Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://voyager.blog.hu/2020/11/10/covid-19_6_a_pfizer_bejelenteserol
COVID-19 6.: A Pfizer bejelentéséről
2020-11-10T09:23:32+01:00
2020-11-10T09:23:32+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg" alt="coronavirus.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="314" height="177" />Az elmúlt napok legbíztatóbb koronavírussal kapcsoaltos híre – kétségtelen, hogy ezen a fronton nem erős a verseny – a Pfizer 90%-os hatékonyságúnak értékelt védőoltása. A címlapokat megjáró híradások többnyire nem mennek bele a részletekbe, ami számos félreértésre adhat okot. Ebben a bejegyzésben néhány informatívabb írást szeretnék az érdeklődők figyelmébe ajánlani, és előre is szeretnék elnézést kérni azoktól, akik esetleg angol nyelven nem boldogulnak el a lentebb linkelt cikkekkel, de sajnos idő hiányában többre nem telik jelen pillanatban:</p>
<p style="text-align: justify;">- <a href="https://arstechnica.com/science/2020/11/heres-everything-to-know-about-pfizers-positive-vaccine-news/">ArsTechnica: Here’s everything you need to know about Pfizer’s positive vaccine news</a></p>
<p style="text-align: justify;">- <a href="https://www.statnews.com/2020/11/09/four-reasons-for-encouragement-based-on-pfizers-covid-19-vaccine-results/">STATNews: Four reasons for encouragement based on Pfizer’s Covid-19 vaccine results</a></p>
<p style="text-align: justify;">A főbb pontok:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Először is érdemes tisztázni, hogy mit is jelent a 90%-os hatékonyság. A <a href="https://qubit.hu/2020/11/09/a-pfizer-vakcinaja-90-szazalekos-hatekonysagu">Qubit híradásában</a> az alábbi bekezdés szerepel: <br />
<div class="frame">A november 9-i bejelentés szerint szerint a harmadik fázis eredményeit előzetesen ellenőrző kutatók úgy találták, hogy a vakcinájuk 90 százalékban hatásos, magyarán, a vizsgált esetek 90 százalékában megakadályozta megfertőződést. Eddig mindössze 94 olyan alany találtak, aki elkapta a koronavírust, de ők is csak enyhe tüneteit mutatták a COVID-19 betegségnek.</div>
<br />Az ArsTechnica cikkében található bővebb magyarázat fényében ez a megfogalmazás nem pontos. Nem véletlen, hogy találtak 94 megbetegedő alanyt, ugyanis ez volt a kritérium. A vakcina értékelése nem úgy történik, hogy beoltanak x embert, aztán várnak arra, hogy néhányan megbetegedjenek, hiszen így nehéz lenne mihez viszonyítani. Az eljárás lényege, hogy vesznek egy diverz, reprezentatív mintát (az említett közel 44000 embert), majd ezeket két csoportra osztják: az egyik csoport megkapja a védőoltást míg a másikat placebóval „kezelik”. Ezek után addig monitorozzák a csoportokat, amíg találnak egy bizonyos számú megbetegedést. Jelen esetben ez a szám az értékelés pillanatában 94 volt. A kérdés az, hogy ez a 94 beteg miként oszlik el a két csoport között. Egy teljesen hatástalan szer használata esetén az eloszlásnak véletlenszerűnek kéne lennie, míg egy 100%-ban hatásos esetén minden esetnek a placebó csoportból kéne kikerülnie. A valóság persze tipikusan a két szélsőérték között van, és az értékeléshez statisztikai módszerekhez kell nyúlni. </li>
<li>A szóban forgó vakcina a koronavírus azon tüskeszerű fehérjéjét célozza meg, amelynek segítségével a vírus bejut az emebri sejtekbe. Ez jó hír, mert szinte az összes fejlesztés ugyanerre a tüskére összpontosít, amely némi aggodalomra adott okot: mi van akkor, ha ez mégsem bizonyul járható útnak? Úgy néz ki, hogy ettől nem kell tartani, ami azt is jelenti, hogy további készítmények is várhatóak.</li>
<li>A 90%-os hatékonyság jobb, mint amit előzetesen célul tűztek ki az engedélyező hatóságok: az FDA már 50%-kal is boldog lett volna. Ez később jelentősen erősítheti majd a készítményekbe vetett bizalmat. Az előzetes eredmények alapján a Pfizer védőoltása magasabb antitest jelenlétet indukált, mint ami a fertőzésen már átesett páciensekben mérhető. Ráadásul erős T-sejt reakciót váltott ki, ami bíztató lehet a hosszú távú immunitást illetően.</li>
<li style="text-align: justify;">A védőoltás egy mRNS alapú készítmény. Ez egy nagyon ígéretes módszer, amely azonban mindeddig nem eredményezett még használható termékeket. Ez egy jelentős áttörés lehet az egész ágazat számára, mert ez a technológia mind a fejlesztést, mind a gyártást jelentősen felgyorsíthatja. <a href="https://g7.hu/vallalat/20200328/a-ceg-amely-husz-ev-varakozas-utan-a-koronavirusnak-koszonheti-a-kiugrasat/">Erről írtak korábban a G7-en is.</a><br />Az mRNS technikáról érdemes elolvasni ezt a cikket a <a href="https://www.phgfoundation.org/briefing/rna-vaccines">Phg Foundation oldalán, </a>ezt a másikat a <a href="https://www.scientificamerican.com/article/genetic-engineering-could-make-a-covid-19-vaccine-in-months-rather-than-years1/">Scientific American hasábjain,</a> illetve itt ez a rövid animáció a STATNewstól:</li>
</ul>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="//content.jwplatform.com/players/9qNGS0CK-jEuQjxp9.html" width="560" height="330" frameborder="0" scrolling="auto"></iframe></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">És akkor ejtsünk pár szót a negatívumokról, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy az óvatosságra okot adó tényezőkről:</p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A Pfizer egyelőre egy sajtóközleményt adott ki, tehát a végső adatokat még nem publikálta.</li>
<li style="text-align: justify;">Ennek megfelelően még nem tudjuk, hogy „csak” enyhe fertőzések ellen jelent védelmet a védőoltás, vagy meg tudja előzni a súlyos eseteket kialakulását is.</li>
<li style="text-align: justify;">Az előzetes adatok nem terjednek ki arra, hogy vajon meg tudja-e előzni a tünetmentes fertőzéseket is (a fentebb említett 94 eset kritériuma a legalább egy tünet és az azt megerősítő pozitív teszt volt).</li>
<li style="text-align: justify;">Egy néhány hónapja zajló tesztről van szó, tehát egyelőre lehetetlen megmondani, hogy mennyi ideig jelenthet védelmet az oltás.</li>
<li style="text-align: justify;">Ez még mindig „csak” egy lépés – noha az eddigi legfontosabb – azon a hosszú úton, amelynek eredményeként végre változhat valami a járvánnyal kapcsolatban a gyakorlatban is. Senki ne várja, hogy jövő héten a polcokra kerül egy termék. És még ha ez meg is történne, akkor is el kellene telnie pár hónapnak ahhoz, hogy érdemi hatása legyen a dolgonak, mivel az értékelés során két dózist adtak be 21 nap különbséggel, és a hatás újabb 7 nap múlva jelentkezett.</li>
<li style="text-align: justify;">Kérdéses, hogy ha tényleg engedélyezik a terméket, akkor miként sikerül majd megoldani a logisztikai és gyártási kihívásokat: ezt a vakcinát ugyanis -70 fokon kell tárolni. <a href="https://www.washingtonpost.com/outlook/2020/10/27/coronavirus-vaccine-distribution-plan/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Erről a témáról a Washington Post írt pár hete. </a></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fcovid-19_6_a_pfizer_bejelenteserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fcovid-19_6_a_pfizer_bejelenteserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fcovid-19_6_a_pfizer_bejelenteserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 6.: A Pfizer bejelentéséről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/11/10/covid-19_6_a_pfizer_bejelenteserol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/16280368" border="0" /></a><br /></p>
0
A Pfizer bejelentéséről
Néhány link és főbb pont a Pfizer koronavírus védőoltással kapcsolatos bejelentéséről.
https://voyager.blog.hu/media/image/coronavirus.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg
https://voyager.blog.hu/2020/05/02/covid-19_5_korkep_gyogyszerekrol_es_vedooltasokrol
COVID-19 5.: Körkép - gyógyszerekről és védőoltásokról
2020-05-02T08:33:02+02:00
2020-05-02T08:33:02+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg" alt="coronavirus.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="312" height="176" />Az elmúlt hetekben számos cikket lehetett olvasni, amelyek a „mit kezdjünk magunkkal karantén idején” témában születtek, és tippeket adnak a „home office melletti rengeteg szabadidő” korlátozott lehetőségek melletti eltöltéséhez. Nos, szűk családomnak és a közelebbi ismerőseinknek nincsenek ilyen problémái, mert minden unatkozással kapcsolatos gond elszáll, ha a két szülő munkaideje között nem lehet egy perc átfedés sem a háztartásban jelen lévő kisgyerek(ek) miatt… Ennek az állapotnak az egyik eredménye, hogy sajnos az előzőhöz hasonló hosszabb bejegyzés jelenleg teljesen elképzelhetetlen az időbeosztásunk mellett, de ennek ellenére szeretnék megosztani néhány fontos írást, amelyeket érdemes elolvasni (elnézést kérek az alapos magyar kivonatolás hiánya miatt azoktól, akiknek angolul ez sajnos nem áll módjában).</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>1.<a href="https://www.theatlantic.com/health/archive/2020/04/pandemic-confusing-uncertainty/610819/"> Ed Yong: Why the Coronavirus is So Confusing (The Atlantic)</a></strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ed Yong az egyik legkiválóbb biológiai témákkal foglalkozó újságíró. Ez az összefoglaló cikk ugyan nem tartogat sok újat azok számára, akik napi szinten követik a járvány fejleményeit, de nagyon szépen összeszedi és kontextusba helyezi az eddigi eseményeket és azok hátterét, várható következményeit.</p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p lang="hu-HU">“Is COVID-19 fundamentally different to other diseases, or is it just that you have a lot of cases at once?” asks Vinay Prasad, a hematologist and an oncologist at Oregon Health and Science University.</p>
<p lang="hu-HU">Prasad’s concern is that COVID-19 has developed a clinical mystique—a perception that it is so unusual, it demands radically new approaches. “Human beings are notorious for our desire to see patterns,” he says. “Put that in a situation of fear, uncertainty, and hype, and it’s not surprising that there’s almost a folk medicine emerging.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A cikk egyik lényeges üzenete: ugyan fanatikus módon pásztázzuk a híreket valami pozitív fejleményre, világmegváltó áttörésre várva… mindez hiábavaló. A járványok – és az ellenük való küzdelem - sajátossága, hogy a közéleti hírekhez képest lassított felvételként zajlanak, és nincs olyan esemény, ami hirtelen egyik percről a másikra alapvetően változtatná meg a helyzetet.</p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p lang="hu-HU">„The pandemic’s length traps people in a liminal space. To clarify their uprooted life and indefinite future, they try to gather as much information as possible—and cannot stop. “We go seeking fresher and fresher information, and end up consuming unvetted misinformation that’s spreading rapidly,” Bergstrom says. Pandemics actually “unfold in slow motion,” he says, and “there’s no event that changes the whole landscape on a dime.” But it feels that way, because of how relentlessly we quest for updates.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>2. <a href="https://www.nytimes.com/interactive/2020/04/30/opinion/coronavirus-covid-vaccine.html">Stuart A. Thompson: How Long Will a Vaccine Really Take? (New York Times)</a></strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Yong cikkét csak az áttekintő mivolta miatt vettem előre, valójában ez a lista legfontosabb darabja. Napi szinten lehet arról olvasni, hogy <i>„már tesztelnek”</i> ilyen vagy olyan védőoltást és gyógyszert; hogy akár már év végére/szeptemberre/nyárra <i>„kész lehet”</i> egy termék; hogy <i>„hamarosan”</i> beindulhat a gyártás… Ez az írás szépen (ezt vizuális értelemben is kijelenthetjük a szemléletes grafikonok miatt) helyre teszi ezeket a jobbára túlzó, de minimum kellő fogalommagyarázat nélküli híreket (mit jelent egy védőoltás esetében a „kész”?), és kijózanító módon hűti le a kedélyeket: a legvalószínűbb forgatókönyv még mindig az, hogy igen sokáig, akár évekig megbízható, biztonságos és széles körben elérhető védőoltás nélkül maradunk a legnagyobb erőfeszítések ellenére is.</p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p lang="hu-HU">A vaccine would be the ultimate weapon against the coronavirus and the best route back to normal life. Officials like Dr. Anthony S. Fauci, the top infectious disease expert on the Trump administration’s coronavirus task force, estimate a vaccine could arrive in at least 12 to 18 months.</p>
<p lang="hu-HU">The grim truth behind this rosy forecast is that a vaccine probably won’t arrive any time soon. Clinical trials almost never succeed. We’ve never released a coronavirus vaccine for humans before. Our record for developing an entirely new vaccine is at least four years — more time than the public or the economy can tolerate social-distancing orders.</p>
<p lang="hu-HU">[…]</p>
<p lang="hu-HU">At this point you might be asking: Why are all these research teams announcing such optimistic forecasts when so many experts are skeptical about even an 18-month timeline? Perhaps because it’s not just the public listening — it’s investors, too.</p>
<p lang="hu-HU">“These biotechs are putting out all these press announcements,” said Dr. Hotez. “You just need to recognize they’re writing this for their shareholders, not for the purposes of public health.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>3. <a href="https://arstechnica.com/science/2020/03/covid-19-the-biology-of-an-effective-therapy/#p3">John Timmer: COVID-19 – the biology of an effective therapy (ArsTechnica)</a></strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Nem akarom elkoptatni a jelzőket, de egy csodálatos és közérthető cikk arról, hogy miért is olyan nehéz a vírusfertőzések kezelésére szolgáló gyógyszereket kifejleszteni. Milyen támadási felületek állnak rendelkezésre, milyen mechanizmusokat lehet kihasználni, és melyiknek mi az előnye és hátránya. A járvány kapcsán született egyik legjobb ismeretterjesztő cikk!</p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p lang="hu-HU">„A basic challenge confronts all viral therapies: most viruses have just a handful of genes, and they rely on proteins in the cells they infect (host cells) to perform many of the functions needed to reproduce. But therapies that target host cell proteins run the risk of killing uninfected cells, making matters worse. So antiviral therapies usually target something unique about the virus—something important enough that a few mutations in the virus won't make the therapy ineffective.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>4. <a href="https://www.statnews.com/feature/coronavirus/drugs-vaccines-tracker/">STAT COVID-19 Drugs & Vaccines Tracker</a></strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Egyre több a gyógyszerekről és védőoltásokról szóló hír, és egyre nehezebb átlátni, hogy „most akkor pontosan melyik korábban ígéretesnek beharangozott készítményhez is köthető a legújabb fejlemény?” Pár napja már össze akartam állítani egy táblázatot a különböző próbálkozásokról, de szerencsére nem álltam neki, mert a STATNews oldalán megjelent pont az, amit látni szerettem volna: egy folyamatosan frissülő adatsor a különböző készítményekről és a fejlesztésük jelenlegi státuszáról dátumokkal és linkekkel. A járványt közelebbről követők számára kötelező helye van az oldalnak a könyvjelzők között!</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>5. Az „újrafertőződésről”…</strong> </span><br /> <br /> Pár hete mindenhol bekerült a fő hírekbe, hogy Dél-Koreában számos korábban gyógyultnak minősített páciens újrafertőződött. (Ezen a blogon is született vonatkozó, ámbár <a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/15/covid-19_3_az_ujrafertozodesrol">szkeptikus bejegyzés</a>.) Most lényegesen kisebb hírverést kapott az a bejelentés, hogy ez az eredmény – amint azt a szakértők már akkor is gyanították – pusztán téves pozitív mintáknak volt köszönhető. A <a href="https://myemail.constantcontact.com/COVID-19-Updates---April-30.html?soid=1107826135286&aid=VDEJzSwz7QY">Johns Hopkins egyetem hírlevele </a>így számolt be:</p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">“REINFECTIONS” MAY HAVE BEEN FALSE POSITIVE TESTS According to <a href="http://m.koreaherald.com/view.php?ud=20200429000724">South Korean media,</a> national health experts reported that more than 260 COVID-19 patients who tested positive for SARS-CoV-2 shortly after recovering were likely false positive tests rather than reinfections. The false positive test results are believed to have resulted from the test detecting the RNA of virus fragments. The PCR tests used to detect nucleic acids from clinical samples cannot distinguish between virus that is viable and not viable. When reports emerged several weeks ago about recovered COVID-19 patients testing positive, it raised concerns that individuals could be reinfected soon after recovering. At that time, some experts, including Dr. Keiji Fukuda, Director of Hong Kong University's School of Public Health, suggested that it was more likely that the tests were detecting viral fragments than the recovered patients being immediately reinfected.</p>
</div>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F05%2F02%2Fcovid-19_5_korkep_gyogyszerekrol_es_vedooltasokrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F05%2F02%2Fcovid-19_5_korkep_gyogyszerekrol_es_vedooltasokrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F05%2F02%2Fcovid-19_5_korkep_gyogyszerekrol_es_vedooltasokrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 5.: Körkép - gyógyszerekről és védőoltásokról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/05/02/covid-19_5_korkep_gyogyszerekrol_es_vedooltasokrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15654190" border="0" /></a><br /></p>
0
COVID-19 5.: Körkép - gyógyszerekről és védőoltásokról
Az elmúlt hetek általunk legjobbnak vélt cikkei a koronavírus elleni védőoltások és gyógyszerek fejlesztéséről.
https://voyager.blog.hu/media/image/coronavirus.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg
https://voyager.blog.hu/2020/04/17/covid-19_4_hamis_a_pozitiv_avagy_az_antitest_tesztek_eredmenyeinek_ertelmezeserol
COVID-19 4.: Hamis a pozitív, avagy az antitest tesztek eredményeinek értelmezéséről...
