcsolatban: a képek tanúsága szerint Hottah egy legyezőszerűen szétterülő hordalékmező része, melyet a kráter pereméről lezúduló patakok teríthettek szét. Az egykori vízfolyások számos csatorna szerű nyomot hagytak a területtel határos magasabban fekvő részeken. Ezen barázdák mennyisége arra enged következtetni, hogy az üledéket létrehozó vízfolyások vagy hosszú időn át jelen voltak, vagy legalábbis gyakorta megismétlődtek.

A konglomerátumot összetartó anyag vizsgálata további információkat adhat az egykori nedves környezetről, ezen felül a benne megőrzött kövek a távolabbi vidék geológiájáról is hírt adhatnak. A felfedezés ellenére a rover fő célpontja továbbra is a Mount Sharp lankás hegyoldala, ahol a műholdas mérések alapján agyagban és szulfátokban gazdag a talaj, mely reményt adhat szerves anyagok nyomainak a megtalálására is. Ettől eltekintve természetesen nem zárható ki, hogy a felfedezett patakmedret egykor primitív élőlények népesítették be, de amint arra Grotzinger rámutatott, nem ezt tekintik a legjobb sansznak az élet nyomainak megtalálására, noha kétségkívül biztató kezdet egy valamikor potenciálisan „lakható” környezet nyomainak beazonosítása.