2013. már 07.

56. A bőség virtuális kosara

írta: _Maverick
56. A bőség virtuális kosara

May you live in interesting times!”


photo_preview.jpgA fenti idézettel számtalanszor találkozhattunk már különböző kontextusokban. Eredetéről megoszlanak a vélemények, az elfogadott nézetek szerint egy ősi kínai átokkal állunk szemben, vagyis az „érdekes” jelzőt átvitt értelemben kell érteni. Maradjunk azonban most a szó szerint vett jelentésnél, ezzel mindjárt eltüntetve a negatív felhangot. Ki ne akarna érdekes időkben élni? Egyáltalán voltak-e valaha érdekesebb idők, mint a nap mint nap újdonságokat hozó jelenkor?

f2169.jpgHa gondolkodás nélkül kellene válaszolni, akkor bizonyára sokan mondanák: „Persze!”. Vegyük csak az űrkutatás szerelmeseit: vajon nem akarnák karrierjüket a 60-as évek USA-jában kezdeni? Sokszor álmodoztam erről, megpróbáltam elképzelni, hogy mekkora élmény lehetett mindez az akkori mérnökök számára. Milyen érzéssel léphettek ki az egyetemek kapuin, hogy aztán a legszerencsésebbek betoppanhassanak a NASA központjaiba, és hátuk mögött a kiapadhatatlan költségvetéssel megvalósítsák legmerészebb elképzeléseiket. Számtalan szakma képviselői találhatnak ilyen „aranykort”, de ahogy arra Woody Allen is rámutat a „Midnight in Paris” című sikerfilmjében: minden kor gyermeke előtt megszépül a múlt, és az általunk vágyott idők emberei alighanem egy korábbi kor atmoszférája után áhítoznak. A múlt iránti nosztalgia és a jövőről való álmodozás közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a jelenről! Pedig micsoda időket élünk! A történelem nagy pillanatait, amikor alapjaiban változik meg az emberi civilizáció, amikor a tudomány és technika világa soha nem látott ütemben ontja az újabb és újabb határokat feszegető eredményeket, amikor az információk áradata szélsebesen hálózza be egyre sűrűbben bolygónk egyre nagyobb hányadát. Amint arra Peter Diamandis rámutat előadásában – mely az egész írás alapjául szolgál -, ez utóbbi a kulcs: az információ elérhetősége, a kitáguló határok, a mindenki számára feltáruló horizontok. Olyan lehetőségek nyílnak meg ezáltal, amelyekről korábban nem is álmodhatott az emberiség.

Jobbnak érezzük ettől a világunkat? Nem... Sőt, nincsenek kevesen azok, akik egyenesen minden idők legrosszabbikaként aposztrofálnák a nekünk rendeltetett jelent. Mindezért pedig paradox módon az információbőség okolható, az a jelenség, amely éppen hogy ennek ellenkezőjéhez segíthetné hozzá fajunkat. Miért? Mert evolúciósan így vagyunk programozva. Minden élőlény elsődleges ösztöne a létfenntartás, az életben maradás, emiatt az információk rengetegéből hihetetlen érzékenyen szűrik ki azokat, melyek veszélyt jelenthetnek, melyek valamilyen negatívumra figyelmeztethetnek.

Ösztöneink pedig bőven kapnak muníciót, elég csak bekapcsolni egy híradót, vagy kinyitni egy újságot. Valósággal özönlenek irányunkba az akár a világ átellenes pontjáról származó negatív hírek, hiszen ahogy a mondás tartja:

If it bleeds it leads!”

/Ha véres, akkor vezető.../

Ezen impulzusokra hagyatkozva könnyen abba az illúzióba ringathatjuk magunkat, hogy egy egyre agresszívebb, egyre veszélyesebb, egyre kiszámíthatatlanabb világ vesz minket körbe. A valóság azonban más: bármilyen hihetetlennek is hathat elsőre, a történelem legbékésebb időszakát éljük! Mi több: ahogy azt Steven Pinker egy remek előadásban bemutatja, az erőszak átlagos mértéke a történelem teljes ideje során fokozatosan csökken (a témáról itt található egy részletesebb bejegyzés).