2020-04-17T22:27:10+02:00
2020-04-17T22:27:10+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/roche-740x520.jpg" alt="roche-740x520.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="318" height="223" />Régóta tervezek - vagy inkább halogatok - egy bejegyzést, amelynek témája a némiképp megtévesztő módon “mesterséges intelligenciának” nevezett gépi tanulási algoritmusok előrejelzéseinek értelmezése, és ezen feladat első látásra nem nyilvánvaló komplexitása. A koronavírus most megadta a végső lökést, mert a járványnak köszönhetően napi rendszerességgel olvashatunk tesztekről, pozitív és negatív eredményekről, hibaszázalékokról, amelyek látszólag egyértelmű fogalmak, valójában azonban nagyon is magyarázatra szorulnak.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az alapprobléma mind a két esetben - gépi tanulás és orvosi diagnosztikai tesztek - ugyanaz: adott egy halmaz, amelynek minden eleme két lehetséges érték egyikét veheti fel; és adott egy modell/teszt, amely megpróbálja előrejelezni, megállapítani ezt az értéket. Mivel a későbbiekben elsősorban diagnosztikai tesztekről lesz szó, így maradjunk az ehhez kapcsolódó szokványos szóhasználatnál: a két lehetséges kimenetelt a továbbiakban nevezzük pozitívnak (a páciens beteg) és negatívnak (a páciens egészséges).</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A lehetőségek mátrixa</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/generalmatrix.png" alt="generalmatrix.png" class="imgnotext" width="452" height="452" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Noha ebben az egyszerű példában a vizsgált halmaz minden eleme vagy pozitív vagy negatív, azaz csak két állapot létezik, a teszteredményeket a valósággal való viszonyuk szempontjából már az ábrának megfelelő 2x2 csoportba sorolhatjuk:</p>
<ul>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Helyes Pozitív (H+)</b>: az adott elem a valóságban pozitív (például a páciens ténylegesen beteg), és a modell/teszt helyesen ténylegesen pozitívként azonosítja,</li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Téves Pozitív (T+)</b>: a kategorizálandó elem negatív, de a modell ennek ellenére pozitívként sorolja be,</li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Téves Negatív (T-)</b>: a valós pozitív érték helyett a modell negatív eredményt ad (például a beteg páciens tesztje valamilyen hiba folytán negatív lesz, azaz nem sikerül kimutatni a jelenlévő fertőzést),</li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Helyes Negatív (H-)</b>: a minta egy negatív elemét vizsgálva ténylegesen negatív eredményt kapunk.</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A lehetőségek számbavétele után adódik a kérdés: <b>mikor jó egy modell?</b></p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mikor jó egy modell?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>A nyilvánvalónak tűnő intuitív válasz az, hogy annál jobb a modell, minél több elemet kategorizál helyesen</b>, azaz minél több elem kerül a kékkel jelzett H+ és H- kategóriákba. Ezt nevezzük a modell <i>pontosságának</i>. Az a meglepő, hogy a céljainktól és a valóságban előforduló pozitív és negatív esetek arányától függően <b>egy nagyon pontos modell még lehet éppenséggel teljesen használhatatlan is</b>. Nézzük az alábbi példát!</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/nagyonpontos.png" alt="nagyonpontos.png" class="imgnotext" width="452" height="452" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Tételezzük fel, hogy egy ritka betegséget szeretnénk diagnosztizálni, amely 1000 ember közül csak 10-et érint. Amint az látható, az 1000 vizsgált esetből 990=989+1 a kékkel jelölt H- és H+ kategóriákba került, azaz <b>a tesztünk az esetek 99%-ban pontos eredményt ad.</b> Ez nagyszerűnek tűnik, de vegyük egy kicsit közelebbről szemügyre a táblázat első oszlopát! Itt azt láthatjuk, hogy a 10 ténylegesen beteg emberből a teszt mindösszesen egyet, azaz 10%-ot azonosított pozitívként. Ebből a szempontból nézve a 99% pontosságú teszt egyáltalán nem látja el a feladatát, használhatatlan.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A gépi tanulási algoritmusok esetében a modellek általában nem tisztán pozitív vagy negatív eredményt adnak, hanem egy valószínűséget: például az adott elem 84% eséllyel tartozik a pozitív kategóriába. Ebben az esetben a modellezőnek kell megállapítania egy határértéket (mérlegelve a célkitűzéseket, a rendelkezésre álló adatokat, esettanulmányokat, stb.), ami felett ténylegesen a pozitív kategóriába sorolja az eredményt. Például mondhatja azt, hogy minden olyan elem a pozitív sorba kerül, amely a modell szerint legalább 60% valószínűséggel pozitív. Ilymódon el lehet tolni a hangsúlyt. <b>Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb: a valódi pozitív elemek minél nagyobb arányú megtalálása vagy esetleg a téves pozitív előrejelzések számának minimalizálása? </b>A válasz nem egyértelmű, nagyban függ a konkrét feladattól:</p>
<ul>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ha például rákos betegeket diagnosztizálunk, akkor az első szűrés alkalmával súlyosabb következménye van annak, ha egy beteget egészségesként azonosítunk, és elküldünk, mintha néhány egészséges téves pozitív eredményt produkál, és további vizsgálatokra vissza kell hívni őket. A T- esetek minimalizálása fontosabb a T+ esetek számának csökkentésénél.</li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ha egy email szolgáltató egy automatikus spam-szűrőt fejleszt (tekintsük pozitívnak az eredményt, ha egy emailt spamként azonosít a program), akkor fontos az, hogy egyetlen fontos email se landoljon a spam mappában (T+ legyen minimális). Ehhez képest ugyan kellemetlen ha néha egy-egy spam mégis a beérkező levelek közé kerül (T-), de nagyobb horderejű következménnyel mindez nem jár. Itt a T+ csökkentése felé billen a mérleg nyelve.</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ennyi általános bevezető után rátérhetünk a koronavírus tesztek kérdésére, azon belül is a nagy reményeket tápláló szerológiai, vagy más néven antitest tesztek megbízhatóságára, eredményeik értelmezésére.</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Vadnyugat</h3>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">A szerológiai tesztek működéséről egy későbbi, önálló bejegyzésben </span><span lang="hu-HU">szeretnék majd részletesen írni. A mostani gondolatmenet szempontjából elegendő az <a href="http://otszonline.hu/cikk/mit_mutatnak_a_koronavirus_tesztek_es_hol_erhetoek_el">Orvostovábbképző Szemle Online-on</a> </span><span lang="hu-HU">található rövid összefoglalóra támaszkodni: </span></p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">„A koronavírus-fertőzöttség kimutatásának egyszerűbb és költségkímélőbb módszere [az <a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/15/covid-19_3_az_ujrafertozodesrol">előző bejegyzésben</a> említett <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Polimer%C3%A1z-l%C3%A1ncreakci%C3%B3">PCR</a>-hez képest] a fertőzést követően a szervezetben a vírus ellen termelt védekező molekulák, ellenanyagok (vagy más néven antitestek) kimutatása. A fertőzés után 5-9 nappal a korai ellenanyag, az IgM, a fertőzés után 10-12 nappal a késői ellenanyag, az IgG van jelen a vérben és mutatható ki a tesztekkel az ujjbegyből vagy a vénából vett vérből (teljes vérből, vérszérumból vagy vérplazmából). A vírus ellen termelődött specifikus IgM ellenanyag mennyisége hetek alatt fokozatosan csökken, majd eltűnik a vérből, az IgG pedig valószínűleg tartósan ott marad, és mai tudásunk szerint ez biztosíthatja a fertőzéssel szembeni, feltehetően 1-3 évig fennálló védettséget.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><small>(Az utolsó mondatban a „mai tudásunk” helyett talán megfelelőbb a legfrissebb információk fényében a „reményeink” kifejezést használni. Egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi IgG jelent védettséget, és azt sem, hogy mennyi ideig tarthat ez a szerzett immunitás. Az 1-3 év a SARS-COV-2-vel rokon koronavírusokkal kapcsolatos tapasztalatokra alapuló becslés.)</small></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A szerológiai tesztek jelentőségét az adja, hogy viszonylag gyorsan, olcsón és nagy számban elvégezhetőek, s<b>egítségükkel pedig a betegség lefolyása után azonosíthatóak azok az egyének is, akik tünetmentesen estek át a fertőzésen</b>. Ez két eltérő szinten vizsgálva is fontos:</p>
<ul>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>A társadalom szintjén</b>: megállapítható, hogy a lakosság mekkora része „van túl” a járványon, hogy mekkora a még mindig veszélyeztetett populáció mérete, milyen messze van az oly sokat emlegetett „nyájimmunitás”.</li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Az egyén szintjén</b>: ahogy számos híradásban olvashatjuk, sokan – dolgozók, politikusok, gazdasági szereplők, stb. - abban reménykednek, hogy idővel megállapítható lesz, hogy kik immunisak már a vírusra, azaz kik azok, akiknek az élete visszatérhet a normális kerékvágásba. Rengetegen remélik ezekben a napokban is, hogy ők talán már tünetmentesen, „lábon” kihordták a betegséget, és csak egy teszt választja el őket attól, hogy újra szabadabban élhessenek.</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A fentiek miatt óriási az igény az antitest tesztekre, és ennek megfelelően óriási a hiány is. Mindez ahhoz vezetett, hogy az engedélyező hatóságok (például az amerikai Food and Drug Administration) a rendkívüli helyzetre való tekintettel <b>jelentősen lazítottak az engedélyezés feltételein… a piacot pedig elárasztották a kérdéses minőségű tesztek.</b></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Egy teszteredmény lehet egyaránt téves negatív és téves pozitív is. Téves negatív például akkor, ha szervezet vagy még nem termelt elegendő antitestet a fertőzés első napjaiban, vagy valamiért egyáltalán nem éri el az antitestek koncentrációja a detektáláshoz szükséges küszöbértéket. Ahogy azt már az előző bejegyzésben is láttuk a PCR kapcsán: ezek az eljárások kémiai reakciókon, molekulák találkozásain alapulnak, csak statisztikailag értelmezhetőek. Az eredmény lehet téves pozitív is. Előfordulhat ugyanis, hogy különböző, egymással rokon vírusok hasonló szerkezetű antitestek generálásához vezetnek, amelyek megkülönböztetése nehéz feladat. A SARS-COV-2 esetében különösen nagy az esélye annak, hogy egy teszt véletlenül a közönséges nátha ellen csatasorba állított antitesteket találja meg. Felmerül hát a kérdés: <b>hogyan jellemezhető a tesztek minősége?</b></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Erre a célra </span><span lang="hu-HU">általában két paraméter</span><span lang="hu-HU">t</span><span lang="hu-HU"> szok</span><span lang="hu-HU">tak</span><span lang="hu-HU"> </span><span lang="hu-HU">használni</span><span lang="hu-HU"> </span><span lang="hu-HU">(<a href="https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/biostatisztika-1/ch02s08.html">Fidy Judit és Makara Gábor Biostatisztika könyvének definícióit használva</a>)</span><span lang="hu-HU">: </span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><b>Szenzitivitás:</b></span><span lang="hu-HU"> annak a valószínűsége, hogy a diagnosztikus teszt értéke pozitív lesz egy olyan páciensen, akiben fennáll a betegség. A</span><span lang="hu-HU"><b> szenzitivitás azt jellemzi, hogy a teszt milyen megbízhatóan detektálja a betegség fennállását. </b></span><span lang="hu-HU">Az első táblázat jelöléseit használva: </span><span lang="hu-HU">H+ valamint a H+ és a T- értékek összegének hányadosa.<br /><br /></span></li>
<li lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Specificitás:</b> annak a valószínűsége, hogy a diagnosztikus teszt értéke negatív lesz egy olyan páciensen, akiben nem áll fenn a vizsgált betegség. A specificitás tehát azt jellemzi, hogy a teszt milyen megbízhatóan azonosítja azokat, akikben nem kóros a vizsgált paraméter. H- osztva H- és T+ összegével.</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Hogyan állapíthatóak meg ezek az értékek? <b>Egy hosszas validálási folyamat eredményeként,</b> amelynek a során a tesztek eredményeit összevetik más – precízebb, ugyanakkor sokkal lassabb és többnyire költségesebb – hitelesített eljárások eredményeivel (erről szintén lesz még szó egy másik bejegyzésben). A validálási eljárás részleteit és adatait normális körülmények között elérhetővé kell tenni. <b>Most viszont arra is van példa, hogy ez a lépés teljesen kimarad. </b>A BioMedomics cég például minden bizonyíték nélkül közli, hogy az általuk forgalmazott (FDA által egyébként nem engedélyezett) tesztjük szenzitivitása 88.66%, specificitása pedig 90.63%. Nem túlzás azt mondani, hogy <b>az elérhető tesztek piacán vadnyugati káosz uralkodik jelen pillanatban</b>, ami egyáltalán nem könnyíti meg azt, hogy a hatóságok egy koherens összképet nyerjenek az adott ország járványügyi helyzetéről… Ezzel együtt természetesen vannak ellenőrzött, hitelesített tesztek is. Ahogy a hozzászólások között felhívták a figyelmet rá, a BuzzFeed a lentebb hivatkozott cikkben felcserélt két számot, és az <a href="https://www.fda.gov/media/136967/download" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ortho Clinical Diagnostics FDA által hitelesített </a>tesztje egy 400 elemű mintán vizsgálva 95% konfidencia mellett 99,1%-nál jobb specificitású. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb feladata, hogy az illetékes hatóságok biztosítani tudják: a megfelelő minőségű tesztek terjednek el. </p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mit jelent az eredmény?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Tegyük most félre egy kicsit a hitelesség kérdését, és tételezzük fel, hogy egy adott teszt megbízható, a feltüntetett paraméterei tényleg megfelelnek a valóságnak. Az FDA által elsőként engedélyezett Cellex terméke esetében a szenzitivitás 93.8% (azaz a betegek 93.8%-a produkál pozitív eredményt), a specificitás pedig 96.4% (vagyis az egészséges páciensek 3.6%-át tévesen pozitívként diagnosztizálja). A számok látszólag magukért beszélnek, de érdemes kicsit mélyebbre ásni!</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><b>Először is szögezzük le, hogy a társadalom szintjén vizsgálva még egy 90%-os megbízhatóságú teszt is nagyon fontos információval szolgál. </b>Járványügyi szempontból nagyon nem mindegy, hogy a lakosság 4-5 vagy éppenséggel 40-50%-a esett-e már át a fertőzésen. Hogy a pontos szám éppenséggel 43.2 vagy 44.1%, az közel lényegtelen a meghozandó intézkedések szempontjából. A lakosság széles körű tesztelése tehát igenis informatív még alacsonyabb megbízhatóság esetén is. <br /> <br /> <b>Az igazán érdekes kérdés az, hogy mit jelent mindez az egyén szintjén. </b>A következő gondolatmenet nem egy konkrét - főleg nem minden - tesztet minősít, hanem azt a célt szolgálja, hogy a példa számain keresztül az olvasó jobban megérthesse, hogy mit is jelentenek az egyes paraméterek, és mire kell figyelni az értelmezésnél. Az egyszerűbb számolás kedvéért vegyünk egy hipotetikus tesztet 98% szenzitivitással és 96% specificitással. Tételezzük fel továbbá, hogy a lakosság 4%-a fertőződött, azaz 10000 emberből mindösszesen 400. Ebből a 400-ból 400*0.98=392 produkál pozitív mintát. Az egészséges 9600-ból pedig 9600*0.96=9216 negatívat.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/4percent.png" alt="4percent.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Azt kapjuk tehát, hogy a 10000 páciensből 9216+392=9608 diagnózisa helyes, ami meglehetősen ígéretesen hangzik, ráadásul a 400 betegből is megtaláltunk 392-t. Az intuíció ott hagy cserben minket, ha azt nézzük meg, hogy mit mondhat magáról egy adott személy, akinek a tesztje pozitív lesz: mennyire valószínű, hogy valóban megtalálhatóak az antitestek a szervezetében, hogy tényleg átesett már a betegségen? A pozitív teszteredmények a táblázat felső sorában láthatóak: 392 helyes pozitív mellé jut 384 téves pozitív is. <b>Azaz annak a valószínűsége, hogy egy pozitív teszt tényleg egy pozitív esetet talált meg 392/(392+384), vagyis </b><b>csupán</b><b> 50,5%!</b> Mindez annak köszönhető, hogy 4 százalékos átfertőzöttség mellett a valójában negatív páciensek számához viszonyítva arányaiban kevés téves pozitív eredmény is összemérhetővé válik a helyes pozitív eredmények számával. Fontos azonban azt is látni, hogy egy negatív teszteredmény 99,9% eséllyel /9504/(9504+2)/ tényleg azt jelenti, hogy az illető nem találkozott a vírussal.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Még rosszabb a helyzet, ha a lakosság csak 1%-a fertőzött:</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/1percent.png" alt="1percent.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ekkor a pozitív teszteredmény csak 19,8% valószínűséggel jelent ténylegesen pozitív állapotot /98/(98+396)/. Mi a helyzet akkor, ha az átfertőzöttség 50%-ra nő?</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/50percent.png" alt="50percent.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A valószínűség ekkor 96%-ra ugrik /4900/(4900+200)<span>/. </span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><span>A konklúzió tehát az, hogy a járvány jelenlegi szakaszában (maximum néhány százalékos átfertőzöttség) </span><span><b>nem reális azt </b></span><span><b>várni</b></span><span><b>, hogy </b></span><span><b>pusztán </b></span><span><b><em>egyetlen</em> pozitív antitest teszteredmény alapján „járványigazolványt” </b></span><span><b>állítsanak ki</b></span><span>, amely segítségével a betegségen tünetmentesen áteső személy ismét szabadon mozoghat. Ehhez minimum többszöri tesztelés általi megerősítésre lenne szükség még akkor is, ha feltételezzük, hogy az alkalmazott tesztek paraméterei hitelesek. Mivel jelen pillanatban még számos kérdéses minőségű teszt van forgalomban, így igazán megbízható eredményt akkor kapnánk, ha a pozitív antitest teszteredményt produkálókat utána precízebb (egyszersmind időigényesebb) eljárásokkal is megvizsgálnák, amire az elkövetkezendő időszakban aligha lesz kapacitás. </span><span><b>A széles körben elérhető antitest tesztek azért fontosak most, hogy végre képet kapjunk arról, hogy mekkora és hogyan alakul a társadalom átfertőzöttsége. </b></span><span>Ez a nagy kép határozza meg azt, hogy milyen intézkedéseket kell hozni országos vagy nemzetközi szinten.</span><span><b> </b></span><span>Ahogy nő ez az érték, úgy lesz relevánsabb az egyes emberek teszteredménye is. </span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><span>-----------------------------</span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Forrás (a szövegben linkelteken túl)</strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><a href="https://www.buzzfeednews.com/article/stephaniemlee/coronavirus-antibody-tests-fda"><span>Dan Vergano, Stephanie M. Lee: Coronavirus Antibody Tests Could Help Us Get Back To Normal — Or They Could Be The Next Testing Crisis</span></a></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><a href="https://www.ndr.de/nachrichten/info/31-Eine-Wiederinfektion-bleibt-unwahrscheinlich,audio667508.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span>Corona Podcast </span></a></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><a href="https://www.theatlantic.com/health/archive/2020/04/pandemic-summer-coronavirus-reopening-back-normal/609940/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span>Ed Yong: Our Pandemic Summer</span></a></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><span>-----------------------------</span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Kapcsolódó korábbi írás</strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/15/covid-19_3_az_ujrafertozodesrol"><span>COVID-19 3.: Az újrafertőződésről...</span></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F17%2Fcovid-19_4_hamis_a_pozitiv_avagy_az_antitest_tesztek_eredmenyeinek_ertelmezeserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F17%2Fcovid-19_4_hamis_a_pozitiv_avagy_az_antitest_tesztek_eredmenyeinek_ertelmezeserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F17%2Fcovid-19_4_hamis_a_pozitiv_avagy_az_antitest_tesztek_eredmenyeinek_ertelmezeserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 4.: Hamis a pozitív, avagy az antitest tesztek eredményeinek értelmezéséről..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/17/covid-19_4_hamis_a_pozitiv_avagy_az_antitest_tesztek_eredmenyeinek_ertelmezeserol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15620058" border="0" /></a><br /></p>
0
Hamis a pozitív: az antitest tesztek eredményeiről
Az antitest tesztek eredményei az egyén szintjén alacsony átfertőzöttség mellett meglepő valószínűségeket adnak.
https://voyager.blog.hu/media/image/20200418_testing/roche-740x520.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200418_testing/roche-740x520.jpg
https://voyager.blog.hu/2020/04/15/covid-19_3_az_ujrafertozodesrol
COVID-19 3.: Az újrafertőződésről...
2020-04-15T15:08:46+02:00
2020-04-15T15:08:46+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az elmúlt napokban több helyen is olvashattunk a koronavírussal való újrafertőződés lehetőségéről. A téma bejárta az összes kisebb és nagyobb hírportált, de a különböző cikkek szinte mind egy koreai eredményre vezethetőek vissza. A <a href="https://444.hu/2020/04/15/a-kerdes-amin-a-vilaggazdasag-sorsa-is-mulhat-ki-immunis-a-koronavirusra">444-en például ezt a bekezdést olvashattuk</a>:</p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p lang="hu-HU">„De vannak aggasztó kutatási eredmények is. Dél-Koreában a helyi járványügyi központ adatai szerint 91, korábban fertőzött, de később negatívra tesztelt beteg később újra pozitívnak bizonyult. Ha nem tesztelési hibáról, vagy a betegség újbóli fellángolásáról van szó, hanem valóban újrafertőződtek, az arra utalna, hogy ha ki is alakul immunitás, az nem feltétlenül jelent teljes fokú védelmet a fertőzéssel szemben - ez esetben is előfordulhat, hogy az újrafertőzöttek immunrendszere hatékonyabban tud megbirkózni a betegséggel, de a járvány terjedése szempontjából ez nem számít, ők újra fertőzőképessé is válnak.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200415-ujrafertoz/dorsten.jpeg" alt="dorsten.jpeg" class="imgleft" />Érthető módon ez egy nagy érdeklődésre számot tartó, valóban óriási jelentőséggel bíró kérdés, emiatt külön kitért rá a német közszolgálati médiában napi rendszerességgel futó podcastjában Christian Dorsten, a koronavírusok kutatásával foglalkozó nemzetközileg is elismert német virológus, a berlini Cahrite klinika virológiai intézetének vezetője. A bejegyzés további része ezen műsor nyomán született.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><small>(A németül tudók ezt a részt <a href="https://www.ndr.de/nachrichten/info/31-Eine-Wiederinfektion-bleibt-unwahrscheinlich,audio667508.html">ide kattintva</a> hallgathatják meg. Az összes adást pedig <a href="https://www.ndr.de/nachrichten/info/Corona-Podcast-Alle-Folgen-in-der-Uebersicht,podcastcoronavirus134.html">itt lehet elérni</a>. Az adások szövege némi csúszással í<a href="https://www.ndr.de/nachrichten/info/Coronavirus-Update-Die-Podcast-Folgen-als-Skript,podcastcoronavirus102.html">rásban is megjelenik</a>, így a németül nem beszélők is nekieshetnek ha azt Google Translator segítségével angolra konvertálják. A magyarral többnyire hadilábon áll az algoritmus, de az utóbbi időben az angol-német fordítás meglepően jó lett. <strong>Annyira színvonalas és emellett a lehetőségekhez mérten közérthető a műsor, hogy emellett szinte kár bármi mást fogyasztani ebben a témában…</strong> )</small></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A fent idézett bekezdésben nagyon helyesen különbséget tesznek – nem minden vonatkozó cikkben van ez így - aközött, hogy valaki újrafertőződött, és hogy egy negatív teszteredményt produkáló beteg később ismét pozitívnak bizonyult. <b>Utóbbiból ugyanis nem következik feltétlen az előbbi.</b> Itt egy definíciós problémával állunk szemben, amelyet tovább komplikálnak a mérési nehézségek és korlátok: mikor tekinthető egy beteg gyógyultnak?; mit jelent egy pozitív/negatív teszteredmény?</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A tesztelésre használt <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Polimer%C3%A1z-l%C3%A1ncreakci%C3%B3">polimeráz-láncreakció (PCR) </a>lényege, hogy a vírus örökítőanyagának egy jól definiált darabját molekuláris reakciók útján felismerik, és felszaporítják, ezzel elérve egy olyan mennyiséget, amely utána már alávethető különböző analitikai eljárásoknak. A SARS-COV-2 esetében a helyzet még egy kicsit bonyolultabb, ugyanis egy RNS vírusról van szó, és előbb az RNS-t úgynevezett reverz transzkriptáz enzimek segítségével DNS-sé kell konvertálni.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az ember hajlamos antropomorfizálni az élettelen molekulákat, azaz úgy beszélni róluk, mintha személyekről lenne szó. Például ha azt olvassuk, hogy az enzim megkeresi a vonatkozó DNS darabot, akkor szinte megjelenik szemeink előtt a látóhatárt pásztázó enzim képe, amely kiszúrva áldozatát hanyatt-homlok rohan oda megragadni azt. Ebben a formában ez egy célzott, hatékony és elkerülhetetlen folyamatnak tűnhet. A valóságban persze nem erről van szó. A<b> folyamat minden lépése statisztikai alapon megy végbe</b>: a molekulák véletlenül sodródnak egymás közelébe, majd szintén csak egy a természeti törvények által meghatározott bizonyos valószínűséggel kapcsolódnak össze, és így tovább… A lényeg: <b>minden más körülmény azonossága esetén minél több vírus örökítőanyag van a mintában, annál nagyobb eséllyel vezet sikerre az eljárás, azaz annál nagyobb eséllyel lesz pozitív a teszt eredménye.</b> Az eljárásnak van egy bizonyos érzékenysége: egy olyan koncentráció, ami alatt valószínűtlen, hogy kimutassa a kórokozót.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Gondoljunk úgy a folyamatra, mintha egy folyóban halásznánk. A folyóban (nyál, folyadék a tüdőben vagy az orrban, stb.) aranyhalak úszkálnak (vírus RNS). A hálónkat belemerítjük a folyóba (mintavétel). Ha csak úgy hemzsegnek az aranyhalak, akkor jó eséllyel már az első merítés során néhány beleakad a hálóba (pozitív teszteredmény). Ha csak lézengenek, akkor elképzelhető, hogy kétszer, háromszor, ötször is merítenünk kell ahhoz, hogy végül sikerrel járjunk (negatív tesztek sorát követő pozitív teszt).</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ha a páciensben éppen a detektálható határérték közelében ingadozik a vírus koncentrációja, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az egymást követő tesztek kimenetele véletlenszerűen váltakozzon. Ez elvezet a második kérdéshez: mikor tekintünk egy beteget gyógyultnak? Jelen helyzetben a tesztelési és kórházi kapacitások egyaránt limitáltak, emiatt hosszú ideig tartó monitorozásra többnyire nincs lehetőség. A bevett gyakorlat az, hogy ha valaki tünetmentes és kétszer egymás után negatív tesztet produkál, akkor gyógyultnak nyilvánítják. A fentiek fényében azonban nem zárható ki, hogy ugyanennek a személynek a harmadik tesztje pozitív legyen. Ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy újra megfertőződött az illető, ahogy azt sem, hogy újra fertőzővé vált volna, hiszen a fertőzőképesség és az adott mérési eljárás határértékei nem feltétlenül esnek egybe.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Némiképp szembemegy a hétköznapi intuícióval az is, hogy a teszt pozitív vagy negatív mivolta még a beteg közérzetével sem feltétlenül korrelál. Elképzelhető például, hogy a gyógyuló beteg tüdeje részben eltömődik a különböző elhalt, vírusmaradványokkal teli szövetek felhalmozódása miatt. A beteg ekkor fullad, rosszul érzi magát, azonban a nyálában vagy orrából vett mintákból nem mutatható ki a vírus, a tesztek negatív eredménnyel jönnek vissza. Idővel aztán a dugulás felszakad, a beteg felköhögi azt. Ettől megkönnyebbül, határozottan jobban érzi magát, azonban a tesztje pozitív lesz, mert a felköhögött maradványokból már kimutatható a vírus RNS-e, a PCR eljárás ugyanis csak a megfelelő molekula szegmenseket detektálja, azt nem tudja megmondani, hogy az adott vírus „még él-e”, azaz egy sértetlen, fertőzőképes példányról van-e szó, vagy csak maradványokról.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mindezt érdemes észben tartani ha „újrafertőződésről” olvasunk. Valóban gyógyultak voltak azok a betegek? Igazolhatóan független az „új” fertőzés a „régitől”? Kizárható a statisztikai fluktuáció lehetősége? A kutatások jelenlegi fázisában ezekre a kérdésekre még nincsenek egyértelmű válaszok, a széles közönséghez eljutó interpretációkban pedig gyakran átsiklanak ezeken a részleteken. Az eredmények alapján Dorsten továbbra is úgy véli, hogy a fertőzésen átesettek valamennyi ideig nagy valószínűséggel immunissá válnak, és hogy ezekben az esetekben nem tényleges újrafertőződésről van szó. Hogy mennyi ideig tart és milyen mértékű ez a feltételezett immunitás, az egyelőre további intenzív vizsgálatok tárgya.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F15%2Fcovid-19_3_az_ujrafertozodesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F15%2Fcovid-19_3_az_ujrafertozodesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F15%2Fcovid-19_3_az_ujrafertozodesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 3.: Az újrafertőződésről..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/15/covid-19_3_az_ujrafertozodesrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15614846" border="0" /></a><br /></p>
0
COVID-19 3.: Az újrafertőződésről...
