Mi tagadás, több volt ebben a hétben, de előre nem látott körülmények miatt több hosszabb poszt is beragadt a rajtnál, és nem tudott kitörni az egyre vaskosabb jegyzetfüzetből. Némi kárpótlást nyújthat, hogy a pénteki szemezgetés most sem marad el, ráadásul igazán érdekes hírekre bukkantunk az elmúlt napokban!

Kezdjük hazai pályán! A HVG online kiadásának hasábjain jelent meg egy cikk szombat délelőtt a Szegeden jövő decemberben megnyíló lézerközpontról. Igazán büszkék lehetünk erre a létesítményre, mely egész Európa egyik legmodernebb kutatóhelye lesz, és számos különböző tudományterületet szolgálhat ki. Különleges lézerei attoszekundum (érzékeltetésül: a másodperc milliárdod részének milliárdodáról beszélünk, ami úgy aránylik egy másodperchez, mint a másodperc a világegyetem korához...) hosszúságú jeleket lesznek képesek előállítani, amelyek segítségével az atomok mozgása is megfigyelhető lesz. Dr. Osvay Károly így nyilatkozik a cikkben – amelyet érdemes elolvasni a további részletekért:

„Olyan ez, mint amikor egy sötét, de folyamatosan mozgó emberekkel teli szobát egy villanólámpa segítségével csak egy pillanatra világítunk meg, majd néhány másodperc múlva ismét. Akkor már láthatjuk, az emberek megváltoztatták a helyzetüket, de hogy hogyan kerültek oda, azt nem tudjuk. Éppen ezért minél kevesebb idő telik el a két felvillanás között, annál jobban látjuk, mely pontból mely pontba mozdult el az adott személy. Az elektronok esetében erre használható fel az attoszekundumos vizsgálat.”

/Érintőlegesen kapcsolódik ehhez az egyik legelső cikkünk a blogon, mely a femto-fotográfia világába enged betekintést./

A hét száma mégsem a tíz a mínusz tizennyolcadikon, hanem egyszerűen csak a 13. Szomorú apropója ennek, hogy Sierra Leonéban az ebolás betegeknek még mindig csak mindösszesen 13%-át sikerült elkülöníteni a lakosság egészséges részétől. Azért döbbenetes ez az adat, mert az ENSZ Ebola Emergency Response Mission célja december elejére a 70%-os arány elérése volt. A szomszédos Libériában sikerült is feltornázni a számokat egészen 90%-ig, ezzel valamennyire kontroll alá vonni a járványt. Ehhez kellett a jelentős külföldi segítség mellett a libériai kormány hatalmas erőfeszítése is. Sajnos utóbbira Sierre Leonéban nem lehet számítani... Noha az ország GDP-je Afrika egyik csodás növekedését produkálta (+20% csak tavaly), ebből a lakosság vajmi keveset érzékelhet. A populáció fele napi kevesebb mint 1,25 dollárból él. Ezen adatok fényében aligha meglepő, hogy az ország vezetése a világ egyik legkorruptabbja: a Transparency International vonatkozó listáján a 175 vizsgált ország között a 119. helyre kvalifikálta magát, társadalma pedig jövedelmek szempontjából a világ 4. legegyenlőtlenebbje. A fizetések elmaradása miatt nem csak az egészségügyi dolgozók, de a járvány terjedésének visszaszorítása szempontjából igen fontos szerepet betöltő sírásók is többször sztrájkoltak már... A segélyszállítmányok egy része – itt orvosi felszerelésekről is beszélünk – hónapokig a kikötőkben vesztegelt, mert nem sikerült az illetékeseket megvesztegetni. Eközben az ebola elleni harcot vezető helyi főorvos életét vesztette a betegségben már hónapokkal ezelőtt, azóta pedig háromszor állítottak fel teljesen új szerveket a kormány emberei a betegség kontrollálása céljából. Mindezekről a Foreign Policy-ben jelent meg egy hosszú cikk (sajnos fizetős tartalom), melyet Laurie Garrett írt a helyszínen megtapasztalt élményei alapján. A hölgy hatalmas elhivatottsággal követi a járványt, és emellett a hasonló betegségek elleni nemzetközi küzdelmet is. Érdemes Twitteren is követni, mert jóvoltából remek írásokra lehet bukkanni. Ezen a podcaston pedig a Council of Foreign Relations hallgatóinak számol be a legfrissebb fejleményekről.