Meghökkentő felismerés! És ez még nem minden. Értékítéletünket, helyzetértékelésünket tovább torzítja az emberi gondolkodás azon sajátsága, hogy a múltban elért eredményeket már adottnak, természetesnek vesszük. Érdemes azonban megállni egy pillanatra, és belegondolni, hogy mi mindent adott nekünk az elmúlt évszázad: az átlag emberi életkor több mint megkétszereződött, az inflációhoz igazított egy főre eső kereset világszerte megháromszorozódott, a gyermekhalandóság tizedére csökkent, az élelmiszerek, az elektromos áram, a szállítás, a távközlés ára pedig tizedére-ezredére mérséklődött!

596px-Moore-törvény.png

kenya.jpgEz a fejlődés zakatol tovább, és még a fejlődés üteme is folyamatosan gyorsul. Elég csak ha az egységnyi pénzösszegért megvásárolható számítási kapacitás görbéjére pillantunk (lásd: Moore-törvény. Napjainkban igazán nem nehéz elhinni: az emberiség tudása elérte azt a szintet, hogy ha gazdasági akadályok nem hátráltatják, akkor szinte bármit meg tud már valósítani. Napjainkban a legtöbb ország költségvetése 3-4%-át fordítja kutatásra és fejlesztésre, és mindössze ez a néhány százalék szállítja a tudásunkat minden nap tovább bővítő eredmények garmadáját. Az elmúlt pár évtizedben oda jutottunk, hogy egy kenyai harcosnak jobb telekommunikációs kapcsolata van, mint annak idején Reagan elnöknek, egy átlagos internetező pedig több információhoz fér hozzá, mint elnöksége idején (és ekkor már a 90-es évek közepéről beszélünk) Bill Clinton! Ez a tény alapjaiban rengeti meg a világot, és a további fejlődés legfontosabb hajtója.

image.pngAligha kell ecsetelni, hogy milyen változást hozott az internet a kutatók életében, és ez mennyivel járul hozzá tevékenységük hatékonyságához... A világ különböző pontján dolgozó csoportok közvetlen kapcsolatban állhatnak egymással, megoszthatják nem csak gondolataikat, de eredményeiket, megfigyeléseiket is. A korábbi publikációk nyomában járva nem kell hetekig levelezni levéltárakkal, vagy napokat tölteni könyvtárak zugaiban, elég néhány kattintás, és előkerül majd minden, amit az emberiség az adott dologról ezidáig felhalmozott. (Nem ragad például a Vasfüggöny mögött, a világ nyugati felétől elzárva, Novobátzky Károly és Marx György relativisztikus mechanika terén kifejtett munkássága, melyet gyakorlatilag újra felfedeztek majd 10 évvel később a mit sem sejtő kollégák.)

Számunkra ennél érdekesebb kérdés, hogy mit ad ez az információbőség a hétköznapi érdeklődő kezébe. Nem mást, mint a tudás kapujának kulcsát. Rajtunk áll, hogy mennyire akarjuk kitárni azt. Az elmúlt években – elsősorban a sávszélesség és a tároló kapacitás növekedésének eredményeként elburjánzó videó megosztóknak hála – hihetetlen gyarapodásnak indult a világhálón szabadon hozzáférhető oktatási/ismeretterjesztő anyagok összessége. A spektrum igen széles. A Khan Academy folyamatosan bővülő videó könyvtára segítséget nyújt a középiskolásoknak a tanulásban (ez csak az első ilyen kezdeményezés, melynek bizonyára lesz követője, és előbb utóbb a nyelvi akadályok is elhárulhatnak). Ha azonban magasabb szintű tudásra ácsingózunk, akkor sem kell elkeseredni. Kevesünknek adatik meg, hogy az MIT-n vagy a Stanford-on közvetlenül a világelitbe tartozó kutatóktól tanulhassunk személyesen, de ha kicsit körülnézünk a Youtube-on, akkor láthatjuk: virtuálisan egyre többük óráját „látogathatjuk” ingyen és bérmentve. Bárki végignézheti például a kvantummechanika alapjairól szóló kurzust Leonard Susskind prezentálásában, hogy csak egy példát hozzunk. Az ily módon elérhető előadások száma pedig nőttön nő, legyen szó akár természettudományról, akár szociológiáról, vagy éppen jogról. (Oldalunkon továbbra is igyekszünk felhívni a figyelmet hasonló oldalakra.)