Szükségszerűen újrafertőződést jelent-e egy negatív tesztek sorát követő pozitív eredmény? Nem feltétlenül.
https://voyager.blog.hu/media/image/20200415-ujrafertoz/dorsten.jpeg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200415-ujrafertoz/dorsten.jpeg
https://voyager.blog.hu/2020/04/03/covid-19_2_a_digitalizacio_es_a_tavmunka_tulertekeleserol
COVID-19 2.: A digitalizáció és a távmunka túlértékeléséről...
2020-04-03T14:46:49+02:00
2020-04-03T14:46:49+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" align="justify">Ma eredetileg egy egészen más témáról akartam írni, de reggel elém került az Index kiemelt hírei közt a Pénz Beszél blog <a href="https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2020/04/03/baristak_borbelyok_helyett_geakekre_van_szukseg/"><i><b>„Baristák, borbélyok helyett geekekre van szükség”</b></i></a> című bejegyzése, amely arra sarkallt, hogy <strong>e</strong><b>jtsek néhány szót a digitalizációról és a távmunkáról, pontosabban ezek – véleményem szerint egyre jellemzőbb - túlértékeléséről.</b> Mindenkinek javaslom a folytatás előtt a fenti cikk elolvasását. </p>
<p lang="hu-HU" align="justify">Várható volt, hogy a vírus nyomában kibontakozó csődhullám és egekbe szökő munkanélküliségi adatok mellett csak idő kérdése, és a „techno-optimisták” - vagy inkább a <i>„techno-evangelisták”</i> - elkezdik hirdetni az igét, miszerint a digitalizáció a biztos kiút, az egyetemes válasz. Szeretném mindjárt hangsúlyozni, hogy az ihletet adó cikk többször kiemeli: ilyesmit nem állít. </p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" align="justify">„Világos, hogy a digitalizáció nem fog minden problémára választ adni. De az is kiderült, hogy akik előbbre jártak a digitalizációban március elején, azok könnyebben alkalmazkodtak a jelenlegi különleges helyzethez.” </p>
</div>
<p lang="hu-HU" align="justify">Ennek ellenére a bejegyzés több pontján visszaköszön az a szóhasználat, az a fogalomrendszer és gondolkodási séma, azok a közkedvelt toposzok, amelyek ennek ellenkezőjét sejtetik, és amelyeken érdemes végigmenni. </p>
<h3 lang="hu-HU" align="justify">Az út elején járunk</h3>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" align="justify">„Évek óta tartok előadásokat a digitális forradalomról, a mostani fejlemények azonban bebizonyították, ami eddig zajlott lassú evolúció volt. Az új típusú koronavírus azonban magával hozta a világ minden tájára a revolúciót. A forradalmi változások mindig a komfortzónánkon kívül zajlanak, most azonban nem lesz választása senkinek.</p>
<p lang="hu-HU" align="justify">Legyünk őszinték, a gazdaság nagy részében a digitalizáció azt jelenti 2020-ban, hogy a faxok helyett emaileket küldenek és a pénztárgép be van kötve a NAV-hoz.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" align="justify">A felhozott példák sora szinte tetszőlegesen folytatható. Személyes kedvencem az oktatás oly módon történő „digitalizálása”, hogy az addig a táblára felkerülő, könyvben megtalálható anyagokat PPT formában kivetítik… ezzel csak megnehezítve a jegyzetelés körülményeit, és megosztva a hallgatóság figyelmét, mindezt valódi hozzáadott érték nélkül.</p>
<p lang="hu-HU" align="justify"> <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200403-tavmunka/gozgephajtaslanc.jpg" alt="gozgephajtaslanc.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="599" height="428" /></p>
<p lang="hu-HU" align="justify"><b>Való igaz: még csak a digitális forradalom elején járunk.</b> A helyzet hasonló az ipari forradalom kezdeti szakaszához. Az igazi változást nem az hozta el, amikor egy lovat egy gőzgépre cseréltek (ezáltal megmaradva az addigi keretrendszerben csak leváltva az energiaforrást), hanem amikor felismerték, hogy egyetlen gőzgép egy hajtáslánc segítségével gépek egész sorát tudja működtetni, ezáltal lehetővé téve a termelési módszerek teljes átalakítását. A potenciál tehát óriási, ez vitán felül áll. <b>De vajon tényleg annyira határtalan és univerzális a lehetőségek tárháza, amilyennek ezt sokan látni/láttatni szeretnék?</b> A digitális forradalom köré egy olyan mítoszvilág szövődik a maga velünk élő hőseivel és sikertörténeteivel, amely könnyen eltorzíthatja az ítélőképességünket. Véleményem szerint 4 kérdést érdemes közelebbről megvizsgálni a jelen helyzetben:</p>
<ol>
<li lang="hu-HU" align="justify">Az univerzalitás mítosza</li>
<li lang="hu-HU" align="justify">A magányos vállalkozó legendája</li>
<li lang="hu-HU" align="justify">Az egyenlőség tévhit</li>
<li lang="hu-HU" align="justify">A távmunka túlzás</li>
</ol>
<h3>Az univerzalitás mítosza</h3>
<p lang="hu-HU" align="justify">Az idézett cikk egyértelműen legmegdöbbentőbb paragrafusai az alábbiak:</p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" align="justify">„Tegyük mindenki számára világossá: nem egyszerűen iskolapadba kell küldeni a munkájukat elvesztett embereket. Nem tűnt fenntartható modellnek eddig sem (mégis ezt láttuk Oslótól, Bukaresten és Budapesten át Londonig, New Yorkig), hogy a baristák a borbélyoknak kávét főztek, utóbbiak aztán peckesre vágták előbbiek szakállát.</p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Masszőrt, személyi edzőt, baristát és pincért – a sor nagyon hosszan folytatható – nem érdemes képezni, mert már így is túl sok van belőlük. A cél az, hogy értékes, értékteremtő és jövőálló tudást szerezzenek. Az ilyen tudás pedig, digitális.”</span></p>
</div>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">E</span><span lang="hu-HU">z a megfogalmazás magában hordoz egy elég velős, de </span><span lang="hu-HU"><b>nagyon is jellemzővé váló értékítéletet</b></span><span lang="hu-HU">, amellyel a magam részéről meglehetősen nehezen tudok azonosulni a tudomány és technológia iránti lelkesedésem mellett is. Ugyan definíció kérdése, de bőven lehet amellett érvelni, hogy egy épületet felhúzó kőműves vagy egy digitális analfabéta pedagógus több értéket teremt a munkájával a Snapchat, vagy – és itt már a demagógia határát súroljuk – az emlékezetes <a href="https://444.hu/2014/06/21/yo-app/">Yo! app</a> fejlesztőinél. </span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">A „baristák és borbélyok” példája látványos ugyan, de vegyük észre, hogy </span><span lang="hu-HU"><b>a szerzők nem vázolnak fel egy tényleges alternatív gazdasági modellt.</b></span><span lang="hu-HU"> Csak annyi történt, hogy a kávé felszolgálás és szakállnyírás helyére applikációk fejlesztése és felhasználása került. Mindenki hozzájárulhat a digitális univerzum építéséhez, abban szolgáltatásokat nyújthat, miközben a befolyó jövedelemből maga is mások által előállított digitális szolgáltatásokat vehet igénybe… </span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Az utóbbi évtizedben minden alkalommal, amikor gazdasági nehézségek merülnek fel, elhangzik az </span><span lang="hu-HU">univerzálisnak beállított recept</span><span lang="hu-HU">: a</span><span lang="hu-HU"><b>z emberek képezzék át magukat programozónak, webfejlesztőnek, adata-elemzőnek, mert ezeké a foglalkozásoké a jövő.</b></span><span lang="hu-HU"> Hallottuk ezt </span><span lang="hu-HU">már </span><span lang="hu-HU">2008-ban is, hallottuk a leépülő nehézipar által sújtott vidékek Trumpra szavazó lakossága kapcsán, és halljuk most tulajdonképpen a teljes szolgáltatóiparra kiterjesztve. </span><span lang="hu-HU">Jelenleg a világ majdnem minden pontján hiány van jól képzett informatikusokból, de vajon tényleg szüksége van az emberiségnek úgy 3-4 milliárd web-designerre és java-fejlesztőre? Ez a kérdésfelvetés el is vezet a következő ponthoz. </span></p>
<h3 lang="hu-HU" align="justify">A magányos vállalkozó legendája</h3>
<p lang="hu-HU" align="justify">A Szilícum-völgy nagy sikersztorijaink szinte kivétel nélkül része a garázsban bütykölő geek alakja, aki a hagyományos oktatás keretrendszeréve fittyet hányva leküzd minden akadályt, és milliárdos lesz. Ezen tényleg inspiráló történetek kapcsán hajlamosak vagyunk két dolog felett átsiklani:</p>
<ul>
<li lang="hu-HU" align="justify">Egyrészt azon, hogy minden Jobsra, Gatesre, Zuckerbergre ezernyi soha nem hallott kudarc jut, de ez most kevésbé releváns a jelen mondandó szempontjából.</li>
<li lang="hu-HU" align="justify">Másrészt azon, hogy a két végpont között a magányos zseni felépített egy fokozatosan növekvő céget vagy egyenesen cégbirodalmat, amelynek aztán sok-sok ezer <i><b>alkalmazottja </b></i>lett.</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" align="justify">A <i>„legyen mindenki a maga ura, legyen mindenki vállalkozó”</i> korunk egy hamis üzenete, amely nem választ ad a társadalmat feszítő problémákra, hanem egy irreális, idealisztikusnak vélt cél felvázolásával megkerüli azokat (ezzel megágyazva <a href="https://newdeal.blog.hu/2015/07/13/a_boldogtalansag_nyomaban">a boldogtalanságnak</a>). <b>Ez az iránymutatás nem akar javítani a munkavállalók helyzetén, hanem lényegében tagadja eme réteg létezésének a szükségességét, és ennek a szükségtelen, nem kívánt állapotnak az elkerülésére buzdít mindenkit.</b> Mintha Zuckerberg vagy Bezos egymaga működtetné, működtethetné a mai napig a birodalmát… Pedig aligha létezhetne az Amazon azon éhbérért robotoló kézbesítők tömege nélkül, akik alapvetőnek vélt munkavállalói jogaikról is lemondanak a munka érdekében. Tegyük hozzá: a trükk része, hogy az esetek többségében ők maguk is egyéni vállalkozók (ahogy azt a <a href="https://24.hu/kultura/2020/02/07/sajnaljuk-nem-talaltuk-otthon-kritika-ken-loach/">„Sajnáljuk, nem találtuk otthon”</a> című film szívbemarkoló módon bemutatja), hiszen ha alkalmazottak lennének, akkor a munkáltatónak lennének legalább valamilyen minimális kötelezettségei irányukba… Így „szabad akaratukból” vállalják azt, amit vállalnak... (A „szabad választás” kérdése messzire visz, egy önálló téma.)</p>
<p lang="hu-HU" align="justify">Ebben az értelemben a digitális világ valóban abba az irányba tart, hogy papíron mindenki vállalkozó legyen, de ez aligha egy kívánatos állapot. És aligha állja meg a helyét a hiedelem, miszerint mindenki bekapcsolódhat, mindenki megtalálhatja a számításait, csak „eléggé kell akarni, és elég keményen kell dolgozni”. (Ez megint egy olyan jól csengő trendi szlogen, ami teljes egészében az egyénre ruházza felelősséget megfeledkezve a „környezeti hatásokról”, a potenciális érvényesülés keretrendszeréről.)</p>
<h3 align="justify"><span lang="hu-HU">Az egyenlőség tévhit</span></h3>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Az internetet még mindig körüllengi – bár már egyre kevésbé – a kezdeti ígéretek és remények rózsaszín köde a tudás/munka/információ demokratizálásáról, a társadalomban meglévő egyenlőtlenségek csökkentéséről… A valós trendek azonban éppen az ellenkező irányba mutatnak. </span><span lang="hu-HU"><b>A digitális gazdaságban </b></span><span lang="hu-HU"><b>soha nem látott mértékben érvényesül </b></span><span lang="hu-HU"><b>a „győztes mindent visz” elv.</b></span><span lang="hu-HU"> A legtöbb felhasználóval rendelkező platformnak lesz a legtöbb bevétele, amelyből jó eséllyel képes lesz a többieknél jobban fejleszteni a szolgáltatásait, emiatt még több felhasználót vonz. Egy idő után olyan gazdasági fölényre tesz szert így a „győztes”, hogy bekebelezhet minden feltörekvő konkurenst (lásd a Facebook esetét az Instagrammal és a WhatsApp-pal). </span><span lang="hu-HU">Nem véletlenül nincs az Amazonnak vagy a Facebooknak ezernyi jól ismert és népszerű alternatívája… </span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Az online térben portyázó fogyasztó ajánlások és kritikák ezreit olvashatja minden egyes termékről (legyen szó könyvekről, filmekről vagy pelenkákról), és tipikusan a minősítések alapján rendezi sorba az amúgy kezelhetetlen méretű kínálatot. A győztes – némi költői túlzással - itt is mindent visz… az első oldalra felférő találatok nagyságrendekkel több embert vonzanak, ezzel tovább erősítve vezető helyüket. </span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Ez a jelenség megjelenik a munkavállalói oldalon is: egy középszert alulról súroló fejlesztő lényegesen nagyobb konkurenciával kénytelen megküzdeni, mint a helyi élelmiszerboltban dolgozó, középszert alulról súroló pénztáros, hiszen a munkája jó eséllyel kiutalható egy a világ túloldalán tevékenykedő szaktárs</span><span lang="hu-HU">á</span><span lang="hu-HU">nak. Persze a világ legjobb programozói nem tudnak minden digitális munkát maguk elvégezni, ezért is van hiány, de látni kell azt is, hogy </span><span lang="hu-HU"><b>nem hangzik túl realisztikusan az, hogy 40-50 éves árufeltöltők, pénztárosok, óvónők, borbélyok, baristák némi online átképzés után tömegével szállhatnak versenybe eme igen kompetitív nemzetközi arénában. </b></span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">A digitális tér valóban megadja mindenkinek a lehetőséget az érvényesülésre, de valójában sokkal nagyobb a verseny, és sokkal szelektívebb a közeg, </span><span lang="hu-HU">ami további társadalmi egyenlőtlenségeket generál. </span></p>
<h3 align="justify"><span lang="hu-HU">A távmunka túlzás</span></h3>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">E</span><span lang="hu-HU">z az egyenlőtlenség jól látszik, ha közelebbről szemügyre vesszük a távmunka lehetőségét. Ezekben a hetekben a világon milliók tapasztalják meg azt, hogy milyen is otthonról dolgozni. A véleményformálók, online vitákban résztvevők körében értelemszerűen felülreprezentáltak azok, akiknek egyáltalán lehetősége van az ilyen jellegű munkavégzésre. Ebből a buborékból nézve könnyű túlértékelni azt, hogy valójában a munkavállalók mekkora hányadáról van szó. Mindenkit arra bíztatok, hogy egy pillanatra álljon meg, és próbálja megtippelni ezt az értéket!</span></p>
<p align="justify" style="text-align: center;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200403-tavmunka/betonkevero.jpg" alt="betonkevero.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="400" height="404" /></span><small><em><span lang="hu-HU">Köszönet a képért Moistery kommentelőnek! :)</span></em></small></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">A <a href="https://bfi.uchicago.edu/working-paper/how-many-jobs-can-be-done-at-home/">University of Chicago kutatói szerint </a>a</span><span lang="hu-HU"><b>z USA-ban az állások 34 százalékáról képzelhető el legalább elméleti szinten, hogy otthonról elvégezhetőek… 34%.</b></span><span lang="hu-HU"> Nem kevés, de az általánostól elég messze van. </span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Tanulságos megvizsgálni azt is, hogy ez a lehetőség milyen korrelációt mutat a fizetésekkel. Az alábbi ábra vízszintes tengelyén az látható, hogy az adott szakmát űzők mekkora hányada é</span><span lang="hu-HU">l</span><span lang="hu-HU"> a szegénységi küszöb alatt (ezt igen szigorúan állapították meg, egy négytagú család esetében évi 25465 dollárnál húzták meg a határt). A takarítónők/házvezetők („Maids/Cleaners”) esetében ez az érték 12.7%, a szakácsoknál („Cooks”) 11.3%. (Az ábra alja sajnos az eredeti, forrásként szolgáló bejegyzésben is hiányzik</span><span lang="hu-HU">:</span><span lang="hu-HU"> </span><a href="https://crofsblogs.typepad.com/h5n1/2020/03/the-quarantine-economy-how-covid-19-is-worsening-economic-inequality-in-america.html"><span lang="hu-HU">The quarantine economy: How COVID-19 is worsening economic inequality in America</span></a><span lang="hu-HU">.) A függőleges tengelyén azt ábrázolták, hogy az adott szakma képviselőinek mekkora része tud otthonról is dolgozni.</span></p>
<p align="justify"> <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200403-tavmunka/tavmunka.png" alt="tavmunka.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Amint látható, a korreláció </span><span lang="hu-HU">finoman fogalmazva is</span><span lang="hu-HU"> erős. A jelenlegi karantén-gazdaság pont az anyagilag leginkább kiszolgáltatott réteget sújtja. </span><span lang="hu-HU"><b>Illetve pont ez az a réteg, amely semmilyen digitalizáció eredményeként sem tud majd kilépni a digitális térbe. </b></span><span lang="hu-HU">Nehéz lenne kétségbe vonni azt, hogy egy a digitális forradalmon átesett világban is szükség lesz például bölcsődei gondozókra vagy ápolókra. Azokra az emberekre, akik nélkül a digitális foglalkozásokat űzők bizony még otthonról sem tudnának hatékonyan dolgozni, ahogy azt ezekben a napokban sok kisgyerekes család megtapasztalhatja. </span><span lang="hu-HU"><b>A legkevesebb amit tehetünk, hogy nem feledkezünk meg róluk, amikor az elkerülhetetlenül tovább robogó digitális forradalom hullámait meglovagolva újratervezzük a világunkat… </b></span></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Készséggel vállalom, hogy ebben a témában kicsit elfogult vagyok… az alapállásom a szkepticizmus, ami néha már sajnos a cinizmusba hajlik (főleg amikor a „disruptive”-hoz hasonló buzzword-ök jönnek szembe mindenütt). Emiatt a bejegyzést vitaindítónak szánom (eredetileg kommentként indult), és örömmel fogadok minden a fentieket árnyaló, vagy azokkal éppen ellentétes véleményt is a hozzászólások között. A magam részéről tartok tőle, hogy a koronavírus egy még egyenlőtlenebb, még magányosabb világot hagy majd hátra, amelyben a </span><span lang="hu-HU"><i>„győztesek még többet visznek”</i></span><span lang="hu-HU">, és amelyben emiatt még tovább nőnek a </span><span lang="hu-HU">már most jelenlévő </span><span lang="hu-HU">feszültségek. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F03%2Fcovid-19_2_a_digitalizacio_es_a_tavmunka_tulertekeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F03%2Fcovid-19_2_a_digitalizacio_es_a_tavmunka_tulertekeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F03%2Fcovid-19_2_a_digitalizacio_es_a_tavmunka_tulertekeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 2.: A digitalizáció és a távmunka túlértékeléséről..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/03/covid-19_2_a_digitalizacio_es_a_tavmunka_tulertekeleserol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15587578" border="0" /></a><br /></p>
0
A digitalizáció és a távmunka túlértékeléséről...
