Legtöbb írásunk külföldi tudományos eredményekről számol be, aminek több oka is van, de semmiképpen sem az, hogy a hazai kutatók nem járulnak hozzá a fejlődéshez. A nem megfelelő kommunikáció a leginkább felelős azért, hogy gyakran nem értesülünk a legújabb magyar felfedezésekről. Sajnos a kíváncsiskodókon a legtöbb egyetemi honlap nehezen segít, s aki nem elég célzottan keres, nem biztos, hogy rátalál, milyen kutatások is folynak egyetemeinken, kutatóintézeteinkben. A kutatóegyetemi projektekről jobb esetben is csak nagyon rövid célkitűzést vagy leírást kaphatunk, ha egyáltalán megtaláljuk őket a honlapokon. Ennél kicsit többet tudunk meg (nagyon célzott kereséssel) a BME doktori iskolájának hallgatói kutatói pályázataiból, melyek megírásakor a közérthetőség fontos szempont volt. Bár előismeretek szükségesek a pályamunkák teljes megértéséhez, arra a célra kiválóan megfelelnek, hogy bemutassák, mivel is foglalkoznak ifjú, lelkes kutatóink, vagy támpontot nyújtsanak például az egyetemre jelentkezés előtt az érdeklődőknek, hogy milyen kutatási területek közül választhatnak később. További eredményekről a Kutatás-Fejlesztés Eredmények cimke alatt olvashatunk. A fenti kritika alól valamennyire kivétel, és az általam talált legszebb példa az egyetem közérthető kommunikációjának megteremtésére a Szegedi Tudományegyetem honlapja, ahol írott formában és videókon keresztül is értesülhetünk a tudományos eredményekről. Sajnos az utóbbi 1-2 évben már ez sem frissül ugyanolyan frekvenciával mint korábban.

Egy másik forrás, amelyből tájékozódhatunk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, mely honlapján (szintén célzott kereséssel) magyar szabadalmak érhetők el ingyenesen letölthető formában. Innen merítettük a címben említett találmányról szóló leírást, mely jó néhány éve zajlott kísérletek eredménye, s így azt is elmondhatjuk, hogy már sokan élvezhették előnyeit. E sikertörténet kisebb árnyoldala, hogy befektetők híján szélesebb körben tudtunkkal nem terjedt el e segédeszköz használata. Általánosan elmondható, hogy a feltalálók és az egyetemek anyagi források hiányában nem tudnak egy nemzetközi szabadalmat finanszírozni – sőt sokszor a hazait sem -, s a spinoff cégeknek sincs sok támogatottságuk hazánkban.

A hosszú bevezető után rátérünk a címben említett dobogó szíven végzett műtéti segédeszközre (lásd a képen). A találmány egy viszonylag egyszerű, de annál nagyszerűbb ötleten alapul, tulajdonképpen egy szilikonból készült szívtámaszról beszélünk. Az eszköz a BME (Dr. Wagner Ödön, akit a Kutatók Éjszakájáról is sokan ismerhetnek), a SOTE (Dr. Patonay Lajos) és a Debreceni Egyetem (Dr. Galajda Zoltán, Dr. Péterffy Árpád, Dr. Szentmiklósi József) oktatóinak együttműködésében született.

A szívsebészetben nagy áttörést jelentett, amikor megvalósíthatóvá váltak a dobogó szíven történő műtétek. Ezt megelőzően, illetve ma is olyan esetekben, amikor ez nem kivitelezhető, a szívet akár órákra is meg kell állítani. A műtét alatt a beteget egy gép tartja életben, mely szűrők és csövek összetett rendszerén keresztül biztosítja a vérkeringést, és ellátja a tüdők feladatát. A többnyire műanyag felülettel a test teljes vérmennyisége érintkezik, s ez gyakran gyulladásos reakciókat vált ki. Dobogó szíven végzett műtétnél a szervezetet nem éri ilyen jellegű megterhelés, a szív felszínét egy speciális eszköz rögzíti a megfelelő helyen, egyébként el tudja látni a feladatát az operáció alatt. A helyzetet az nehezítheti, ha a szív hátsó felén, illetve a hátsó felén húzódó koronaéren van szükség beavatkozásra. Ekkor a szívet ki kell emelni a helyéről. Ezt egy speciális berendezéssel végzik, mely a szívet csúcsánál egy vákuumtappanccsal képes megfogni, megemelni, és függőleges helyzetben tartani. Ez a helyzet cseppet sem természetes a szervnek, a szívfalban feszüléseket okoz, és ráadásul a kiemelés miatt gyorsan elkezd csökkenni a hőmérséklete, ami a szív pumpa funkcióját rontja.

Az új találmány ezeket a hátrányokat mind kiküszöböli, mivel követi a szív, illetve annak helyének anatómiáját, így a szívet megfelelő helyzetbe hozhatja az orvos anélkül, hogy azt tartósan fel kelljen emelni. Mivel a szilikon rugalmas, és az eszköz kialakítása tökéletesen követi a szív alakját, nem keletkeznek feszültségek a szívfalon, nem gátolja annak normális működését. A szívtámaszon helyet kapnak az erek lenyomatai is, így azok is akadálytalanul funkcionálhatnak. A szilikon alapanyagnak köszönhetően a segédeszköz könnyen sterilizálható, és a műtét alatt folyamatosan képes a szívet melegen tartani. Ehhez a szívtámaszt előzőleg mikrohullámú melegítőben,vagy meleg folyadékba helyezve melegítik fel. Azok a betegek, akiket a szívtámasz segítségével műtenek, sokkal gyorsabban gyógyulnak, és olyan betegek is műthetők, akiket a korábbi módszerekkel valószínűleg nem vállalnának, mert túl kockázatos volna.

Hogy miért éppen a szilikon a legjobb alapanyag a segédeszköz készítésére? A szilikon a szervezet számára teljesen indifferens, a szervezet nem tudja lebontani, nem is igazán tudnak a sejtek rajta megtapadni. Ez utóbbi okán lehet olyan jól sterilizálni is.

A szilikonok alkalmazhatóságáról bővebben a Természet Világában jelent meg egy cikk „A mindenre jó szilikon” címmel, illetve egy kivonata online is elérhető.