rman5910l.jpgEnnél is bőségesebb a nem egyetemi előadás szintű ismeretterjesztő anyagok tárháza. Sokak számára ismertek a TED rövid, frappáns, figyelemfelkeltő, informatív előadásai, vagy az általunk is sokat reklámozott „Az atomoktól a csillagokig” előadássorozat az ELTE-n, melynek videóanyaga szintén letölthető. A topdocumentaryfilms.com oldalán számos ismeretterjesztő film linkje került összegyűjtésre, többek közt néhány kattintás választ csak el minket Carl Sagan korszakalkotó, „Kozmosz” című sorozatától. A majd mindenki zsebében ott lapuló HD minőségű felvevőknek hála pedig olyan eseményekről sem maradunk le, mint például Neil deGrasse Tyson parádés, végzősökhöz szóló beszéde a University of Wisconsin-Madison kampuszán.

Pontosabban nem maradunk le, ha nem akarunk lemaradni! A lehetőség egyre többek előtt nyitva áll. 2010-ben 2 milliárd ember számára volt elérhető az internet, ez a szám pedig meredeken emelkedik. 2020-ra 5 milliárd felhasználó lesz a világhálón! 10 év alatt 3 milliárd ember csatlakozik, akik előtt mindezek a lehetőségek eleddig rejtve voltak. 3 milliárd ember, akiknek hallhatjuk ötleteit, gondolatait. Micsoda lehetőség ez az emberiség egészére nézve! Tévedés azt gondolni, hogy akinek a véleményére érdemes adni, arról már eddig is tudtunk. Diamandis egyetlen szemléletes példával mutatja be ezt:

Van egy program, amiről néhányatok már talán hallott. Ez egy játék, amit Foldit-nak hívnak. [Hajtogasd] A seattle-i University of Washingtonból származik. Nos, ez a játék arról szól, hogy a résztvevõk fognak egy aminosav szekvenciát és megfejtik, hogy a fehérje hogyan fog elhajlani. És a hajtása határozza meg a szerkezetét és a feladatát. Ez nagyon fontos része sok orvosi kutatómunkának. És mostanáig csak szupeszámítógépek tudták ezt a feladatot megoldani.

Ezt a játekot egyetemi professzoroktól kezdve mindenki játszhatta. Túlzás nélkül, több százezer ember játszott vele online. És tanúbizonyságot adtak arról, hogy valójában ma, az emberek mintafelismerõ képessége jobb a fehérje hajtogatásban, mint a legjobb számítógépek. És amikor megnézték, ki a világ legjobb fehérje hajtogatója, nem egy MIT-s professzor volt az, de nem is egy CalTech-es hallgató, hanem egy hölgy az angliai Manchesterből, aki napközben titkárnő egy rehabilitációs klinikán, este pedig a világ legjobb fehérje hajtogatója.”

Rengeteg tényező formálja életünket, így egyáltalán nem garantált, hogy a nekünk osztályrészül jutott szakmához van a legtöbb tehetségünk. A szabad információnak, az ez által biztosított tanulási lehetőségeknek hála a mindennapi tennivalóink keretein túlmutató ismeretekre is szert tehetünk, utat nyithatunk a bennünk rejlő talentumnak, és példának okáért a fentihez hasonló módon is hozzájárulhatunk saját magunk kiteljesedéséhez, egyszersmind az emberiség boldogulásához. Vagy részt vehetünk olyan projektekben is, mint a Lunar X Prize – ahogy teszi azt a Puli Space csapata –, vagy a Qualcomm Tricorder X Prize verseny, melynek célja egy mobiltelefonba integrálható komplett orvosi diagnosztikai eszköz kifejlesztése... Ha nem is valósul meg mindegyik ötlet, ha el is akad egy-egy projekt anyagi, vagy éppen technikai gátakba ütközve, az elhivatott, lelkes, a feladat iránt szenvedéllyel rajongó emberek ötletei alapul szolgálhatnak későbbi fejlesztésekhez. Nem egy példa volt már rá a történelemben, hogy egy tudományos probléma megoldásához vezető ötlet a szakma berkein kívülről érkezett. Nem véletlen az sem, hogy pénzügyi elemző cégek lelkesen alkalmaznak matematikusokat és fizikusokat mindennemű közgazdasági ismeret nélkül is akár...