Néhány szó a digitalizációról és a távmunkáról, pontosabban ezek egyre jellemzőbb túlértékeléséről.
https://voyager.blog.hu/media/image/20200403-tavmunka/betonkevero.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200403-tavmunka/gozgephajtaslanc.jpg
https://voyager.blog.hu/2020/04/02/covid-19_korkep_1_masodik_hullam_olasz_halalozasi_adatok_es_amerikai_privat_laborok
COVID-19 körkép 1.: Második hullám, olasz halálozási adatok és amerikai privát laborok
2020-04-02T10:45:24+02:00
2020-04-02T10:45:24+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" align="justify"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg" alt="coronavirus.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="314" height="177" />Mivel háztartásunk részét képezi egy két éves gyermek is, így számunkra az otthonról dolgozás „kényelme” az ingázásra fordított nem elhanyagolható mennyiségű idő kiküszöbölése mellett is a rendelkezésre álló szabadon felhasználható (értsd: hobbikra és tényleges pihenésre, ne adj isten alvásra fordítható) idő mennyiségének jelentős csökkenését eredményezte. Ezzel együtt már eddig is igyekeztem hozzászólások vagy Facebook megosztások formájában informatív cikkeket ajánlani a koronavírus járvánnyal kapcsolatban. Ezek a hozzászólások azonban a fórumok jellegénél fogva – főleg az otthon töltött idővel arányosan növekvő online aktivitás mellett - hamar az enyészeté lesznek, így talán praktikusabb rövid, felsorolásszerű bejegyzéseket kreálni belőlük, amelyekből aztán minden érdeklődő kedvére bogarászhat. A linkelt cikket egy jelentős része szükségszerűen angol nyelven íródott, de a legfontosabb pontokat igyekszem kiemelni. Jöjjön a mai gyűjtés! <br /> <br /> 1. A Qubiten Gáspár Merse Előd <a href="https://qubit.hu/2020/04/01/meddig-benitja-meg-a-vilagot-a-jarvany-es-lesz-e-magyarorszagon-is-masodik-hullam">járványdinamikai modellek segítségével azt vizsgálja</a>, hogy mi az esélye egy későbbi második fertőzési hullám kialakulásának, és ennek mértéke miként változik többek között a fertőzésen addigra átesettek arányának függvényében.</p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" align="justify">„Ebben a cikkben azt szeretném körbejárni, hogy mire számíthatunk hosszú távon az új koronavírussal kapcsolatban, meddig béníthatja még jelentős mértékben az életünket. Számíthatunk-e például második hullámra?”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" align="justify">A szerző a cikk végén megsüvegelendő módon rámutat arra, hogy az ehhez hasonló modelleknek – mint általában minden modellnek - megvannak a maguk korlátai és bizonytalanságai, de <strong>ezek mellett is alkalmasak arra, hogy nagyságrendi becsléseket adhassunk általuk, és segítségükkel nyerjünk egy kvalitatív képet a lehetséges forgatókönyvekről.</strong></p>
<div class="frame">
<p lang="hu-HU" align="justify">„A fenti szimulációk természetesen csak a folyamatok érzékeltetésére szolgálnak, nem konkrét jóslatokra. A folytonos SEIR modell kis esetszámnál a járvány elején nem jól használható konkrét számok jóslására, mert a terjedés véletlenszerű folyamat. A járvány csúcsa ezért eltolódhat az ábrákhoz képest, de a tetőzés mértékét a modell viszonylag jól tudja leírni, ha a paraméterek jól vannak beállítva. Sok azonban a <a href="https://444.hu/2020/03/29/par-lenyegi-dolog-amit-meg-mindig-nem-tudunk-a-koronavirusrol" target="_blank" rel="noopener noreferrer">bizonytalan tényező</a> a paramétereket illetően is, például az említett kórházi ellátásra szorulók aránya, amit 5 százaléknak vettünk. Ha sokkal többen esnek át a járványon enyhe tünetekkel, mint amiről tudunk, akkor lehet, hogy sokkal többen váltak immunissá, mint feltételeztük, de az is lehet, hogy az immunitás rövid időre szól, és akkor meg rosszabb a helyzet, mint gondolnánk. Az új koronavírus elleni vakcina fejlesztésére fordított minden erőfeszítés tehát rendkívül fontos a jelenlegi helyzetben.”</p>
</div>
<p lang="hu-HU" align="justify" style="text-align: center;">-----------------------------------</p>
<p lang="hu-HU" align="justify">2. <strong>A Wall Street Journal publikált egy elemzést (<a href="https://www.msn.com/en-us/news/world/italys-coronavirus-death-toll-is-far-higher-than-reported/ar-BB122vvc">ingyenesen elérhető az MSN news oldalán</a>) az olaszországi halálozási adatokról</strong>, amely azt mutatja, hogy a valós számok minden bizonnyal sokkal magasabbak a hivatalos adatoknál. Ilyen esetekben a közvélemény igen erős késztetést érez arra, hogy a hatóságokat a számok kozmetikázásával vádolja, azonban a szerzők szerint egyáltalán nem erről van szó. Egyszerűen nincs elegendő kapacitás arra, hogy minden légzőszervi megbetegedéshez kapcsolódó halálesetet utólag leteszteljenek akkor, amikor a még kezelésre várókat sem tudják megfelelő tempóban kellő biztonsággal diagnosztizálni. Coccaglio városában egy idősek otthonában például a lakók egyharmada, 24 fő hunyt el márciusban. Egyiküket sem tesztelték. A nem messze lévő Lodi településen egy másik otthonban 38-an vesztették életüket, ők szintén tesztelés nélkül lettek eltemetve.<br /> <br /> Mire alapozzák a szerzők a magasabb halálozási adatokat? Összevetették az idén márciusban – azaz a járvány idején – elhunytak számát a korábbi évek hasonló időszakában regisztrált halálesetek számával. A különbség persze nem adja vissza egy az egyben a koronavírus által okozott elhalálozások számát hiszen egyrészt a vonatkozó adat természetes módon fluktuál valamelyest évről-évre, másrészt a leterhelt egészségügyi ellátás mellett minden valószínűség szerint egyéb okok is több halálesethez vezethetnek az akadozó ellátás mellett. Pont ez utóbbi szempont miatt azonban nagyon is érdemes az ilyen összehasonlítást alapul venni, mert jobban tükrözi a járvány közvetett hatásait is a koronavírusos esetek puszta számolásánál. A differencia pedig óriási… szemléletesen mutatja azt is, hogy miért is nem olyan ez, mint egy szimpla influenza járvány.</p>
<p lang="hu-HU" align="justify">A fent említett, 8700 lélekszámú Coccaglio városában tavaly egész évben 85 ember vesztette életét. Idén márciusban (mindössze 1 hónap alatt) 57. <br /> <br /> Bergamo városában (nagyjából 120 ezer lakos) idén márciusban 553-an hunytak el. 2019 márciusában 125-en. A különbség egy sokkoló 352. A teszteléssel megerősített koronavírusos halálesetek száma viszont jóval kisebb: 201. <br /> <br /> Bergamo tartományban (kb. 1 millió lakos) is hasonlóak az arányok: 5400 egyelőre becsült haláleset 2020 márciusában, átlagosan 996 2015-2019 márciusaiban. A különbség 4400, azaz egy közel ötszörös (!) növekedés a sokéves átlaghoz képest. Ennek a 4400-nak nem egészen a fele, 2060 eset került be – azaz ennyit erősítettek meg teszttel – a koronavírusos statisztikákba.</p>
<p lang="hu-HU" align="justify" style="text-align: center;">-----------------------------------</p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">3.<a href="https://www.theatlantic.com/health/archive/2020/03/next-covid-19-testing-crisis/609193/"> The Atlantic: </a></span><a href="https://www.theatlantic.com/health/archive/2020/03/next-covid-19-testing-crisis/609193/">Private Labs Are Fueling a New Coronavirus Testing Crisis</a></p>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Az Egyesült Államokban a tesztelés folyamata igen komolyan akadozik. Ennek több oka van, és ezek nem mindegyike – bármennyire is népszerű ezt gondolni, illetve bármennyire is adnak okot rá </span><span lang="hu-HU">szinte minden nap</span><span lang="hu-HU"> – a Fehér Ház hibája. A különböző privát laborok óriási tesztelési hátralékot halmoztak fel, azaz hegyekben állnak a begyűjtött feldolgozásra váró minták. Azt gondolhatnánk, hogy ez természetes, hiszen senki nem volt felkészülve egy ilyen rohamra. Ez részben igaz is, valójában azonban nem csak erről van szó. A privát – azaz a piacról élő – laborok egy része mindent megtett azért, hogy őket bízzák meg a teszteléssel, hiszen ez számukra bevételt jelent. Még akkor is agresszíven hajtották a megrendeléseket (24-48 órás átfutási idővel kampányolva), amikor már nyilvánvaló volt, hogy azokat csak óriási csúszással – ha egyáltalán – tudják teljesíteni. Egy 4-5, sőt, esetenként 10 nap késéssel megszülető eredmény azonban egyáltalán nem segít az ellátáson, hiszen az orvosoknak, nővéreknek ezalatt az idő alatt azt kell feltételezniük, hogy a páciens fertőző. Ennek megfelelőn kell elkülöníteni, és ennek megfelelően használják el igen nagy mennyiségben az előírt védőfelszereléseket és egyéb erőforrásokat… </span></p>
<div class="frame">
<p align="justify">Within the clinical-testing world, it is an open secret that Quest Diagnostics—one of the industry’s two big players, along with Labcorp—has struggled to scale up its operations in California. And yet, Quest has continued to accept specimens from across the country, leading to a huge backlog of tests at the company’s facility in San Juan Capistrano.</p>
<p align="justify">This failure accounts for at least some of the tens of thousands of pending tests reflected in the state’s reported numbers. According to experts, it isn’t Quest’s fault that the company has so far been unable to meet the technical challenge of testing thousands of people every day. Setting up such “high throughput” operations is difficult. But Quest failed to come to terms with its ongoing problems, and it continued to accept specimens—and generate revenue—when other laboratories could have done some of the tests faster.</p>
</div>
<p align="justify"><span lang="hu-HU">Eközben a non-profit laborok és egyetemek rendre visszautasítják az újabb megbízásokat a kapacitásaik határára érve: <br /> </span></p>
<div class="frame">
<p align="justify">By contrast, when the Utah-based nonprofit ARUP Laboratories realized that it could not fulfill any more COVID-19 tests, it <a href="https://www.aruplab.com/news/3-17-2020/coronavirus-testing-halt">refused to take more specimens</a>. In mid-March, the University of Washington <a href="https://twitter.com/UWVirology/status/1238965125026951168?s=20">hit a similar wall</a>, and stopped taking specimens for a time. The Mayo Clinic laboratory in Minnesota, which often tests samples from across the country, has <a href="https://newsnetwork.mayoclinic.org/discussion/mayo-clinic-laboratories-significantly-expands-testing-capability-for-the-covid-19-virus/">slowly opened up its capacity</a> to avoid running a backlog.</p>
</div>
<p lang="hu-HU" align="justify">Az az abszurd helyzet állt elő, hogy a fentiek eredményeként a high-tech világ központjában, a maradisággal aligha vádolható Kaliforniában a legrosszabb a helyzet... </p>
<p lang="hu-HU" align="justify"> </p>
<p lang="hu-HU" align="justify"> </p>
<p lang="hu-HU" align="justify"> </p>
<p lang="hu-HU" align="justify"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fcovid-19_korkep_1_masodik_hullam_olasz_halalozasi_adatok_es_amerikai_privat_laborok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fcovid-19_korkep_1_masodik_hullam_olasz_halalozasi_adatok_es_amerikai_privat_laborok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fcovid-19_korkep_1_masodik_hullam_olasz_halalozasi_adatok_es_amerikai_privat_laborok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 körkép 1.: Második hullám, olasz halálozási adatok és amerikai privát laborok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/04/02/covid-19_korkep_1_masodik_hullam_olasz_halalozasi_adatok_es_amerikai_privat_laborok#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15583154" border="0" /></a><br /></p>
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/coronavirus.jpg
https://voyager.blog.hu/2020/02/23/a_szabadsagrol_i_a_gondolkodas_es_a_gondolatok_szabadsaga_avagy_az_oktatasrol_maskent
A szabadságról I. - A gondolkodás és a gondolatok szabadsága, avagy az oktatásról másként
2020-02-23T20:49:55+01:00
2020-02-23T20:49:55+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">„True freedom is impossible without a mind made free by discipline.”<br />- Mortimer J. Adler - </p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az elmúlt héten botlottam bele a fenti idézetbe, amikor rutinszerűen elkalandozva az online útvesztőben a berögzült szokásaim jegyében egy olyan oldal linkjére kattintottam, amelyet az adott napszakban pont az ilyen tévelygések megelőzése céljából tiltólistára tettem. A korlátozást lehetővé tevő alkalmazás ilyenkor az adott oldalt egy a helyzethez illő idézettel helyettesíti… De mit is jelent a fenti mondat? Szóról-szóra fordítva az alábbi eredményhez hasonlót kapunk:</p>
<blockquote>
<p lang="hu-HU">„Az igazi szabadság lehetetlen a fegyelem által szabaddá tett elme nélkül.”</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ez a mondat ebben a formában alighanem a befogadó minden igyekezete ellenére is képes rossz érzéseket kelteni. A „fegyelem” egy erős szó. Lelki szemeink előtt masírozó sorkatonák, esetleg a sarokban kukoricára térdepeltetett diákok, körmösre lendülő pálcák jelennek meg… és nem túl nehéz az „Arbeit macht frei!” szlogenre asszociálni sem. Fussunk neki újra a gondolat esszenciájára koncentrálva:</p>
<blockquote>
<p lang="hu-HU">„Csak a fegyelmezett elme lehet teljesen szabad!”</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Esetleg:</p>
<blockquote>
<p lang="hu-HU">„A fegyelmezetlen elme nem lehet egészen szabad!”</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Valamit ugyan javult talán a helyzet, de nem az igazi… A probléma a „fegyelem”, „fegyelmez”, „fegyelmezett” szavakkal van. Helyesebb, ha az adott kontextusban rokonértelműnek tekinthető kifejezéssel próbálkozunk:</p>
<blockquote>
<p lang="hu-HU">„Koncentrációs képesség hiányában az elme nem lehet igazán szabad!”</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ez már megteszi, noha a napjainkban oly heves oktatáspolitikai viták közepette néha még a „koncentráció” fogalma is negatív tartalommal telik meg. A kényelmetlen padok közt mozdulatlanságra kárhoztatott eleven gyerekek képe dereng fel a krétaporos homályban, akik üveges szemmel merednek 45 vagy 90 percen keresztül a katedrán helyet foglaló, végtelenül unalmasan prédikáló, végig a terem felső sarkát vizslató tanárra, aki egy hangsúllyal és egy levegővel mantrázza a már régen elavult tananyagot egy fekete tábla fenyegető tömbje előtt. Engedjük el egy kicsit ezeket a képeket és velük együtt a politikai hitvallásunk által kijelölt keretek közé szorított előítéleteinket, és vizsgáljuk meg az új Nemzeti Alaptanterv kapcsán sokat emlegetett szabadság kérdését, annak a koncentrációhoz való viszonyulását. <br /> <br /> <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200224-szabadsag1/ft.jpg" alt="ft.jpg" class="imgleft" width="326" height="183" />Amikor az oktatás szabadságát féltjük, akkor megfigyeléseim szerint tipikusan a gondolkodás szabadsága miatt aggódunk. Ez nyilvánvalóan sérül, ha az oktatás irányvonalát ideológiai alapon jelölik ki: ha előírásra kerül, hogy mit szabad és mit nem szabad gondolni. <strong>A gondolkodás szabadsága azonban nem egyenlő a gondolatok szabadságával.</strong> Előbbi ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele az utóbbinak. Gondolataink akkor sem feltétlenül szabadok, ha önmagában a gondolkodást senki nem akarja rendeleti, ideológiai úton korlátozni, keretek közé szorítani.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Vegyünk egy példát! Ha egy kocogni vágyó egyénnek nincsenek egészségügyi problémái, sem orvosi, sem jogi akadálya nincs annak, hogy futni menjen, viszont naponta csak 10 szabad perce van erre a tevékenységre, akkor a tiltások hiányában sem áll módjában szabadon lefutni egy maratont.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A manapság divatos sport analógiáknál maradva: a NAT-ról folyó viták egy tetemes része olyan érzetet kelt bennem, mintha egy kezdő műkorcsolyázni szándékozó fiatal esetében az alábbiakhoz hasonló kérdéseket vetnénk fel:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li lang="hu-HU">Szabad-e az illetőnek egyáltalán műkorcsolyáznia?</li>
<li lang="hu-HU">Írjunk-e elő neki gyakorlatokat, vagy csak engedjük ki a jégre, hogy magától megtanulja a tripla axelt intuitív módon? Persze csak ha akarja…</li>
<li lang="hu-HU">Csak mutassa-e meg az edző, hogy miként kell tripla axelt ugrani, vagy próbálja meg elmagyarázni a dolgot elméletben is? Esetleg elég csak elméletben felvázolni a technikát, és a nebuló majd később kipróbálja gyakorlatban a dolgot?</li>
</ul>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A fentiek mind releváns kérdések, mind más filozófiához és eredményhez vezethetnek. Nem szabad azonban megfeledkezni a nulladik kérdésről: tud-e az illető egyáltalán két percen át problémamentesen, zihálás és esés nélkül körbe-körbe korcsolyázni? Ha valaki fáradt már el úgy igazán valamilyen labdajátékot űzve az életében, akkor pontosan tudhatja, hogy a teljes kimerüléshez közeledve a döntéshozatali képesség fokozatosan romlik, azaz a játékos elveszíti a döntési szabadságának egy részét. Ezért annyira alapvető a technikai képzettségtől, taktikai felkészültségtől függetlenül is a kondíció, állóképesség, fizikai állapot. És pontosan ezért kezdődik minden szezon egy komoly sportegyesületnél alapozással. <br /> <br /> Gyakrabban kéne az alapoktatásra is úgy gondolnunk, mint egy edzőtáborra. <strong>Egy olyan időszakra, amelynek egyik legfontosabb feladata a szellemi alapozás, egyfajta mentális állóképesség kialakítása.</strong> A lexikális tudásról és az <em>„életben használható gyakorlati ismeretekről”</em> <small>(ez a gyakorta visszaköszönő címke önmagában egy egész külön témakör)</small> szóló viták természetesen fontosak, de logikailag csak ez után, az alapok után következhetnek. Ebből a szemszögből nézve például egy Berzsenyi vers vagy néhány évszám megtanulása nem önmagukban vett célok, pusztán eszközök. A munkamemória „erőnlétét”, kapacitását trenírozó gyakorlatok.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Egy olyan világban élünk, amelyben felfoghatatlan mennyiségű információ bombáz minket szinte minden pillanatban. Egyáltalán nem evidens az, hogy ilyen körülmények között valaki képes megszakítás nélkül 10-20 percen át (hovatovább órákon keresztül…) egyetlen dologra, egyetlen gondolatmenetre vagy megoldandó feladatra koncentrálni, azt több oldalról körbejárni, feltérképezni és előhívni a kapcsolódó korábbi ismereteket. Eme képesség hiányában azonban gondolataink nem lehetnek igazán szabadok, hiszen egy ilyen szűkös időkeret nem elegendő bármilyen tetszőleges kérdés megválaszolására, bármilyen gondolatmenetre.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><strong>Az igazi gondolati szabadsághoz nem elegendő tehát a gondolkodás tiltásának hiánya: meg kell tanulnunk ide-oda csapongó gondolatainkat fegyelmezni.</strong> Ezzel megint visszatértünk a dörgedelmes „fegyelmez” kifejezéshez… Nem szükségszerű azonban, hogy ezt a fegyelmezést kényszerként vagy egyáltalán erőfeszítésként éljük meg. Az utóbbi időben többször végiggondoltam, hogy milyen tevékenységek közben érzem magam igazán nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak. A listám élén a következő három foglalatosság kapott helyet: a társasjátékozás, a floorballozás, és amikor a „szabadon engedett” 2 éves fiam után sétálok/rohanok a parkban vagy az erdőben. Ezek egyik, meggyőződésem szerint legfontosabb közös vonása, hogy az adott időszakban csak egy dologra koncentrálok… Nincsenek párhuzamos feladatok, felugró ablakok, üzenetek… csak a játék, a pálya, vagy a következő lezuhanásra alkalmas hely felé kapaszkodó gyerek. Úgy is mondhatjuk, hogy mindnek köze van a Csíkszentmihályi óta ismert flow élményhez, de ez már egy új témához, az idő érzékelésének sajátságaihoz vezet. Innen folytatom legközelebb.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;">----------------------------------</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ahogy a fentiekből is érzékelhető, megpróbálkozom valami újjal a blogot illetően. Egyrészt a hangsúly kicsit áthelyeződik az arról való elmélkedésre, hogy hogyan is gondolkozzunk ebben a világban, hogyen fogalmazzunk meg kérdéseket, miként építhetünk fel egy életfilozófiát. Nem ideológiát szeretnék sulykolni, sokkal inkább egy eszközkészletet felépíteni (hiszen nem kis részben azért is születnek ezek a sorok, hogy a saját gondolataimat rendezzem) és felkínálni. Másrészt mivel egy igazán jó esszészerű bejegyzés megírása tipikusan 5-8 órát igényel, amit nem lehet 10 perces blokkokra szabdalni, így a jelen életkörülményeimnek megfelelő módon megpróbálok rövidebben írni bizonyos fő témakörökben a gondolatokat az egyes bejegyzések közt továbbgörgetve. Néha emiatt lehet ismétlésekre kerül majd sor, vagy egy-egy cikket újra előveszek kibővített formában, esetleg több kisebb írás a végén összeolvadhat majd egy tényleges esszévé is. Az írások után igyekszem majd összeszedni a témához tartozó korábbi linkeket. Most például a New Deal oktatásról szóló posztjaiét:</p>
<ul>
<li lang="hu-HU"><a href="https://newdeal.blog.hu/2016/04/26/az_oktatasrol_i_vizzel_egyutt_a_gyereket_is">Az oktatásról I. - Vízzel együtt a gyereket is…</a></li>
<li lang="hu-HU"><a href="https://newdeal.blog.hu/2016/05/17/az_oktatasrol_ii_4_1_temakor_avagy_dolgok_amiket_hianyoltunk">Az oktatásról II. - 4+1 hiányolt tárgy</a></li>
<li lang="hu-HU"><a href="https://newdeal.blog.hu/2016/07/07/az_oktatasrol_iii_az_olvasas_kihivasa_avagy_gondolatok_az_irodalomoktatasrol">Az oktatásról III. - Az olvasás kihívása, avagy gondolatok az irodalomoktatásról</a></li>
<li lang="hu-HU"><a href="https://newdeal.blog.hu/2017/12/18/az_oktatasrol_iv_nem_csak_finn_mintak">Az oktatásról IV. - Nem csak finn minták...</a></li>
</ul>
<p>Illetve szeretném külön is ajánlani Foied vinom pipafo cra carefo kommentek közt már korábban előkerült, az Új Nautiluson megjelent cikkét, amely szerintem az egyik legjobb NAT-vitáról (azon belül is az irodalomoktatásról) született írás az internet magyar szegletében:</p>
<ul>
<li><a href="http://ujnautilus.info/ki-nyer-ma-gondolatok-a-nat-vitarol">Ki nyer ma? Gondolatok a NAT-vitáró</a>l</li>
</ul>
<p lang="hu-HU"><small>(Már csak azért is, mert a szerzővel folytatott heti emailezésünk nélkül alighanem nem született volna meg most ez a bejegyzés. Neki ajánlom ezt a posztot köszönettel!)</small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F02%2F23%2Fa_szabadsagrol_i_a_gondolkodas_es_a_gondolatok_szabadsaga_avagy_az_oktatasrol_maskent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F02%2F23%2Fa_szabadsagrol_i_a_gondolkodas_es_a_gondolatok_szabadsaga_avagy_az_oktatasrol_maskent%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2020%2F02%2F23%2Fa_szabadsagrol_i_a_gondolkodas_es_a_gondolatok_szabadsaga_avagy_az_oktatasrol_maskent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szabadságról I. - A gondolkodás és a gondolatok szabadsága, avagy az oktatásról másként"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2020/02/23/a_szabadsagrol_i_a_gondolkodas_es_a_gondolatok_szabadsaga_avagy_az_oktatasrol_maskent#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15488582" border="0" /></a><br /></p>
oktatás
gondolkodás
filozófia
0
A gondolkodás és a gondolatok szabadsága: a NAT-ról másként
A gondolkodás szabadsága nem egyenlő a gondolatok szabadságával. Előbbi ugyan szükséges, de nem elégséges feltétel.
