Az európai űrkutatás szempontjából jelentős nap a mai. A DLR /Német Légügyi és Űrkutatási Hivatal/ kölni központjában ma délután 2 és 4 óra közt – az eseményt német nyelven élőben lehet majd követni a DLR honlapján - felébresztik hibernációjából a Philae leszállóegységet az Európai Űrkutatási Hivatal már-már hihetetlen küldetésen lévő, egészen egyedi Rosetta űrszondáján. Tovább után arról, hogy mi is teszi különlegessé ezt a küldetést, illetve milyen magyar vonatkozásai vannak. 

A Rosetta célja nem más, mint találkozni és pályára állni egy üstökös körül. Egészen pontosan a Csurjumov-Geraszimenko üstökös áll a szonda célkeresztjében, melyről éppen ma közölte első felvételeit az egyelőre még célpontjától 5 millió kilométeres távolságban száguldó berendezés. 

A Rosetta hosszú út végén ér el ebben az évben a már „látótávolságba” került célobjektumhoz. Ezt nem csak térben kell érteni – jelenleg Földünktől majd 700 millió kilométerre tartózkodik az eszköz -, hanem időben is. Több halasztás után végül 2004-ben emelkedett fel az Ariane-5 típusú hordozórakéta Kourou-ról értékes rakományával. Ezzel megkezdődött a kacskaringós, bámulatosan bonyolult és energiatakarékos pályán történő utazás, mely gravitációs hintamanőverek sokaságán – 3-szor a Föld, egyszer pedig a Mars segítségét kihasználva - keresztül vezet el az üstökösig 10 esztendő leforgása alatt. Már önmagában egy ilyen pálya megtervezése is elismerésre méltó teljesítmény. 

Főleg ha hozzátesszük: az utazást úgy igazították a mérnökök, hogy ne teljen teljesen eseménytelenül. 2008-ban a szonda „megtekintette” a tőle mindössze 802,6 km-re 31 ezer km/h sebességgel elsüvítő 2867 Steins kisbolygót. Az eset különlegességét technikai szempontból az igen alacsony távolság mellett az adta, hogy első ízben alkalmaztak optikai navigációt egy európai űrszondán. Ez a találkozó jó lehetőséget adott arra, hogy kipróbálják a fedélzeti műszereket, amelyek kifogástalan működése eredményeként néhány, az 5 km átmérőjű  kisbolygóról készült gyönyörű felvétellel gazdagodtunk.

A következő állomáshoz 2010-ben érkezett el az eszköz. Ekkor a Lutetia kisbolygótól 3162 km-re haladt el, ismét maximálisan teljesítve a vele szemben támasztott elvárásokat. Érdekesség, hogy az ily módon feltérképezett aszteroida felszínén a római provinciák szerint nevezték el az egyes területeket, így az egyik régió a Pannonia nevet kapta a keresztségben. 

2011-ben aztán 31 hónapra hibernálták az űrszondát, mert ekkor olyan távol került a Naptól, hogy nem tudott volna elegendő energiát gyűjteni minden berendezése aktív működtetéséhez. A mély álomból idén januárban ébresztették fel a Rosettát, mely megfelelően reagált. Idegölő hónapok ezek egy földi mérnök életében, hiszen hosszú időn keresztül csak remélheti, hogy a több éves munka nem veszik kárba, és a kívánt pillanatban valóban megérkeznek a remélt jelek… Hála az alapos munkának, mindez hiba nélkül meg is történt,ezzel az utazás utolsó szakaszába lépett a küldetés. 

Az üstököshöz való megérkezés 2014 augusztusában esedékes. A 2,8x2,1x2,0 méteres, 1670 kg üzemanyagot szállító, összesen 3 tonnát nyomó űrvándor ekkor pályára áll majd az üstökös körül, hogy azt alaposan megvizsgálhassa a fedélzeten található, 165 kg-nyi tudományos berendezés segítségével. Összesen majd 1 évig fogja kísérni a Nap felé tartó üstököst, majd a perihélium – a pálya Naphoz legközelebbi pontja – után még fél évig együtt haladnak vissza a Jupiter pályája felé.

Miért lehet érdekes egy üstökös? Mert értékes információkat szolgáltathat Naprendszerünk kialakulásáról és akár a földi élet eredetéről is. Ennek oka, hogy kémiai összetétele gyakorlatilag változatlan maradt a majd 4,6 milliárd év során, így analízise segítségével visszatekinthetünk a még mindig formálódó Naprendszer korába. A Rosetta eredményei annak kiderítésében is segíthetnek, hogy vajon szerepet játszhattak-e az ilyen égitesteken utazó szerves molekulák a földi élet létrejöttében. 

Már az eddig taglalt részletek is egyedivé tennék a küldetést, de az tartogat magában még egy nagy attrakciót: a Philea leszállóegységet, amely 2014 novemberében megkísérel az üstökös felszínén landolni, ezzel ugyan Bruce Willis nélkül, de mégis megvalósítva egy a korábban csak a fantáziák világába tartozó manővert. A nagyjából 100 kg-os berendezés ballisztikus pályán „esve” érkezik meg az üstökös felszínére, amihez aztán szigonyok segítségével rögzíti magát. Ne feledjük, egy ilyen parányi égitest gravitációs mezője eléggé gyenge, így a „becsapódást” nem úgy kell elképzelni, mint egy repülőgépről ejtőernyő nélkül kihajított doboz esetében. 

Végezetül emlékezzünk meg a küldetés magyar vonatkozásairól is, mert nem a kisbolygó felszínén elterülő Pannónia régió az egyetlen ilyen. Az európai együttműködés keretében készült berendezések közül számos fejlesztésében magyar mérnökök is részt vettek. Ezeket – illetve ezek másait - annak idején egy előadássorozat és kiállítás keretében be is mutatták a Magyar Természettudományi Múzeumban. A Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft. alkalmazottai  fejlesztették a leszállóegység központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, melynek nem kevesebb feladata lesz, mint a Philea leszállásának irányítása, a keringő egységgel való kapcsolattartás, a mérések vezérlése és az adatok Föld felé történő továbbítása. A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja jelentős részt vállalt a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont pedig két mérőműszer készítésében is aktív szerepet vállalt. Emiatt még izgatottabban várhatjuk az idei őszt és az űrtörténelmi landolást!