spam_cartoon.jpgNagy lehetőség került az emberiség kezébe, egyszersmind még nagyobb felelősség is! Mind társadalmi, mind egyéni szinten, legyen szó akár a felhasználóról, akár az információ megosztójáról. Befogadhatatlan mennyiségű adatot érünk el nap mint nap, melyből kénytelenek vagyunk szelektálni. Ez pedig koránt sem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre tűnhet. Oly könnyű elveszni a hamis hírek, a megalapozatlan beszámolók, a "vicces" videók, a befogadókra váró konspirációs teóriák erdejében még a tudatosan kereső felhasználónak is... /Ebben az írásban szándékosan a pozitívumokra koncentrálunk, az árnyoldalakról külön lesz szó./ Meg kell tanulnunk kiválasztani azokat a forrásokat, híreket, melyek ténylegesen hozzájárulnak ismereteink bővítéséhez; melyek valóban új információt adnak; melyek megbízhatóak; melyek nem csak ámulatba ejtenek vagy felkeltik a figyelmet, hanem lehetőséget adnak a megértésre is. Ki-ki kell törnünk a megszokott, rutinszerűen látogatott oldalak bűvköréből, ellenkező esetben önnön magunkat korlátozzuk.

A másik oldalon álló szerzőknek/szerkesztőknek pedig meg kell találniuk a saját, egyedi hangjukat. Azt, hogy miben adhatnak mást mint a többi, immár százával fellelhető azonos témájú portál. Nem feltétlenül „jobbat” - a tények tények maradnak -, csak mást. Önmagában az kevés, ha ugyanazok a hírek jelennek meg, csak kicsit előbb. Nem érdemes ebben versenyezni, hiszen a lényeg az, hogy az adott információ elérhető... a közösség szempontjából mellékes, hogy melyik nyilvános helyen lehet fellelni. Magunk is beleestünk többször is abba a hibába, hogy néhány igen látványos hírt azonnal átvettünk a Popsci vagy a Discover oldaláról, majd 1-2 nap múlva viszont láttuk azokat az Index hasábjain is. Mindez előzetesen kalkulálható lett volna, hiszen ez az ország legnépszerűbb oldalának dolga, és nyilván ezek a forrásai is. Ebben nem lehet, és nem is érdemes versenyezni, viszont mások tartalmas híreit érdemes megosztani. A nagyobb olvasottság minden szerző számára öröm, pozitív visszacsatolás, de a tartalmat nem bölcs dolog kizárólag ennek érdekében befolyásolni, mert ez a kínálat uniformizálódásához, a saját hang elvesztéséhez, és a tájékozódni vágyók szellemi mozgásterének beszűküléséhez vezet... Világunknak pedig az egyforma szürkeség helyett újabb és újabb színekre van szüksége, hogy a tájékozódó milliárdok és milliárdok a bő palettából kedvükre festhessék meg saját, korábban soha nem látott műveiket.

Csak rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a páratlan lehetőséggel, és ennek köszönhetően valóban a bőség időszaka jön-e el, ahogy azt Diamandis hangoztatja előadásában... Ebben az esetben talán oda is eljutunk, hogy ténylegesen, komolyabb belegondolás nélkül is jobbnak érezhetjük a világunkat a múltbelieknél. Petőfi szavaival élve:

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél frissen értesülni az újakról, illetve szívesen olvasnád azokat az írásokat is, melyeket csak ajánlunk, de külön bejegyzéssé nem érnek (vagy nincs szükség kiegészítésükre), akkor csatlakozz a blog Facebook oldalához a jobb hasábban megtalálható alkalmazás segítségével! 

Ha pedig szívesen bemutatnád saját szakterületedet, kutatási témádat, vagy blogunk profiljába illő érdeklődési körödet, akkor írj a jobb oldalon megadott e-mail címre! 

Szólj hozzá

internet információ fókuszpont TED