https://voyager.blog.hu/media/image/20200224-szabadsag1/ft.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20200224-szabadsag1/ft.jpg
https://voyager.blog.hu/2019/11/14/esszek_a_twitter-uzenetek_koraban
Esszék a Twitter-üzenetek korában
2019-11-14T09:04:12+01:00
2019-11-14T09:04:12+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><em>Foied vinom pipafo cra carefo</em> egy újabb vendégposztja következik, amely egy könyvajánló keretei közt több a blog tematikájába illő kérdéssel is foglalkozik: klímaváltozás, környezetvédelem, kommunikáció a modern világban, népesedés, világnézet…</p>
<p style="text-align: center;"><span>---------------------------------------</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span size="4" style="font-size: large;"><b></b></span>A digitális forradalom tagadhatatlanul átformálta életünket, és ez a változás látszólag a személyességet is előtérbe helyezte. A közösségi hálózatokra ezrével kerülnek föl a kommentárok, vélemények, mindenki hozzászólhat mindenhez, megmutathatja, hogy éppen hol van, mit csinál, miről mit gondol, sőt voltaképpen már nem is kell véleményt formálnia: elegendő, ha mások véleményeit lájkolja vagy egyéb emotikonokkal látja el; az önkifejezésnek egyre újabb és kreatívabb formái terjednek el. A véleménynyilvánítás, úgy tűnik, sohasem volt még annyira szabad és egyszerű, mint korunkban. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a XXI. század az esszéírók, az önkifejezők kora.</p>
<p><a href="https://voyager.blog.hu/2019/11/14/esszek_a_twitter-uzenetek_koraban">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F11%2F14%2Fesszek_a_twitter-uzenetek_koraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F11%2F14%2Fesszek_a_twitter-uzenetek_koraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F11%2F14%2Fesszek_a_twitter-uzenetek_koraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Esszék a Twitter-üzenetek korában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/11/14/esszek_a_twitter-uzenetek_koraban#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15305650" border="0" /></a><br /></p>
média
környezetvédelem
klímaváltozás
könyvek
Facebook
Antarktisz
0
Esszék a Twitter-üzenetek korában
Ha már elpusztul a világ, legyen a sírján egy énekesmadár, aki megsiratja.
https://voyager.blog.hu/media/image/20191114-franzen/rtx2qs4s_eastantarctica_reuters_web_1.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20191114-franzen/book.jpeg
https://voyager.blog.hu/2019/09/22/a_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai
A szemétben gázoló kisgyermek panaszai...
2019-09-22T11:03:10+02:00
2019-09-22T11:03:10+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<blockquote>
<p lang="hu-HU">„A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk.”</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: right;">- Szókratész -</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Egy vidéki kisváros kvázi külvárosaként funkcionáló falu mellett újonnan épülő családi házas lakótelepén nőttem fel. Amikor építettük, a mi házunk volt az utolsó egy zsákutcában, mellette egy almás terült el. Ez pár év alatt megváltozott, de az erdő és a mező így sem került messzebb a kapunktól néhány száz méternél. A város felé vezető utat egy még két évtizedig benépesített gólyafészek vigyázta, az erdei patak mellé a kukoricáson át lesétálva pedig minden alkalommal ámulatba ejtett minket az ott fészkelő egerészölyv röpte. Nem voltak „nagyvadak” ebben az élettérben, de tíz év alatti gyerekek voltunk, ez nem szegte kedvünket. Geral Durrel „Az amatőr természetbúvár” című könyve rengeteg munícióval látott el minket: kartondobozból „terráriumot” építettünk a mezőn fogott sáskáknak; néhány pókot megpróbáltunk – teljesen eredménytelenül – rábírni arra, hogy az építőelemekből e célból emelt tornyok közé hálót szőjenek nekünk; sikerült megpillantanunk egy patakból szerzett vízibolhát a kis mikroszkópunk lencséje előtt, majd ezen felbuzdulva – apu nagy örömére – megpróbáltunk egy dunsztosüvegben füvet rothasztva a garázsban papucsállatkát is „nevelni”. Röviden: úgy nőttünk fel és úgy lettünk nevelve, hogy számunkra magától értetődő volt a természet iránti érdeklődés. És magától értetődő volt a természet tisztelete, a közvetlen környezetünk óvása. Nem voltak politikai motivációink, nem gyűjtöttünk lájkokat, egyszerűen csak vigyáztunk még a kis rovarokra is, és nem szórtuk szét a szemetet… Sőt, a családi történetek közt a mai napig felemlegetésre kerül az az eset, amikor talán hét és négy évesen öcsémmel a két kis dömperünket húzva kimentünk a rétre… és szüleink nem kis meglepetésére visszatértünk „két kamionnyi” szeméttel. Azóta gyakorló apukaként már látom, hogy ez amolyan „büszkék vagyunk, de annyira nem örülünk” pillanat lehetett anyuéknak.</p>
<p><a href="https://voyager.blog.hu/2019/09/22/a_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F09%2F22%2Fa_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F09%2F22%2Fa_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F09%2F22%2Fa_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szemétben gázoló kisgyermek panaszai..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/09/22/a_szemetben_gazolo_kisgyermek_panaszai#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/15158234" border="0" /></a><br /></p>
környezetvédelem
zöld_filozófia
0
A szemétben gázoló kisgyermek panaszai...
A zöld filozófia velünk, a mi cselekedeteinkkel kezdődik.
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190922-zold/img_7286.JPG
https://voyager.blog.hu/2019/07/19/emberek_vagyunk_jartunk_a_holdon
Emberek vagyunk... jártunk a Holdon...
2019-07-19T21:25:38+02:00
2019-07-19T21:25:38+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<blockquote>
<p style="text-align: left;">„Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.”</p>
<p style="text-align: right;"><br />- Kant -</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ötven év telt el azóta, hogy Neil Armstrong megtette azt a bizonyos kis lépést… Egy fél évszázad. Egy emberöltő, ami alatt édesapám az osztrák határ mellett a vasfüggönyre fittyet hányó elektromágneses hullámok jóvoltából a holdkomp létráján lemászó Armstrongot élőben, lélegzet-visszafojtva követő gyerekből nagypapa lett. Leírni is borzongató, gondolatok egész kavalkádját felkavaró érzés. Ez már elegendő idő ahhoz, hogy történelmi távlatból tekinthessünk vissza a jeles eseményre, hogy az azóta eltelt időszak fényében a tisztelettel adózás mellett át is tudjuk értékelni jelentőségét, el tudjuk helyezni a pillanatfelvételt az emberiség napról-napra íródó monumentális emlékkönyvében.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190720-hold/be9ea382b7de8bc2935d6ce49817e883.jpg" alt="be9ea382b7de8bc2935d6ce49817e883.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Többször hivatkoztam már erre a momentumra ezen blog hasábjain is, melyhez foghatót nekem még nem volt szerencsém átélni. Ugyanakkor gyermekkorom meghatározó pillanatai között tartom számon az első holdfogyatkozást; az első alkalmat, amikor egy távcsőn keresztül megpillantottam a hold felszínét szabdaló krátereket; amikor lenyűgözött az Apollo 13 mozi és az Ed Harris által megformált Gene Kranz karaktere, aki vasmarokkal fogta össze a földi irányítást… Ezek az élmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy most ott vagyok, ahol, és azzal foglalkozom, amivel. Ilyen értelemben én is az Apollo korszak <span style="text-decoration: line-through;">gyermeke</span> unokája vagyok millió másik mérnökkel és kutatóval egyetemben, és már ez érezteti azt, hogy többről van szó, mint egyszerűen egy múltszázadi bámulatos mérnöki teljesítményről!</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Persze hosszan lehetne írni a gigászi projekten dolgozók erőfeszítéseiről, a sikerhez elengedhetetlen fejlesztésekről, a leküzdött akadályokról, megoldott problémákról… azon technológiák soráról, amelyek ekkor születtek, de azóta a hétköznapjaink részeivé váltak. Ezt azonban egyrészt már sokan sok helyen megették, másrészt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Dancsó Béla által jegyszett Holdséta című, a téma etalonjának számító remekmű jóvoltából magyar nyelven is elérhető a teljes történet a legtöbb könyvtárban.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Lehetne azon lamentálni, hogy mit mond el rólunk az az ív, amely Kennedy programot hirdető legendás, inspiráló beszédétől húzható az ötvenedik évforduló alkalmából a közösségi médiában posztoló Donald Trumpig… Lehetne, de – noha bizonyára sokan megteszik majd ezt az aktuálpolitika kényszerzubbonyában vergődve – méltatlan lenne kiforgatni, kihasználni, és beszennyezni ezt a magasztos pillanatot.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190720-hold/337319main_pg68-69_s70-17434_full.jpg" alt="337319main_pg68-69_s70-17434_full.jpg" class="imgleft" width="330" height="222" />Ezzel együtt naivitás lenne teljesen elválasztani a politikától az Apollo program legendáját. Gyermekként még a boldog tudatlanság rózsaszín ködfátylán keresztül szemlélve a világot úgy gondoltam a hatvanas évek űrkorszakára, mint valami letűnt, bizonyos értelemben véve idealisztikus korra… Amikor az emberiség nagy tudományos célokat állított magának; amikor a vezető újságok címlapjairól asztronauták, mérnökök, tudósok köszöntek vissza; amikor milliók ünnepelték az utcán egy műszaki-tudományos projekt hőseit. Azóta persze jól tudom, hogy hogy az űrkorszak valójában egy űrverseny volt, a hidegháború terméke. Az azt jóváhagyó vezetőket nem a tudásszomj, nem valami génekbe kódoltnak hitt felfedezői ösztön, hanem a nagyhatalmi rivalizálás hajtotta. Az emberiség történetének egyik legnagyobb mérnöki erőfeszítése nacionalizmusban fogant, és országok közti kérlelhetetlen viszálykodásban született…</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ismerősen hangzik mindez, de mégsem legyinthetünk egyszerűen, hogy <em>„hát igen, akkor sem volt másként semmi...”.</em> Nem legyinthetünk, mert ettől még a tény tény marad: a nagyhatalmi versengés az űrben <em>is</em> zajlott, és egy a nagy földrajzi felfedezések korát megidéző expedícióba torkollott. A motivációk a maiakhoz teljesen hasonlóak voltak, de más volt a mérce: a nagyságot nem csak és kizárólag az anyahajók számában, a negyedéves jelentésekben, a mindenhatónak tekintett növekedési százalékokban mérték… hanem a tudományok területén mutatott képességekben is.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az egész történetnek azonban van egy másik vetülete is, amely talán tényleg csak több évtized távlatából visszapillantva válik igazán értelmezhetővé, értékelhetővé. Az összes fenti gondolat közvetve (motivációk, viszonyulás) vagy közvetlenül a projekt technológiai aspektusához kapcsolódik. Az 1969. július 20-án megérintett Hold azonban nem egyszerűen csak egy égitest, egy a Föld körül keringő masszív szürke kőzettömb… Több annál.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190720-hold/as11-44-6552.jpeg" alt="as11-44-6552.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> <br /> Néhány hónappal ezelőtt hosszan, eltűnődve néztem, ahogy alig egy éves kisfiunk csodálkozással vegyes kíváncsisággal bámult kérdőn mutogatva a kora reggel a háztetők felett még pislákoló égi kísérőnkre. Ez a pillanat emlékeztetett a nyilvánvalóra: a Hold már akkor foglalkoztatta őseinket, amikor még nem is gondoltak emberiségként magukra. A Hold nem csak hatalmas óceánokat mozgat meg, hanem gondolatokat, érzelmeket, meggyőződéseket is. Az idők kezdete óta hat a hiedelemvilágunkra, a különböző mitológiák része, és vele együtt most már a holdra szállás is az! A jelenleg oly fontosnak vélt napi hírek elsöprő többsége nem több egy idővel a feledés homályába vesző apró kis fodrozódásnál a történelem hömpölygő folyamán, de a holdra szállás örök, miként örök a teljesség igénye nélkül Kolumbusz, Mozart, Kopernikusz, Tolsztoj, a kerék, a tűz, Einstein, Arisztotelész, a Mona Lisa vagy Kant… Az Apollo 11-et az egész bolygót feszítő ellentét, az ideológiák által fűtött versengés, a nagyhatalmak kivagyisága repítette a Nyugalom Tengeréig, de ötven év távlatából némiképp paradox módon kijelenthetjük, hogy története mára állampolgárságtól, etnikai és vallási hovatartozástól, ideológiáktól függetlenül kitörölhetetlen részévé vált kollektív énképünknek, az emberiség önmeghatározásának, hagyatékának és mítoszának. Emberek vagyunk… Jártunk a Holdon…</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190720-hold/moon1.jpg" alt="moon1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/O6jtNN2dV_s?enablejsapi=1" frameborder="0" allowfullscreen="true"></iframe></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;">----------------------------------<br /> <span style="text-decoration: underline;"><strong>Forrás</strong><strong>ok</strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;">Az idézetet a <a href="https://mondataink.blog.hu/2019/07/06/kant_olvasasa_kozben_738">Mondataink blogról</a> vettem, a posztot pedig bizonyos szempontból Alan Jacobs New Atlantisban megjelent <a href="https://www.thenewatlantis.com/publications/after-technopoly">After Technopoly </a>című írása ihlette. A képek a <a href="https://www.nasa.gov/apollo11-gallery" target="_blank" rel="noopener noreferrer">NASA archívumából</a> valók. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F19%2Femberek_vagyunk_jartunk_a_holdon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F19%2Femberek_vagyunk_jartunk_a_holdon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F19%2Femberek_vagyunk_jartunk_a_holdon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Emberek vagyunk... jártunk a Holdon..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/07/19/emberek_vagyunk_jartunk_a_holdon#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14971248" border="0" /></a><br /></p>
0
Emberek vagyunk... jártunk a Holdon...
Az Apollo 11 története részévé vált kollektív énképünknek, az emberiség önmeghatározásának, hagyatékának és mítoszának.