Evezzünk vidámabb vizekre, és emlékezzünk meg egy sikerről a betegségek elleni küzdelmek világából: a malária évenkénti halálos áldozatainak száma 2000 és 2013 közt 54%-kal csökkent a megbetegedések 90%-ának „otthont adó” Afrikában, adta hírül a Reuters. Ennek oka elsősorban a lakosság ismereteinek bővülése és az alapvető védekezést lehetővé tevő eszközök elérhetőségének terjedése, valamint a korai felismerés esélyének javulása. Az időszak kezdetén az emberek csupán 2%-a használt szúnyoghálót a szubszaharai térségben, míg mára ez a szám elérte a 44%-ot. Sajnos az ebola erre a küzdelemre is csapást mér, ugyanis az érintett országokban az egészségügyi ellátás összeomlásával megnövekedett a malária kockázata is. 2013-ban a 3 országban összesen 6 millió(!!) maláriás eset volt, melyekből 20000 bizonyult halálos kimenetelűnek. 2013-ban összesen 584 ezer ember esett a kór áldozatául, ebből 453 ezer 5 évesnél fiatalabb volt.

Hagyjuk magunk mögött a vírusokat és Afrikát is: a következő állomás Ausztrália, mely a napelemek kutatásának egyik hazája. A University of New South Wales kutatói ismét megdöntötték a napelemek hatásfokának érvényben lévő rekordját. Először lépték át a 40%-os álomhatárt. Külön érdekesség, hogy 1989-ben is ez az intézmény tartotta a rekordot: akkor éppen a 20%-ot sikerült elkerülni.

Közben a California Institute of Technology kutatói azon munkálkodnak, hogy a szilíciumon áthaladó infravörös sugárzás energiáját is valahogy ki tudják aknázni a napelemek. Ehhez a fémek és a levegő határán megtalálható elektronok rezgéseit, az úgynevezett plazmon rezgéseket használják fel. A kutatóknak sikerült elektronok bevitelével módosítani a rezonanciafrekvenciát oly módon, hogy az egyezzen a beérkező fotonok frekvenciájával. Ily módon az elektronok gerjeszthetővé válnak, és létre lehet hozni egy elektromos potenciált. A kutatás még csak kezdeti fázisban van, de az eredmények biztatóak a jövőre nézve.

Miközben sokan dolgoznak a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiákon, mások addig a hátrahagyott hagyományos forrásokkal kapcsolatban fogalmaznak meg aggodalmakat. A Princeton kutatóinak friss tanulmánya szerint a hátrahagyott, lezárt olajkutak sajnálatos módon rengeteg metánt eregetnek a levegőbe. A jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált kutak 15%-a szivárog nagy mértékben, és az emberiség által összesen a légkörbe juttatott metán – mely a CO2-nél 20-szor „hatékonyabb” az üvegházhatást illetően - mennyiségének akár 10%-a is származhat ezekből a forrásokból. Noha az olajtársaságok egyre többet tesznek azért, hogy a működő kutak ne szivárogjanak – különösen a palagáz termelés kapcsán fogalmaztak meg aggályokat a kiszökő metánnal kapcsolatban –, az elhagyott fúrások eddig nem kaptak figyelmet, pedig már most 3 millió(!!) ilyen egység található csak az USA-ban, és míg a fúrás 10-15 évig aktív, addig a lezárt berendezés akár évtizedekig is pöfékelhet...

A heti videó előtt utolsóként egy egyfajta mesterséges bőrről számolunk be, melyet amerikai és dél-koreai kutatók állítottak elő, és amely a remények szerint a jövőben a mesterséges végtagokkal ellátott pácienseknek visszaadhatják az érzékelés képességét is. A motorikus képességek pótlása terén már eddig is rengeteg előrelépés történt, de mindeddig hiányzott annak lehetősége, hogy az eszközöket használó egyén érzékelje, ha valami elkezd kicsúszni a kezéből, vagy amikor valami túl meleget fog meg. A mesterséges bőr polydimethylsiloxane-ból (PDMS) készült. Az áttetsző anyagba rengeteg parányi szenzort zsúfoltak, melyek érzékelik az alakváltozást, a páratartalmat és a hőmérsékletet, ezekről pedig különböző elektromos jelek formájában adnak számot. A következő lépés annak megoldása lesz, hogy ezeket az elektromos jeleket az agy tudtára hozzák. Patkányokkal már működik az eljárás, de az esetükben használt fix elektródák emberek esetében nem használhatóak, így más módszert kell találni.

És akkor elérkeztünk a videóhoz: fizika és zene!

---------------------------------------------------

Voyager Blog a Facebookon

(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)