https://voyager.blog.hu/media/image/20190720-hold/339971main_pg63_as11-40-5878_full.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190720-hold/be9ea382b7de8bc2935d6ce49817e883.jpg
https://voyager.blog.hu/2019/07/13/a_deli-ocean_jege_avagy_gondolatok_a_valtozas_valtozasarol
A Déli-óceán jege, avagy gondolatok a változás változásáról
2019-07-13T18:43:50+02:00
2019-07-13T18:43:50+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/slide_2.jpg" alt="slide_2.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="324" height="162" />Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót egy új, az Antarktiszt körülvevő óceánt borító jégtakaró kiterjedésével foglalkozó, az elmúlt 40 év műholdas adatait összefoglaló kutatás híre. Szükségtelen talán említeni is, hogy a kontinensnyi jégtakaró fizikája rendkívül komplex, és bár a mai napig nem értünk minden részletet, az ismereteink az elmúlt évtizedben jelentősen bővültek ezen a területen. Ebben a bejegyzésben azonban most még nem mennék bele a fizikai folyamatok taglalásába, mert a mérési eredmények (fontos hangsúlyozni, hogy itt nem számítógépes modellekről van szó, hanem ténylegesen megmért adatokról) és leginkább azoknak a széles tömegekhez eljutó médiafelületeken való interpretációja önmagukban is értelmezhetőek és roppant tanulságosak!</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az adatok</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Kezdjük mindjárt a lényegében az egész tanulmányt összefoglaló ábrával! Mivel egy ilyen, az átlagosnál komplexebbnek mondható grafikon extra magyarázat nélkül valószínűleg az ilyesmihez nem szokott szemek számára nehezen értelmezhető, ráadásul igen nagy helyet foglal, így a legtöbb témának szentelt sajtótermékből ez tulajdonképpen érthető okok miatt hiányzott. Mi azonban nem kerülhetjük meg ezt a diagramot, mert pont ennek megértése szükséges az interpretációk kontextusba helyezéséhez.</p>
<p lang="hu-HU"> <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/sumice.jpg" alt="sumice.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><em>A grafikonok mind az eredeti PNAS tanulmányból származnak, a pontos hivatkozás linkkel együtt a bejegyzés alatt található.</em></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A felső, „A” panelen minden pont a déli félgömbön található összefüggő tengeri jégtakaró adott havi átlagos kiterjedését jelöli millió négyzetkilométerben 1979 októbere és 2018 szeptembere között. (Összehasonlításképpen: Magyarország területe 93030, azaz nagyságrendileg 0,1 millió négyzetkilométer.) A februárokat a szerzők külön kiemelték pirossal, a szeptembereket pedig zölddel. A panel bal felső sarkában látható kisebb ábrán a havi átlagok teljes időszakra vett átlagát tüntették fel annak érzékeltetésére, hogy miként néz ki nagyjából egy éves ciklus.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az ábra azt mutatja, amit intuitíve is várnánk: a jégtakaró a nyár végén éri el a minimális méretét, hogy aztán a tél végéig folyamatosan hízzon. Figyeljük meg, hogy az évenkénti visszahúzódás gyorsabban megy végbe, mint a hízás: előbbi 5 hónap alatt zajlik le, míg utóbbi 7 hónapig tart. Érdemes egy pillanatra rácsodálkozni arra a tényre is, hogy az ingadozás nagyjából 4 és 18 millió négyzetkilométer között történik, azaz irtózatosan nagy területekről beszélünk, ahogy az jól látszik az alábbi ábrán! <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/ice.jpg" alt="ice.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><em>Az ábra az <a href="https://www.epa.gov/climate-indicators/climate-change-indicators-antarctic-sea-ice">Environmental Protection Agency oldaláról származik</a>, amely azt a <a href="https://svs.gsfc.nasa.gov/">NASA Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio</a>-tól vette át.</em></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A folyamat magától értetődően periodikus, évenként ismétlődik, és ugyan látszanak kisebb különbségek az évek között, de azokat nehéz értékelni pusztán az A jelű diagram fényében. Haladjunk hát tovább!</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A B ábra az A-n nehezen kivehető eltéréseket hivatott felnagyítani. Itt minden hónaphoz hozzárendelték az adott hónaphoz tartozó kiterjedés és az adott hónaphoz tartozó 40 éves átlag (ez olvasható le az A ábrába ékelt kis grafikonról) közti különbséget. Vegyünk egy egyszerű példát! Ha négy egymást követő februárban a kiterjedés 4, 3, 4 és 5 millió négyzetkilométer volt, akkor az átlag 4 millió lesz, az átlagtól való eltérések pedig 0, -1, 0 és 1 millió négyzetkilométer. Ezek a számok kaptak helyet B-n. Itt már fel-feltűnnek bizonyos trendek, de érdemes inkább a C ábrára pillantani, amit a felesleges görgetés megspórolása céljából külön kiemelünk újra: <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/c.jpg" alt="c.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Itt jóval kevesebb pont látható, ugyanis a havi adatok helyett csak az évenkénti átlagokat ábrázolták. A szaggatott vonal a pontokra illesztett egyenes, amely a trendet írja le. Eszerint évenként átlagosan 11300 négyzetkilométerrel nőtt az átlagos tengeri jégtakaró mérete. Emellett a szám mellett helyett kapott még a +/- 5300, ami az illesztés bizonytalanságát jellemzi, és tulajdonképpen azt fordítja le a számok nyelvére, hogy az átlagos trend körül nagyok a fluktuációk. Ez minden matematikai háttérismeret nélkül is jól látható.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az adatok fényében két, egymással meglehetősen ellentétes érzetet keltő kijelentést tehetünk, amelyek közül a különböző orgánumok természetesen sokszor saját ideológiájuk szerint választottak egyet…</p>
<ol style="text-align: justify;">
<li lang="hu-HU">Az Antarktiszt körülvevő tengeri jégtakaró átlagos mérete az elmúlt 40 évben növekedett;</li>
<li lang="hu-HU">Az elmúlt 4 évben az Antarktiszt körülvevő tengeri jégtakaró mérete soha nem látott mértékben csökkent, és 40 éves minimumot ért el.</li>
</ol>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A helyzet az, hogy amint az nyilvánvaló lehet az ábrából mindeni számára: <b>mind a kettő állítás igaz!</b> <b>Külön-külön azonban egyik sem mondja el a teljes történetet.</b></p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">40 éves átlagos növekedés</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A szóban forgó jégtakaró egyrészt valóban növekedett az elmúlt 40 évben, amely komoly fejtörést okoz a kutatóknak főleg annak fényében, hogy az északi félgömbön a Jeges-tengeren a jégtakaró mérete rohamos mértékben csökkent ugyanebben az időszakban. Jól illusztrálja ez azt a tényt, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedéséből még nem következik sem az, hogy mindenhol melegebb lesz; sem az, hogy mindenhol olvadni kezd a jég (pont ezért helyesebb a klímaváltozás kifejezést használni a globális felmelegedés helyett). A folyamatok és visszacsatolások ennél sokkal összetettebbek, ahogy azt a <a href="https://voyager.blog.hu/2015/07/06/a_hohullamok_nyomaban">hőhullámokról szóló korábbi bejegyzésben</a> is láthattuk. Kritikus szerep jut például a tengeráramlásoknak, amelyekre hat például többek között a sótartalom alakulása, stb. Az északi és a déli félgömb alapvetően eltérő karakterisztikájú. Északon sokkal több a szárazföld, a nagy óceánokat egymástól kiterjedt kontinensek választják el, a sarkvidéken hullámzó Jeges-tengert pedig néhány tengerszorost leszámítva szárazföldek veszik körbe. Ezzel szemben az Antarktisz önmagában is egy kontinens, amelyet egy hatalmas, a bolygó többi óceánját egymással összekötő óceán ölel körbe.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mielőtt túlságosan elkanyarodnánk a témától, fókuszáljunk az Antarktiszra! Eddig az egész térséget egységesen kezelő átlagokról beszéltünk, pedig itt is megkülönböztethetünk egymástól meglehetősen eltérő földrajzú régiókat. A Weddell- és a Ross-tenger méretes öblei vagy a Bellinghausen-tenger partját képező, Dél-Amerikának valósággal kezet nyújtó Antarktiszi-félsziget környéke nagyon más, mint például az Indiai-óceánra néző, nagyobb kiszögellésektől mentes partszakasz.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/f1large.jpg" alt="f1large.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />A kutatók elkészítették a bejegyzés elején láthatóhoz teljesen hasonló diagramokat a fenti ábrán vastag vonalakkal határolt régiókra külön-külön is. Azt tapasztalták, hogy egy kivételével mind hasonlóan viselkedik nagy vonalakban. <b>A kivételt a Bellinghausen- és az Amudsen-tengerek régiója képezi, ahol a vizsgált 40 éves időszakban a tengeri jégtakaró mérete átlagosan csökkent, és pont az elmúlt években számottevően nőtt!</b> Ennek pontos oka egyelőre nem ismert, de megint egy jó illusztráció arra, hogy mennyi részlet, mennyi komplexitás rejlik az átlagok mögött!</p>
<p lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/f7large.jpg" alt="f7large.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> </p>
<h3 lang="hu-HU">4 éves rohamos csökkenés</h3>
<p lang="hu-HU">Ismét vegyük elő az eredeti C ábrát: <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/c.jpg" alt="c.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az az állítás is igaz, miszerint az elmúlt 4 évben korábban nem látott mértékben zsugorodott a jégtakaró, és egy új, 40 évre vonatkoztatott minimum rekord is született. Pusztán ezt az egy gondolatot kiemelni azonban félrevezető, mert a tanulmány szerzői is hangsúlyozzák: <b>egyelőre nem lehet </b><b>megítélni</b><b>, hogy egy trendfordulóról van-e szó</b>. Ahogy az ábrára nézve intuitíve is elképzelhető: egy oszcilláció része is lehet a dolog, egy „hullámvölgyben” készült pillanatfelvétel. Csábító lehet hát – főleg megfelelő politikai vagy gazdasági motiváció esetén - azt mondani, hogy <i>„természetes ingadozással állunk szemben, nincs itt semmi látnivaló, a növekvő trend önmagáért beszél”</i>. Azonban önmagában ez is félrevezető lenne!</p>
<h3 lang="hu-HU">Konklúzió, avagy akkor most mit kezdjünk ezzel?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Véleményem szerint a tanulmány igazi üzenete ugyanaz, mint a hőhullámokról szóló kutatásoké: <b>a szélsőségek egyre erősödnek, és az oszcillációk mértéke nő.</b> A szerzők ezt külön ki is emelték az alábbi ábra segítségével: <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/f9large_1.jpg" alt="f9large_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mi látható itt? Minden évhez az azt követő 4 éves időszak trendjét rendelték hozzá. Nézzünk ismét egy egyszerű példát. Legyen a 4 éves adatsorunk az 1, 2, 3, 4. Ekkor a 4 évre vetített növekedés 1 egység évente. A fentihez hasonló ábrára ilyenkor az egyes kerülne az időszak kezdetét jelentő esztendő fölé.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Világosan látszik az ábráról, hogy van egy 4-6 éves periódusú, a 90-es évektől fogva egyre markánsabban megjelenő ingadozás. A természetben nem ritkák az ilyen oszcillációk, különösen nem azok a klimatológia világában (gondoljunk például az <a href="https://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=329">El Nino jelenségre</a>). <b>Ingadozás és ingadozás között azonban óriási lehet a különbség, és sokszor még egy réteggel mélyebbre kell ásnunk – ahogy az itt is történt: az ingadozások változását is szemügyre kell venni. </b><br /> <br /> Miért hiba egy egyszerű kézlegyintéssel elintézni az ingadozások felerősödését még akkor is, ha az átlag „jó” irányba mutat? <b>Mert ha nem ismerjük pontosan az ingadozások okait, akkor nem tudhatjuk azt sem, hogy ezek következtében bekövetkezhet-e valamiféle „fázisátalakulás”</b>, amikor a rendszer egy új állapotba kerül, ahonnan már nem tud egykönnyen (vagy egyáltalán) visszatérni. Ezt egy hétköznapi példán keresztül érthetjük meg a legegyszerűbben. Képzeljünk el egy vízzel megtöltött lezárt üveget, amit berakunk egy nem túl megbízhatóan működő hűtőszekrénybe. Elvileg a víznek a hűtőben 5 fokosnak kéne maradnia, de valójában a régi masinában a hőmérséklet eleinte 4 és 6 fok közt ingadozik. Ezt észre sem vesszük. Aztán az ingadozás mértéke nő: néha 2 fokos a víz, néha 8. Ezt már megéreznénk iváskor, de még kellemetlenségnek is nehéz lenne nevezni. Aztán egy napon az ingadozás maximuma eléri a 10 fokot, a minimum pedig a nullát… a víz megfagy, a teli üveg széttörik, a hűtőt üvegcserepekkel tele, elázva találjuk. Ezután bárhogy változik a hőmérséklet, már soha nem kapjuk vissza a zárt üvegünket.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ez az adatsor a hozzá fűzött magyarázattal reményeim szerint sikerrel világított rá arra, hogy a megértéshez elengedhetetlenül szükséges az átlagok és lineáris trendek relatíve egyszerűnek mondható világból való kilépés, és legtöbbször még a változások változásait is gondosan meg kell vizsgálnunk, kontextusba kell helyeznünk. Különösen fontos a részrendszerek egymásra hatásának és a köztük fellépő visszacsatolási mechanizmusoknak a megértése, illetve a potenciális „fázisátalakulási pontok” azonosítása.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;">----------------------------------<br /><span style="text-decoration: underline;"><strong>Forrás</strong></span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;"><a href="https://www.pnas.org/content/early/2019/06/25/1906556116">Claire L. Parkinson: A 40-y record reveals gradual Antarctic sea ice increases followed by decreases at rates far exceeding the rates seen in the Arctic, PNAS, 2019</a></p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F13%2Fa_deli-ocean_jege_avagy_gondolatok_a_valtozas_valtozasarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F13%2Fa_deli-ocean_jege_avagy_gondolatok_a_valtozas_valtozasarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F13%2Fa_deli-ocean_jege_avagy_gondolatok_a_valtozas_valtozasarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Déli-óceán jege, avagy gondolatok a változás változásáról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/07/13/a_deli-ocean_jege_avagy_gondolatok_a_valtozas_valtozasarol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14945230" border="0" /></a><br /></p>
jég
Antarktisz
adat_értelmezés
0
A Déli-óceán jege, avagy gondolatok a változás változásáról
Gondolatok a változás változásának, illetve a tanulmányok korrekt interpretációjának fontosságáról.
https://voyager.blog.hu/media/image/20190713-antarcticice/slide_2.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190713-antarcticice/slide_2.jpg
https://voyager.blog.hu/2019/07/10/klimalexikon_i_a_nedves_homerseklet
Klímalexikon I. - A nedves hőmérséklet
2019-07-10T21:17:02+02:00
2019-07-10T21:17:02+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Egyetemi tanulmányaim során több ízben is volt szerencsém az Egyesült Államokban járni. Elsőként az arizonai Tucsonban, a sivatag közepén töltöttem el 5 hónapot. Felejthetetlen élmény, ahogy 24 légkondicionált járművekben és helységekben töltött óra után a reptér termináljának kapuján kilépve valósággal elkezdtem levegőért kapkodni a perzselő hőségben. Néhány nap után aztán megszoktam a dolgot, és tulajdonképpen még élvezni is tudtam. Egy nap örömmel konstatáltam, hogy például futás után nem lesznek vizesek a cuccaim, mert az izzadtság lényegében egyből elpárolgott a csontszáraz levegőben.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190710-nedvest/tucson.jpg" alt="tucson.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> <br /> Egy évvel később Wisconsinba tértem vissza, ahol a hőmérséklet egy lényegesen szélesebb spektrumon mozgott: télen pár nap erejéig -25 fok alá is benéztünk (ami a szélnek köszönhetően az időjárás jelentés szerint -35-nek érződött… nem vitatkozom), majd júliusban váltás ruhával indulhattam a lakástól mindössze 600 méterre lévő egyetemi épületig is a 35 fokban a teljes reggelit kiizzadva. Az egyébiránt gyönyörű és rendkívül élhető város madártávlatból így néz ki:</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190710-nedvest/5422e6456da811b23bd652ed-750-563.jpg" alt="5422e6456da811b23bd652ed-750-563.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Amint látható, mindenfelé tavak veszik körül, aminek köszönhetően a nyári tikkasztó hőségben nem csak magával a hőmérséklettel, de a páratartalommal is meg kellett küzdeni.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Persze az egyre gyakoribb és extrémebb hőhullámok és lehűlések mellett nem kell ahhoz a világ túloldalán lévő helyekre elutazni ahhoz, hogy a saját tapasztalatokba belegondolva mindenki átérezhesse: <b>önmagában a hőmérséklet még nem mond el mindent arról, hogy mennyire visel meg minket a meleg.</b> Jól tudjuk, hogy 35 és 35 fok közt is lehet különbség. Minek köszönhető mindez, és mivel írható jól le a jelenség?</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A nedves hőmérséklet</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ha szervezetünk úgy ítéli meg, hogy az adott hőmérséklet mellett már hűtésre van szüksége, akkor elkezdünk izzadni, azaz izzadtság formájában víz kerül a bőrünk felületére. Ez a víz aztán párologni kezd, azaz a megfelelően nagy mozgási energiára szert tevő molekulák elszakadnak a környezetükben lévő társaiktól, és ezzel búcsút intenek a folyadék halmazállapotnak. Ez az elszakadás a molekulák közti kötések felbontásával jár, amelyhez energiára van szükség. Ezt az energiát pedig a környezettől, azaz részben a bőrünktől vonják el a szárnyra kapó molekulák, hogy aztán a megszerzett energiát magukkal vigyék, azaz azt kivonják a testünk és az annak felületén hátramaradó izzadtság alkotta rendszerből, ezáltal hűtve azt. <br /> <br /> Mindez azonban csak addig működik, amíg a párolgás lehetséges, azaz amíg a környező levegő nem telítődik vízgőzzel az adott hőmérsékleten és nyomáson. Ekkor beáll az egyensúly a víz párolgása és a környező levegőből történő lecsapódása között, és <b>a szervezet izzadás útján nem tudja tovább hűteni magát</b>. Ezen állapot jellemzésére szolgál a <i>nedves hőmérséklet</i> fogalma, amely a <a href="https://www.metnet.hu/kislexikon?m=kislexikon&id=508" target="_blank" rel="noopener noreferrer">metnet.hu</a> definícióját idézve <i>„</i><i>a</i><i>z a hőmérséklet, amit a nedves levegő felvenne, ha abba állandó nyomáson vizet párologtatnánk be egészen addig, míg a rendszer telítetté nem válik”</i>.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Nézzünk egy példát a páratartalom hatásának érzékeltetésére a <a href="https://www.weather.gov/epz/wxcalc_rh">NOAA kalkulátorának</a> segítségével. Új-Delhiben holnap az előrejelzések szerint 38 fok várható 55%-os páratartalom mellett, ami normál légköri nyomást feltételezve 29.85 fokos nedves hőmérsékletnek felel meg. A fentebb említett Tucsonban jelenleg éppen 9% (!) a páratartalom. Ilyen körülmények között 62 fokhoz párosulna a fenti nedves hőmérséklet!</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A jövő</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ha a nedves hőmérséklet értéke meghaladja a 35 fokot, akkor a testünk képtelen hűteni magát, ez ugyanis nagyjából megegyezik a bőrünk külső felszínének hőmérsékletével. Ilyen körülmények között az ember alig 5-6 órát lenne képes túlélni a szabadban… Szerencsére egyelőre még a legextrémebb körülmények között sem találkozhatunk ilyen értékkel (noha az iráni Mahshahrban 2015 nyarán az 50%-os páratartalom mellett mért 46 fokban nem sokon múlott), de minél közelebb araszolunk hozzá, annál több ember – idősek, gyermekek, betegek, legyengültek - kerül a veszélyeztetettek csoportjába. Az egyik legveszélyeztetettebb térség a Perzsa-öböl térsége és a rendkívül sűrűn lakott India. Az alábbi ábrán az 1979 és 2015 között mért maximális nedves hőmérsékletek eloszlása látható (az ábrák forrása: <a href="https://advances.sciencemag.org/content/3/8/e1603322">Eun-Soon Im, Jeremy S. Pal, Elfatih A. B. Eltahir: Deadly heat waves projected in the densely populated agricultural regions of South Asia, Science Advances Vol. 3, no. 8, 2017</a>)</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190710-nedvest/f1_large.jpg" alt="f1_large.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A legújabb klímamodellek szerint a jelenlegi helyzet (bal oldali ábra) 2100-ig még sokat romolhat. A középső diagramon egy olyan modell eredményei láthatóak, amely 4,5 fok globális átlaghőmérséklet-növekedéssel számol (ez már feltételezi azt, hogy a CO2 kibocsátást sikerül csökkenteni); míg jobbra az adatok egy pesszimista, de a jelenlegi trendekbe illeszkedő (azaz a kibocsátás változatlan ütemű növekedésével számoló) forgatókönyvet tükröznek.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190710-nedvest/1989.jpg" alt="1989.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" align="center">-----------------------------------</p>
<p lang="hu-HU" align="center"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Források</strong></span></p>
<p lang="hu-HU" align="center"><a href="https://advances.sciencemag.org/content/3/8/e1603322">Eun-Soon Im, Jeremy S. Pal, Elfatih A. B. Eltahir: Deadly heat waves projected in the densely populated agricultural regions of South Asia, Science Advances Vol. 3, no. 8, 2017</a></p>
<p lang="hu-HU" align="center"><a href="https://www.theguardian.com/environment/2017/aug/02/climate-change-to-cause-humid-heatwaves-that-will-kill-even-healthy-people">The Guardian: Climate change to cause humid heatwaves that will kill even healthy people</a></p>
<p lang="hu-HU" align="center"><a href="https://www.metnet.hu/kislexikon?m=kislexikon&id=508">Metnet kislexikon</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fklimalexikon_i_a_nedves_homerseklet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fklimalexikon_i_a_nedves_homerseklet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fklimalexikon_i_a_nedves_homerseklet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Klímalexikon I. - A nedves hőmérséklet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/07/10/klimalexikon_i_a_nedves_homerseklet#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14937050" border="0" /></a><br /></p>
klímaváltozás
hőhullám
0
Nedves hőmérséklet
Önmagában a hőmérséklet még nem mond el mindent arról, hogy mennyire visel meg minket a meleg.
https://voyager.blog.hu/media/image/20190710-nedvest/tucson.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190710-nedvest/tucson.jpg
https://voyager.blog.hu/2019/06/22/agyfeltekek_3_az_emlekek_szovevenyes_es_foszladozo_halojarol
Agyféltekék 3. - Az emlékek szövevényes és foszladozó hálójáról
2019-06-22T14:47:33+02:00
2019-06-22T14:47:33+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/rightleft.jpg" alt="rightleft.jpg" class="imgleft" width="300" height="232" /></span><span><span lang="hu-HU">F</span></span><span><span lang="hu-HU">olytatódik az Agyféltekék sorozat, amelyet Foied vinom pipafo cra carefo törzskommentelővel, a <a href="https://mondataink.blog.hu/">Mondataink</a> és a <a href="https://akarakter.blog.hu/">Karakter </a>blog szerzőjével közösen jegyzünk. Ha valaki esetleg lemaradt volna a New Deal hasábjain az előző részekről, az itt pótolhatja őket, illetve az első bejegyzésben részletesebben olvashat a koncepcióról is:</span></span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span><span lang="hu-HU"><a href="https://newdeal.blog.hu/2017/11/26/agyfeltekek_1_a_valtozas_szamtalan_arnyalata">Agyféltekék 1. - A változás számtalan árnyalata</a></span></span></li>
<li><a href="https://newdeal.blog.hu/2018/04/21/agyfeltekek_2_elet_a_foldon_kivul">Agyféltekék 2. - Élet a Földön kívül</a></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span><span lang="hu-HU">Az új téma az emlékek, és az emlékezet életünkben játszott szerepe.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><span lang="hu-HU">----------------------------------</span></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span>„</span><span><span lang="hu-HU">A m</span></span><span><span lang="hu-HU">últ feltérképezésének az értelme: önnön életerőnk gyarapítása. Egy jobb jövő építése. Összefüggéstelen tények, kacatok elraktározása az életerőt inkább csak bénítja. De ha meglátjuk a kacatokban a víziót, a csodát, az illúziót, az összefüggést: máris azt fogjuk érezni, hogy emberi történelmünknek nem a végén, hanem az elején járunk még."</span></span></p>
<p style="text-align: right;"><span><span lang="hu-HU"><b>- </b></span></span><span><span lang="hu-HU"><b><a href="https://mondataink.blog.hu/2019/06/10/rajzold_a_multat_kivanatossa">Mondataink blog</a> - </b></span></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><b>Maverick (</b></span><span lang="hu-HU"><b>M</b></span><span lang="hu-HU"><b>)</b></span><span lang="hu-HU"><b>: </b></span><span lang="hu-HU">Kiindulópontként kénytelen vagyok szemérmetlenül lenyúlni Krusovszky Dénes méltán nagy sikert arató regényének címét: </span><span lang="hu-HU"><b>Akik már nem leszünk sosem. </b></span><small><span lang="hu-HU">(A regényről </span><span color="#000080" style="color: #000080;"><u><a href="https://akarakter.blog.hu/2019/04/05/az_emlekezet_vakfoltjai"><span lang="hu-HU">ide kattintva</span></a></u></span><span lang="hu-HU"> olvasható egy </span><strong><span lang="hu-HU"><i><span>Foied vinom pipafo cra carefo </span></i></span></strong><span lang="hu-HU">tollából született elemzés.</span><span lang="hu-HU"><i>) </i></span></small><span lang="hu-HU">Az utóbbi időben erősen foglalkoztatnak az olyan kérdések, mint a döntéshozatalaink mechanizmusa és következményei, az emlékezés mikéntje és az emlékeink életünkben betöltött szerepe. Ez a rövidke mondat így termékeny talajra hullott, és megágyazott ennek a bejegyzésnek. <br /> <br /> A döntéseink révén újra és újra utakat választunk magunknak, egyúttal hátrahagyunk más lehetséges alternatívákat, és velük együtt lehetséges alternatív személyiségeinket is: embereket, akik mi magunk lehettünk volna, de akik már nem leszünk sosem…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">A jelenség gyakorlatiasan közelítve egyszerűen abból adódik, hogy nem tudjuk a már megtörtént dolgokat meg nem történtté tenni, és nem tudunk visszafelé utazni az időben. Utóbbi tényből azonban az is következik, hogy nem csak ezek az alternatív személyek nem leszünk sosem, hanem már azok sem, akik a múltban ténylegesen voltunk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">A jelenben létező énünk a múltbeli önmagunkból jött létre az általa szerzett tapasztalatok, élmények formáló hatása és az ezek fényében meghozott döntések eredményeként. Ezeket a döntéseket hajlamosak vagyunk utólag visszatekintve átértékelni, sokszor megbánni. Ilyenkor azonban gyakran beleesünk a hibába, miszerint a jelenlegi személyiségünket és ismereteinket kivetítjük a múltra, ezáltal az adott döntést övező peremfeltételek egy olyan virtuális egyvelegét létrehozva, amely valójában soha nem létezett. A múltbeli énünk nem rendelkezett, nem is rendelkezhetett az azóta megszerzett tapasztalatokkal, információval. (A témával részletesebben foglalkozott a <a href="https://newdeal.blog.hu/2017/10/21/mind_kockajatekosok_vagyunk">„Mind kockajátékosok vagyunk…”</a> című korábbi bejegyzés.) Ezzel szemben azt gyakorta önmagunkat becsapva készpénznek vesszük, hogy a jelenben létező énünk nem csak a döntés óta megszerzett extra ismeretek és eltárolt emlékek felett rendelkezik, de birtokában van a múltbeli én teljes eszköz- és élménykészletének is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Az emlékekké váló élmények azonban csalafinta jószágok, idővel hajlamosak új köntösbe bújni, illetve megfakulni. Főleg akkor, amikor olyan sebességgel és töménységben érkezik az új információ, mint napjainkban. Utolsó szalmaszálként belekapaszkodhatunk a hitbe, miszerint a fontos dolgok megmaradnak. De valóban így lenne? Illetve ugyanazt tartjuk ma fontosnak, amikor emlékezni akarunk, mint amikor az adott emléket el kellett volna tárolni? Érdemes kicsit megfigyelni magunkat: mi bukkan elő a múlt ködös homályából, mely pillanatok ragadnak meg igazán és milyen részletességgel? Néha fontos dolgok hiányoznak – vagy már a hiány tényét sem ismerjük fel –, máskor lényegtelen hülyeségek jönnek elő szinte heti rendszerességgel. Az emlékek lassan megfakuló, hullámzó takarója fokozatosan elfedi a végtelen sok múltbeli énünket, ahogy az idő kérlelhetetlen hajcsárként űz minket folyton egy irányba. Elfedi azokat az embereket, akik mi voltunk az univerzum létezésének egy adott pillanatában, de akik már nem leszünk sosem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Mindezt egy kora reggelen vetem papírra egy nagyszerű hétvége és egy nagyszerű este után. Vajon fogok minderre emlékezni? És ha igen, akkor meddig? Ha nem, akkor pedig mint mond ez azzal kapcsolatban, hogy mire is érdemes fordítani az időmet, az időnket? Vannak félelmeim az életben, de kevés olyan erős mint az afelett érzett aggodalom, hogy egy nap a jelentős részére – köztük ma oly fontosnak tűnő részletekre - akaratom és szándékom ellenére nem is fogok emlékezni…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190622-agyfeltekek-emlekek/dementia-cropped-e1511819146715.jpg" alt="dementia-cropped-e1511819146715.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#2d2c2a" style="color: #2d2c2a;"><span face="book antiqua, palatino, serif" style="font-family: 'book antiqua', palatino, serif;"><span size="3" style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Foied vinom pipafo cra carefo </span></span></span></span><span color="#2d2c2a" style="color: #2d2c2a;"><span face="book antiqua, palatino, serif" style="font-family: 'book antiqua', palatino, serif;"><span size="3" style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">(</span></span></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">F</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">)</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">: </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Hadd kapjam föl (talán kissé önkényesnek tűnve) ezt a mondatodat: </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>„(…) gyakran beleesünk a hibába, miszerint a jelenlegi személyiségünket és ismereteinket kivetítjük a múltra, ezáltal az adott döntést övező peremfeltételek egy olyan virtuális egyvelegét létrehozva, amely valójában soha nem létezett.” </i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Ezt a hibát különösen gyakran elkövetjük a történelmi emlékezés során. Vagyis olyan dolgokat vetítünk vissza a múltba, amelyek az azóta létrejött társadalmi-történeti konstrukciók eredményei. Hozzáteszem gyorsan: kétlem, hogy ez elkerülhető lenne. Ha pedig nem elkerülhető, lehet, hogy nem is lehet hibának nevezni. Vagyis: a múltról való minden képünk a jelen konstrukciója, és nem is lehet más. Amikor például egy mai ember a középkorról beszél, akkor voltaképpen nem a középkorról beszél, hanem arról a képről, amelyet ő a középkorról megalkotott.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Azt hiszem, a félelmed talán arról szól (és ezt át tudom érezni), hogy a múlt egészen egyszerűen „eltűnik”. A jövőben már csupán a jövőt tudjuk megalkotni; azt, ami egykor volt, soha többé. Az emlékezet nem a múltat hozza vissza, hanem megalkot egy konstrukciót a múltról. Ami egyszer volt, az nem jön vissza soha többé. Ez csakugyan tragikus tapasztalat, és mindenki a bőrén érezheti, akinek legalább egy szerette sírba tért. (Nota bene: Németh Lászlónál olvastam, talán a </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>Gyász</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"> című regényében, és ez a mondat azóta is ott van a fejemben, valami ilyet: az igazi halál nem is az, amikor megszűnik a lélegzés, és megáll a szív; a halál már az életben elkezdődik, akkor, amikor valaki már nem úgy nevet, ahogyan fiatal korában. Szüleim öregedését látva gyakran gondolok erre.)</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Azt hiszem, az embernek ellenállhatatlan igénye, hogy valamiféle maradandó nyomot hagyjon a létezésben, vagyis valami olyat tegyen, amire majd emlékezni fognak mások is. Ebből az igényből támadt a piramisok felépítése, az emlékművek alkotása, a történetírás, a művészet. Nyomot szeretnénk hagyni, nem bírjuk elviselni a tudatot, hogy akkor ez az egész csak ennyi volt. De az időt ezzel nem tudjuk kicselezni, és nem tudjuk a modern technika segítségével sem. Elképzelhető, hogy valakinek az egész életét videóra vegyük, minden egyes mozdulatát; ki tudja, a jövőben talán arra is lehetőség nyílik, hogy egy egyén minden gondolatát és minden érzéki benyomását is rögzítsük. De vajon az így előálló rögzített „kép” (azt hiszem, a médium szó itt a megfelelő) azonos lesz-e az illető életével? Akiről készülne egy ilyen „film”, elmondhatná-e, hogy az élete immár múlhatatlan, szóval hogy legyőzte az időt, jobban, mint bármelyik Fáraó tette azt az ókorban? Az a különös, hogy nem. Az illetőből ugyanis nem egy örökké élő valaki lenne, hanem egy szobor. Életről csak időben változó dolgok esetében beszélhetünk. (Ezért is gondolom, hogy az „örök életről” való gondolkodás tévút: a testi örökké lét nem oldaná meg az idő dilemmáját, legfeljebb kitolná azt, és az emberi lét felhígulna.)</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Ezeket megfontolva jutottam oda, hogy az elmúlás, a pusztulás, az öregedés voltaképpen nem más, mint maga az élet teljessége. Ami nem múlik el, ami szoborszerű, ami rögzíthető, az halott. Addig él bennünk minden emlék, amíg új és új arcát mutatja. Mondok még egy irodalmi példát, mert ezektől képtelen vagyok elszakadni. Amikor Kosztolányi </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>Nero, a véres költő</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"> című regényében leíródik az a (megrendítő) mondat, hogy </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>„Seneca nem volt többé.”</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">, akkor ez voltaképpen azt jelenti: Seneca újra és újra lesz, mert halálával egy olyan rejtélyt hagyott hátra maga után, amely még évezredekig foglalkoztatni fogja az embereket. Jézust idézve: „aki elveszti az életét, megnyeri azt.”</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><b>M: </b></span><span lang="hu-HU">Nagyon aktuálisak ezek a gondolatok ma, amikor életünkről egyre több kép, egyre több videó készül, és úgy általában egyre több rögzített adat marad hátra. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi ennek a „szoborként való rögzítésnek” a szerepe és hatása.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Ha a különböző látványosságokat, élményeket a látogatók szeme elől valósággal eltakaró képernyők és villódzó vakuk erdeire gondolok, akkor azt érzem, hogy sokszor a rögzítés valahol természetes igénye és az azt követő cselekvés éppen az emlékezés ellen dolgozik. Amikor Kenyában volt szerencsénk szafarizni, feleségem néha izgatottan felkiáltott: „Ezt le tudtad fényképezni?”. Aztán már az első napokban elszégyellte magát saját bevallása szerint: hiszen én is azért vagyok ott, hogy lássam, megéljem a velünk történteket, nem pedig azért, hogy végig egy objektíven keresztül szemléljem a tájat… ahogy számos útitársunk tette.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190622-agyfeltekek-emlekek/o-concert-phones-facebook.jpg" alt="o-concert-phones-facebook.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"></span><span lang="hu-HU">Egy emlék életútja legalább három részből áll: az emlék keletkezése, elraktározása; az emlék felidézése; és végül a csak a legmakacsabbakat elkerülő felejtés. Egy elkészülő képnek vitathatatlan szerepe van az emlék felidézésében. Nagyon jó például már most visszanézni a kisfiunkról pár hónapja készült fotókat. Mivel a szemünk előtt változik óráról órára, így a folytonos átalakulás a fejünkben felülírja azt, hogy milyen is volt 6 hónappal ezelőtt (merőben más a nagyszülők élménye, akik csak diszkrét pillanatokban látják őt, emiatt minden rövid távú változás is rögtön szemet szúr nekik). Ilyenkor jó elővenni egy képet a felidézés céljából. Jó esetben azonban ez a felidézés ténylegesen csak felidézés: egy zártnak hitt ajtó felnyitása agyunk hátsó zugában, amelyen keresztül aztán a fényképen bőven túlmutató benyomások, érzések, képek, hangok egymásba fonódó láncolata táncol elő. Ehhez azonban az kell, hogy ezek a bizonyos emlékfoszlányok valóban egymáshoz kapcsolódva raktározódjanak el! És itt a kép elkészítésének cselekménye egy ponton túl éppen az emlékezés ellen dolgozik! Az elraktározni kívánt élmény különböző vetületeinek öntudatlan összekapcsolásától elvonja az erőforrásokat többek között a kezünkben lévő masina beállításaival való bíbelődés, a „szobor” vésésének cselekménye.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">A mesterségesen megörökített képeknek azonban nem csak a felidézésre van nagy hatásuk, hanem ezen keresztül a felejtésre is. Egy családi albumot lapozgatva mindig ugyanazok a pillanatfelvételek kerülnek elő, ugyanazok az ajtók nyílnak ki, ugyanazokat a kapcsolódó élményeket hívjuk elő, azaz életünk során ezeket az emlékeket jó eséllyel az átlagosnál többször „ismételjük” át. Az agyunkban meglévő neurális kapcsolatok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy folytonosan változnak, az agyunk plasztikus (a témában mindenkinek kötelező olvasmány Norman Doidge </span><span lang="hu-HU"><i>„A változó agy”</i></span><span lang="hu-HU"> című, egész életszemléletemet megváltoztató műve). Azon neuronok kapcsolata, amelyeket egyszerre használunk, amelyek emiatt egyszerre tüzelnek, az ismétlődő jel hatására megerősödik. (Angolul ez a szabály a jól megjegyezhető „neurons that fire together wire together” szófordulatban ölt testet.) Tudatos odafigyeléssel alighanem mindenki észrevehet olyan emlékeket, amelyek jelentőségüket és aktualitásukat tekintve indokolatlanul sokszor jutnak eszébe. Ez még szembeötlőbb idős korban! Nagypapám életének utolsó éveiben 90 felett például megszámlálhatatlanul sokszor hallgattuk meg kínai kiküldetésének történeteit az ötvenes évekből. Ezek különlegességük miatt érthető okokból vésődtek be ennyire, de mellettük előkerültek olyan hétköznapi pillanatok is 60-70-80 évvel ezelőttről, amelyek szinte megmagyarázhatatlan módon kerültek be abba a szűk, folyton ismétlődő körbe, amelyek élete utolsó pillanatáig vele maradtak. Ezekről neki még nem voltak fényképei sem (ami igen, azok is csak párszor kerültek elő), nemhogy videói. Nagy kérdés számomra, hogy miként változtatja meg az öregedést ebből a szempontból a mi generációnk számára az agyunkon kívül tárolt információmennyiség.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Ezen a ponton visszakanyarodnék a történelmi emlékezethez is egy pillanatra. A történelem egy részét – az elmúlt pár évtizedet – mi is megéltük, a többi évszázad, évezred azonban csak a történelemkönyvek lapjairól ismert számunkra. Nincsenek róluk személyes élményeink, nincsenek hozzájuk kapcsolat benyomások, nem tudjuk a felidézés által beindított láncreakció eredményeként részben sem újra átélni őket. Nagyszüleinkkel együtt elveszítjük utolsó kapcsolatunkat már a II. Világháborúval is! A személyes benyomások hiányában csak kiemelt, sokat hangsúlyozott képkockák sorozata áll rendelkezésünkre hasonlóan a családi album csecsemőkorunkról készült részéhez, amely képeinek pillanatai az emlékezetünk határán kívül esnek már. Tulajdonképpen csak egy vázlatot kapunk, így szükségszerűen korlátok közé szorulunk… mintha amnéziásként, vagy inkább a demencia egy előrehaladott stádiumában lapozgatnánk fotóalbumainkat, vagy ismételgetnénk ugyanazt a maréknyi még megmaradt történetet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><b>F.: </b></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Az emlékek megőrződéséről, és ebben a rögzítőeszközök szerepéről elsőként Platón jut eszembe, aki azzal a meglepő véleményével állt elő, hogy az írás voltaképpen nem segíti, hanem gátolja az emlékezést. Mert amit leírunk, arra már nem is muszáj emlékeznünk, elvégre le van írva. Az írott szöveg kívül kerül a tudatunkon, mi pedig, ha az írásokban bízunk, elbutulunk. Ma ennek egyre szélsőségesebb megnyilvánulásait láthatjuk, hiszen a modern technika segítségével egyre több mindent tudunk kívül helyezni magunkon. Sőt (ami ijesztő) az igényünk is kezd fakulni, hogy ez ne így legyen. Oktatáspolitikai viták kereszttüzébe kerül a kérdés, hogy szükséges-e például a lexikális ismeretek megtanulása. Ezek elvileg valahol “amúgy is” rögzítve vannak; agyunkat — felszabadulva a lexikális ismeretek nyűgétől — kreatívabb feladatok elvégzésére is használhatnánk. Platón bizonyára infarktust kapna ettől az érveléstől. De talán mi is támaszthatunk kételyt vele szemben. A lexikális ismeretek nem puszta adathalmazt jelentenek. Ezek olyan kapcsolódási pontok az elme számára, amelyekhez a kreatív gondolatokat hozzá lehet kötni. Gottfried Benn írta a költőről (akit “szakmája” okán talán nevezhetnénk a tipikusan “kreatív” embernek), hogy folyamatosan szemmel kell tartania a világ eseményeit, mindenről értesülnie kell, mindent tudnia kell, tele kell legyen a feje információkkal. Veszedelmes lenne minden ismeretet száműzni az agyunkból a szerverekre.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">A fényképezésről pedig Csurka István egy mondata jut eszembe, aki bár idős korára egyre kórosabb mértékben gabalyodott bele összeesküvés-elméleteibe, mégiscsak egy autonóm módon gondolkodó ember volt. (Nekem tényleg mondat-fétisem van; berögzülnek mondatok, és szövegkörnyezetüktől függetlenül évekig, évtizedekig táncolnak bennem.) Ő mondta azt, hogy színházi közvetítések soha nem adhatják vissza a színházi élményt. A nagy színész mindig csak a néző saját emlékezetében nagy színész. Az élmény teljességéhez minden hozzájárul: a nap, amely a színházi estét megelőzte, a közeg, a hőmérséklet, saját komplex gondolataink, melyekbe az előadás beleakaszkodik. Aztán az este, amikor hazafelé bandukolunk az autófüstös vagy éppen friss levegőben. </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>Ez</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"> a színházi élmény, és nem csupán maga az előadás.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">És ez persze nem csak a színházra vonatkozik. Mindenféle túra, kirándulás, utazás hasonló módon épül föl. Éppen ezért sajnálatra méltó, hogy sokak a “fényképek kedvéért” utaznak, mintegy élő emlékművet készítve magukból. A Facebook és más médiumok belső működési logikája pedig egyre jobban rászorítja az embereket, hogy így tegyenek. Aki nem “oszt meg”, nem “lájkol”, hamar gyanúba keveredik, és könnyen elveszíti nemcsak ismerősei jóindulatát, de még ismerőseit is; hiszen az algoritmus azokat jutalmazza, akik hajlandók az önszoborkészítésre.</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190622-agyfeltekek-emlekek/fotos.jpg" alt="fotos.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Közben megértettem, hogy félelmeid nemcsak az elmúlásra, de a demenciára is irányulnak. Ezt is át tudom érezni, hiszen csakugyan ijesztő látni, ahogyan öregedő emberek olyan képességeiket veszítik el, amelyekkel fiatalon még rendelkeztek. Férfiak milliói képesek nagyon komoly összegeket kiadni azért, hogy nemzőszervük működőképes maradjon. Számomra ez azt jelzi, hogy mekkora trauma lehet, amikor egy jól beolajozott szervünk nem engedelmeskedik. Nőknél a menopauza környéki depresszióról lehet sokat olvasni. A magunkfajta ember számára pedig hasonlóan szörnyű sokk lehet, amikor az agy már nem követi akaratunkat. Amikor már nem tudunk emlékezni valamire, amit pedig soha nem szerettünk volna elfelejteni, ellenben emlékeink a maguk kiszámíthatatlan önmozgásaikat járják. És csakugyan, a kollektív emlékezetnek is vannak ilyen demens pillanatai, amikor tehát beleszorulunk bizonyos emlékekbe, és nem vagyunk képesek meghallani az alternatív történeteket. Számomra az irodalomnak és művészetnek ez talán a legnagyobb társadalmi feladata: hogy ébren tartsa az alternatív emlékezet lehetőségét. Azaz hogy olyasmikre is emlékezni tudjunk a történelemből, amiket az annalesek nem tartanak számon, mert túl személyesek, túl egyéniek, túl nehezen értelmezhetők. És az egyén életére nézve is tudok hinni benne, hogy az olvasásnak ez az élethosszig tartó működtetése ha nem is egészen óv meg a demenciától, de mindenesetre mérsékelheti azt.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><b>M: </b></span><span lang="hu-HU">Időről-időre eszembe jut, hogy vajon mit gondolnának a világról olyan emberek, mint Platón vagy Arisztotelész, és mit kezdenének benne akkor, ha hirtelen ide csöppennének. Az értő kezek között nagyszerű regény vagy film születhetne ebből!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Platónnal elkanyarodunk az emlékezés és a tudás kapcsolatának kérdése felé, amely egy újabb árnyalata az emlékezés életben játszott szerepének. Ahogy írod is, ez egy aktuális és forró téma, mert kimondva-kimondatlanul igen nagy részben ekörül forognak az oktatásról szóló viták, és érzésem szerint sok, egymással nem feltétlenül összetartozó dolgok összemosásából adódó félreértés övezi ezt a kérdéskört.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190622-agyfeltekek-emlekek/plato.jpg" alt="plato.jpg" class="imgleft" width="300" height="336" />Platón aggodalma egyből rávilágít arra, hogy az emlékezésnek több dimenziója, helyesebben több skálája van. Való igaz: azáltal, hogy egyre több emléket „helyezünk kívül magunkon” - legyen szó akár írásról, akár a modern eszközökről –, azáltal hogy folyamatosan ott a tudat miszerint úgyis elő tudjuk keresni szükség esetén az adott információt, hajlamosabbak vagyunk egyre kevesebb dolgot megjegyezni. Valahol tudat alatt elveszítjük a szükség szülte motivációt. Ebből a szempontból Platónnak tulajdonképpen igaza van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Például a munkám során gyakran kell meglehetősen komplex diagramokat szerkesztenem. Vannak bizonyos funkciók, amelyeket ugyan ritkán használok, de az évek során azért már számtalanszor előjöttek. És bizony minden egyes alkalommal újra és újra elő kell keresnem, hogy mi is a megoldás, sokszor meglehetősen sok időt rááldozva a tevékenységre. Joggal ünnepeljük a tényt, hogy ez az előkeresés egyáltalán lehetséges, ráadásul gyakorlatilag azonnal módunkban áll. Ugyanakkor már ez a rövid példa is rávilágít arra, hogy az úgynevezett lexikális ismeretek hasznosságának néha már-már démonizálásba hajló, minden határon túlmenő megkérdőjelezése mennyire félrevihet. Azáltal, hogy újra meg újra elő kell keresnem ezt az információt, egyrészt rengeteg időt és következésképpen hatékonyságot vesztek; másrészt nem tudok építeni rá, hiszen a köztes időben ez az ismeret nem áll rendelkezésemre. Teljesen hamis alapokon nyugszik az a gondolat, miszerint „agyunkat — felszabadulva a lexikális ismeretek nyűgétől — kreatívabb feladatok elvégzésére is használhatnánk”, ez a megközelítés ugyanis teljességgel figyelmen kívül hagyja azt, hogy miként működik az emlékezés, az információ tárolása az agyban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Az emlékeket neurológiai szempontból nem úgy kell elképzelni, mint megfelelő fiókokba betett aktákat vagy modernebb hasonlattal élve: mint egy könyvtárrendszer adott mappáiba lementett fájlokat. Egy új emlék a korábban eltárolt emlékek sűrű és szövevényes hálózatában találja magát, és agyunk igyekszik minél több releváns korábbi darabhoz hozzákötni azt. Minél több az összekötő fonál, annál biztosabban függ majd a múltunk felidézhető részévé váló új elem (legyen szó egy kedves emlékről vagy akár Kepler törvényeiről), és annál nagyobb eséllyel sikerül majd előhívni a jövőben. Lényegében egy hálózatról beszélünk, amelynek csomópontjait az információmorzsák (lexikális ismeretek) adják, a tudás pedig az ezeket a csomópontokat összekötő kapcsolatok (azaz az egyes elemek közti összefüggések) hálójaként értelmezhető. Világos, hogy csomópontok egy egymással semmilyen módon össze nem kötött halmaza nem tekinthető hálózatnak, azaz az összefüggések megértése nélküli lexikális ismeretek önmagukban még nem eredményeznek tudást (erről a kérdésről érdemes lesz majd egy külön bejegyzést írni). Erről általában nincs is vita. Viszont megfeledkezünk arról, hogy csomópontok nélkül sem lehet hálózatokat létrehozni, mert nincs mit összekötni… Mintha egy pók úgy próbálna hálót szőni, hogy a faágak csak akkor jelennek meg, amikor szemeivel aktívan keresi azokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Platón azonban téved, ha az írás és az adathordozók kollektív emlékezésben, kollektív tudásban - vagy egyéni szinten a már fentebb érintett felidézésben - játszott szerepére gondolunk. Ennek gyarapodása roppant nehézkessé – a mai ismeretanyagok komplexitására és méretére gondolva megkockáztatom, hogy szinte lehetetlenné – válna az emlékek valamilyen módon történő rögzítése nélkül. Ennek illusztrálására is egy modern munkahelyi példáz hozok. Az elmúlt héten egy teljes napot áldoztam egy kis, meglehetősen ritkán használt program működésének újrafelfedezésére. Sem a modul írója, sem az azt legutóbb használó kolléga nem dolgozik már nálunk, nem találtam sem elmentett példákat, sem dokumentációt. Nem maradt más hátra, mint a kódban található kommentekre való hagyatkozás és a kísérletezés. Mivel egy egyszerű dologról volt szó, így végül sikerrel jártam, és „csak” egy napot vesztegettem el. Bonyolultabb eszközök és folyamatok esetében azonban az intézmények mindennapjainak része a nem megfelelően archivált tudás, a nem megfelelően átadott tapasztalat generációk közti elvesztése.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Ez az információvesztés megtapasztalható az általad említett történelmi emlékezés kapcsán is, és napjainkban egyre fontosabbá válik, hiszen részben a sokszor megjelenő fizikai távolság, részben az uralkodó szemlélet miatt egyre inkább akadozik a generációk közötti kommunikáció. A művészetnek itt valóban fontos szerep jut, mert segít a történelmi lexikális ismeretek közti kapcsolatok felépítésében, ezáltal a tudás hálózatának megerősítésében. A tények megtanulása és megismerése mellett elsikkadnak az események sodrásába kerülő személyes sorsok, holott mi magunk is egy ilyen személyes sors nézőpontjából szemléljük, éljük meg, szenvedjük el a jelenlegi történelmi eseményeket. Sokszor elhangzik például a legújabb ipari forradalom munkaerőpiacra gyakorolt hatása kapcsán, hogy „láttunk már ilyet, azon is túljutottunk, az is előrelépés volt”. Igen, csak megfeledkezünk arról, hogy ez a bizonyos túljutás és előrelépés minimum egy emberöltőt vett igénybe, és személyes sorsok millióit gyűrte maga alá… Egy például a <em>Csendes Don</em>hoz vagy a <em>Nyomorultak</em>hoz hasonló regény átélhetőbbé teszi ezeket az amúgy csak adatokként létező nagy változásokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Mindez rávilágít arra, hogy a rögzítőeszközök emlékezésre, tudásra gyakorolt hatásának kérdése korántsem fekete vagy fehér. A hatások másként jelennek meg különböző skálákon és különböző körülmények között. A lényeg az, hogy tudatosítsuk magunkban: </span><span lang="hu-HU"><i>eszközökről</i></span><span lang="hu-HU"> beszélünk, amelyeket elvileg valamilyen céllal vagy célra </span><span lang="hu-HU"><i>használunk</i></span><span lang="hu-HU">. A hangsúly a tudatosságon van: mikor és milyen módon érdemes az adott eszközt használni? Mit veszítünk és mit nyerünk? Valóban az éppen aktuális lenne a legjobb módszer? Amikor ezt a tudatosságot „megspóroljuk”, akkor válik az eszköz többé egy puszta eszköznél, és akkor emeli fel figyelmeztető módon mutatóujját a fejét csóváló Platón! Sőt, most hogy ezt leírtam: még tovább is fűzhetjük ezt a gondolatot. Vajon eszköz-e maga az emlékezés, az emlékek eltárolása, vagy önmagában létező cél is lehet? <br /> <br /> </span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><b>F.: </b></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">H</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">a Platón föltámadna, akkor aligha örvendene annak, amit lát. Tagadhatatlan, hogy a hatalmas technikai fejlődésnek köszönhetően tudatunknak, emlékezetünknek egyre nagyobb területeit „helyezzük ki” adathordozókba. Ezt a fejlődést lehet szükségszerűnek nevezni, de vélhetően Platón volna az utolsó, aki azt, ami megtörtént, csak azért, mert megtörtént, jobbnak vagy igazabbnak nevezné annál, ami nem történt meg, bár megtörténhetett volna. Nekünk persze nem muszáj vele egyetértenünk. Tény, hogy nekünk már abban a léthelyzetben kell eligazodnunk, amikor a technika jóval több mindent ural, mint akár csak Platón korában. (Harari figyelmeztetett rá, hogy egy őskori ember egyénileg vélhetően jóval intelligensebb volt, és jóval kiterjedtebb ismeretekkel rendelkezett a környezetéről, mint egy ma élő. Mégis, kollektíve az emberiség ma sokkal többet tud, mint a kőkorban. A kihelyezésnek tehát tagadhatatlanul megvannak az előnyei.)</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Beszélgetésünk hatására újra elővettem, elolvastam Nietzsche zseniális „korszerűtlen elmélkedését” </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>A történelem hasznáról és káráról</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">. Ez a szöveg közvetlenül a te kérdésedre (</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">„mikor és milyen módon érdemes az adott eszközt használni?”) válaszol. Akkor és olyan módon érdemes az eszközeinket (és a történelmi emlékezetet Nietzsche szintén egyfajta médiumnak fogja föl) használni, hogy az „cselekvőképességünket gyarapítsa”. A mű eredeti címében (</span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>Vom Nutzen und Nachteil der Historie für das Leben</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">) ott is van, hogy a történelmet az „élet szempontjából” vizsgálja. Ez persze első pillantásra elég parttalannak hat (mi az, hogy „élet”?), de jobban megnézve a kérdésfeltevés mélyén egy megdöbbentő felismerés rejlik: a tudás nem függetleníthető attól az élő szubjektumtól, aki használja. Amint a kettő elszakad egymástól, és a tudás önjáróvá válik, elszakad az emberi igényektől, az egyén bosszút áll rajta, és elveti. Ez a gyökere a manapság ismét lángra kapó tudomány-ellenességnek. Azt hiszem, a </span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"><i>Vidám tudomány</i></span></span><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU"> is föltehető azon könyvek listájára, melyeket újra kellene olvasni…</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="Book Antiqua, serif" style="font-family: 'Book Antiqua', serif;"><span lang="hu-HU">Ámde visszatérve az eredeti kérdéshez, vagyis hogy miként működik az emlékezet: azt hiszem, (az adatok soha nem látott módon történő burjánzása miatt) minden korábbinál nagyobb szükség van korunkban olyan csomópontok kijelölésére, amelyek mai igényeinkkel kapcsolatba hozhatók. Gondolkodtál már rajta, mit jelent ez a kifejezés: „igényes”? Igényesnek az olyan embert nevezzük, aki nagy igényeket támaszt másokkal és önmagával szemben is. Akinek a problémái nem merülnek ki abban, hogy éljünk túl valahogy. Az igényes ember lesz tehát az, aki rá tud világítani a múltban (akár az egyéni, akár a kollektív múltban) azokra a csomópontokra, amelyekből jelenünkben tovább építkezhetünk. Ha meggondoljuk: az úgynevezett „nagy embereket” éppen az jellemezte mindig is, hogy képesek voltak vadonatúj értelmezést adni a múltnak. Azt, amit már ezerszer láttunk, és ismertnek véltünk, egyszeriben egészen új megvilágításba helyezték, és ezzel lökést adtak az emberiségnek, hogy az is fölvegye és továbbszője a múlt egy már elvesztettnek hitt fonalát. Az egyéni emlékezésre is igaz lehet ez: csak addig számít nekünk a múlt egy-egy eseménye, amíg jelenünk igényeinek megfelelően továbbszőhető. Így a félelem, hogy már nem tudunk emlékezni, talán nem is más, mint az attól való félelem, hogy elvesznek élettel szemben támasztott igényeink.</span></span></p>
<p style="text-align: center;">----------------------------------</p>
<p style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong><span lang="hu-HU">Kapcsolódó bejegyzések</span></strong></span></p>
<p style="text-align: center;"><a href="https://voyager.blog.hu/2013/05/28/71_a_gyuszuvel_megtoltott_kad_avagy_a_memoria_alapjai"><span lang="hu-HU">Voyager: A gyűszűvel megtöltött kád, avagy a memória alapjai</span></a></p>
<p style="text-align: center;"><span>„F</span><span>elejtsük el most az iratszekrény analógiáját és az előhívás mechanizmusát. Helyette koncentráljunk a tanulásra, az új információ feldolgozásának folyamatára, és gondoljunk úgy a hosszú távú memóriára valamint benne az információra mint egy egy hatalmas kád vízre. Ebben az esetben a munkamemória egy gyűszűnek feleltethető meg, amely apránként hordja a vizet a kádba. Az információforrás ebben a metaforában egy (vagy több) csap, melyből bizonyos sebességgel csordogál a gyűszűt megtöltő információ."</span></p>
<p style="text-align: center;"><a href="https://voyager.blog.hu/2013/06/03/72_a_hosszu_tavu_memoria_tortenete"><span lang="hu-HU">Voyager: A hosszú távú memória története</span></a></p>
<p style="text-align: center;"><span>„</span><strong>Miként alakul át az illékony, pillanatok alatt tovatűnő rövid távú memória tartós, maradandó emlékké?</strong><span> Hogyan jut el az információ vízsugara a gyűszűből a hatalmas kádig? A válasz megtalálásához értelmetlen szavakon – </span><small>remélhetőleg nem a cikkben</small><span> –, nyálkás tengeri élőlényeken és egy lyukas vödrön keresztül vezet az út!"</span></p>
<p style="text-align: center;"><a href="https://mondataink.blog.hu/2019/06/10/rajzold_a_multat_kivanatossa" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Mondataink: Rajzold a múltat kívánatossá</a><span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>„Honnan tudható, hogy egy történész Nietzsche szellemében jár-e el? Azt hiszem, leginkább onnan, hogy képes-e tárgyát, a múltat kívánatossá rajzolni az utókor szemében. A jó történésznek fönn kell tartania az illúziót, hogy amiről szól, az magasztos és kivételes."</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F22%2Fagyfeltekek_3_az_emlekek_szovevenyes_es_foszladozo_halojarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F22%2Fagyfeltekek_3_az_emlekek_szovevenyes_es_foszladozo_halojarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F22%2Fagyfeltekek_3_az_emlekek_szovevenyes_es_foszladozo_halojarol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Agyféltekék 3. - Az emlékek szövevényes és foszladozó hálójáról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/06/22/agyfeltekek_3_az_emlekek_szovevenyes_es_foszladozo_halojarol#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14906342" border="0" /></a><br /></p>
történelem
memória
filozófia
emlékezés
agykutatás
0
Az emlékek szövevényes és foszladozó hálójáról
Csak addig számít nekünk a múlt egy-egy eseménye, amíg jelenünk igényeinek megfelelően továbbszőhető.
https://voyager.blog.hu/media/image/20190622-agyfeltekek-emlekek/9673-amnesia-memories-disappearing.jpg
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/rightleft.jpg
https://voyager.blog.hu/2019/06/16/veg_es_kezdet_avagy_a_politikan_tul_844
Vég és kezdet, avagy a politikán túl...
2019-06-16T22:09:52+02:00
2019-06-16T22:09:52+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az alábbi írás eredetileg a New Deal blogon jelent meg, de tartalma mind a két blog jövőjét érinti, ezért itt is helyet kap.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: center;">----------------------------------------</p>
<blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">„Győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ.”<br />- Epiktétosz -</p>
</blockquote>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az ember életében vannak olyan pillanatok, helyesebben néha egész hosszan elnyúló időszakok, amikor felszínre törnek a régóta a mélyben gyülemlő gondolatok és érzelmek, és kérlelhetetlenül követelik a számvetést, a legutóbbi hasonló átmeneti időszak óta eltelő periódus és annak fényében a jövő átgondolását. Az elmúlt néhány hét (de talán inkább néhány hónap) egy ilyen időszak volt számomra. Ugyan nem ez indított el az úton, de a Raptitude blogon megjelent <a href="https://www.raptitude.com/2017/03/only-thing-get-good-at/">„Az egyetlen dolog, amiben jóvá kell válnod”</a> című írás jó sorvezetőként szolgál a folyamat lényegének megragadásához.</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Epiktétosz iránymutatása</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Epikt%C3%A9tosz">Epiktétosz görög sztoikus filozófus</a> azt tanácsolja, hogy osztályozzuk az életünk minden pillanatát átjáró gondolatokat, aggodalmakat, félelmeket. Az egyszerűség – és a racionalitás – kedvéért csak azokkal a dolgokkal érdemes foglalkozni, amik egyáltalán megtörténhetnek (<em>„All the things that can happen"</em> az ábrán). Ezen a beláthatatlanul bő halmazon belül aztán elkülöníthetünk egy jóval kisebb, de az egyén élete szempontjából még így is irdatlan méretű másik csoportot: azon dolgokét, amelyek hatással lehetnek az életünkre („<em>All the things that can affect you”</em>). A legkülönfélébb dolgok tartoznak ide a vasúti közlekedés aznapi állapotától kezdve az időjáráson vagy a választási eredményeken keresztül a reggelire kiválasztott élelmiszerig szinte bármi. Ezek a tényezők együttesen határozzák meg, hogy mi történik velünk, hogy miként zajlik az életünk. Ahogy arra már több korábbi bejegyzésben kitértünk (<a href="https://newdeal.blog.hu/2016/08/15/konspiracios_inga" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Konspirációs inga</a>, <a href="https://newdeal.blog.hu/2017/10/21/mind_kockajatekosok_vagyunk" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Mind kockajátékosok vagyunk</a>), ezen tényezők közül nem tudjuk az összeset befolyásolni, emiatt legyünk bármilyen felkészültek, megfontoltak, legyenek bármennyire előremutató terveink, a végkimenetel soha nem lesz előre elrendeltetett. Csak a lehetséges kimenetelek valószínűségeit tudjuk befolyásolni számunkra kedvező vagy kedvezőtlen irányba, de ezt is csak bizonyos keretek között.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ne/newdeal/image/20190616_kezdet/stoic1.png" alt="stoic1.png" class="imgnotext" /><small>Az ábra a Raptitude blogról származik. </small></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Még ha racionálisan végiggondolva el is fogadjuk ezt a tényt, <strong>érzelmileg és intuitíve sokkal nehezebb ezt megtenni</strong>. Egyszerűen láthatólag úgy vagyunk kódolva, hogy bármilyen erős érzelmeket kiváltó hatás képes teljesen átvenni az irányítást a gondolataink felett olyan folyamatokat beindítva, amelyek erőforrásaink jelentős részét lefoglalják. Mivel ezek az erőforrások végesek, így ebben az állapotban nem jut elég másra… Számítógépes hasonlattal élve: mintha a memória és a processzor teljesítményének 90%-át elvinné egy rosszul megírt jelentéktelen program, emiatt nem tudnánk rendesen használni a számunkra valójában fontos alkalmazásokat.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Epiktétosz emiatt azt mondja, hogy a fent említett nagy halmazon belül meg kell találnunk azt a lényegesen kisebb másikat, amelybe azok a dolgok tartoznak, <strong>amelyeket mi magunk kontrollálni tudunk, és amelyekért emiatt szükségszerűen felelősek is vagyunk</strong> (<em>„All the things you can affect”</em>). (Egy vizsgáról minden elővigyázatosság mellett is el lehet késni egy baleset miatt, de a felkészülés minősége ettől még rajtunk áll, a mi felelősségünk.) A lényeges, de a gyakorlatba való átültetést illetően nehéz gondolat az, hogy <strong>ugyan a nagyobb halmazban lévő dolgok hatással vannak az életünkre, de ez nem jelenti azt, hogy azokért automatikusan felelősek is vagyunk.</strong> Epiktétosz úgy fogalmaz, hogy ezek a tényezők az istenek hatáskörébe tartoznak, és óva int minket attól, hogy egész életünket az ég felé tartott öklünket rázva töltsük az olyan dolgokon való dühöngés jegyében, amelyek felett semmilyen hatalmunk nincs… Különösen azért fontos ez, mert s<strong>emmi nem őrli fel annyira az embert, mint a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése</strong>. Ha rosszul kategorizáljuk be az életünket befolyásoló tényezőket, akkor könnyen olyan helyzetbe navigálhatjuk magunkat, amelyben az ily módon generált aggodalmaink súlya összeroppant minket.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ne/newdeal/image/20190616_kezdet/stoic2.png" alt="stoic2.png" class="imgnotext" /><br /><small>Az ábra a Raptitude blogról származik. </small></p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mihez kezdjünk ezzel?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A hosszas bevezető után szeretnék rátérni arra, hogy mindez mit jelent számomra a gyakorlatban különös tekintettel az online jelenlétre és a blogolásra. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy gondoljon végig két dolgot:</p>
<ol style="text-align: justify;">
<li lang="hu-HU"><strong>Mire van, mire lehet hatása az életében, a környezetében, a világban</strong><br />Ezt a fentiek után aligha kell magyarázni, megtette Epiktétosz.</li>
<li lang="hu-HU"><strong>Miben jó, miben tud hozzáadott értéket előállítani</strong><br />Ez azért lényeges, mert általában az ebbe a kategóriába tartozó tevékenységek, végigvitt projektek (legyenek azok akár szakmaiak, akár személyes jellegűek) tudnak igazán örömet okozni, illetve ezek révén lehet maximalizálni hatásunkat az első pontban meghatározott körön belül.</li>
</ol>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Néhány héttel ezelőtt volt egy délután, amikor egyszerűen nem bírtam tovább… a szokásos köröket járva a hírportálok között, az agyamban megfékezésre hiába várva zakatoló természetesen bőven a „ható- és kontrollsugaramon” kívül eső témák körül keringő gondolatok zajában a sarokba vágtam a laptopot, és egy pokrócot na meg egy könyvet a kezembe véve a park felé vettem az irányt. Néhány napfényben fekve eltöltött óra után egyrészt megnyugodtam, másrészt kikristályosodtak a háttérzajból az ezt megelőző időben egyre többször felbukkanó majd tovatűnő gondolatfoszlányok.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Végzettségem, tanulmányaim, munkám és gyermekkorom óta meglévő érdeklődésem eredményeként értek a természettudományok egy bizonyos szegmenséhez, illetve van egy megfelelőnek mondható rálátásom és hátterem további részterületek értelmezéséhez, nyomon követéséhez. Ezen kívül hozzáférek olyan cikkekhez, információkhoz, amelyekhez nem mindenki, és amiket nem feltétlenül érthet meg bárki további köztes interpretáció nélkül.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Ezzel szemben be kell látnom, hogy <strong>minden kétséget kizáróan nem értek sem a joghoz, sem a gazdasághoz, és személyiségem tökéletesen alkalmatlanná tesz bárminemű politikai szerepvállalásra</strong>. Az átlaghoz képest a mértéktelen hírfogyasztásomnak hála talán lehet mondani, hogy „tájékozott” vagyok bizonyos értelemben, de ezt súlyos hiba lenne összekeverni a hozzáértéssel. (A kijózanodáshoz elég arra gondolnom, hogy mit tudhat meg a tájékozódni vágyó olvasó, milyen kép alakul ki benne pusztán a főbb portálokon elérhető cikkek alapján az általam ténylegesen értett szakterületekről…)<br /> <br /> Szintén be kell látnom, hogy minden naiv szándékom ellenére <strong>egy ilyen blog politikai hatása nulla</strong>. Talán egyetlen cikk volt (<a href="https://newdeal.blog.hu/2017/01/24/budapest_2024_vs_magyar_ifjusag" target="_blank" rel="noopener noreferrer">az izlandi ifjúsági programról szóló</a>), ami messziről hunyorítva legalább elméletben átvihetett egy bizonyos ingerküszöböt, miután megihletett egy Kele János által a 24.hu oldalán megjelenő vezércikket. Elméletben nem zárható ki, hogy az ott megfogalmazott gondolatok a megfelelő fülekbe eljutva idővel talán valamiféle gyakorlati lépésekhez is vezethetnek, ha a távoli jövőben az adott személyeknek még mindez eszébe jut majd. Már ez a gondolat is igen erőteljes fantáziálást és pozitív hozzáállást követel meg, de így is ez a maximum, amit a politikai hatás rovatba be mernék <span>vésni</span> írni… halványan, ceruzával, apró betűvel.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mindezek fényében epiktétoszi értelemben balgaság részemről a politikai kommentálással, illetve a politikai döntések, a közéleti események interpretációjával, véleményezésével foglalkozni. Már jó ideje igyekszem távol tartani magam – több-kevesebb sikerrel - az olyan hiábavaló pótcselekvésektől, mint a legfrissebb, Donald Trump, Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc által elénk hajított aktuális gumicsontokon való rágódás vagy annak direkt kommentálása, ne adj isten a kommentálás kommentálása. Ennél azonban több kell… és több is volt a feltett szándékom évekkel ezelőtt a blog indításakor.</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A véleménynél fontosabb az odavezető út</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><strong>A politika direkt követése és megértése helyett az azon túl létező valóság megismerésére és megértésére kell fektetnem a hangsúlyt</strong>, mert bár a retorika szintjén ugyan valóban nem túlzás a poszt-tény korszakról beszélni, de a személyes hiedelmeinktől és a mindenféle propagandától függetlenül <strong>ettől még létezik egy megtapasztalható valóság.</strong> Ez persze egy bonyolult, több kötet megtöltéséhez elegendő nem kis részben filozófiai kérdés (amiről a jövőben még lesz szó) nagyon tömör, a jelenlegi céloknak megfelelő leegyszerűsítése, de egy egyszerű példával talán rá tudok világítani arra, hogy a tömörségből adódó pontatlanság mellett mire is gondolok tulajdonképpen: lehet tagadni a szavak szintjén a gravitáció létezését, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy elejtett alma a földre huppan… Lehet üres szólamokat puffogtatni és fantazmagóriák bűvöletén élni a klímaváltozás kapcsán, de először talán értsük meg, hogy mik is azok a tengeráramlások például, és miként hatottak a bolygó klímájára a földtörténet során. <strong>Egy ideális világban a megismerhető valóság megértése kéne legyen a szükségszerű politikai diskurzus alapja, enélkül utóbbi csupán egy légvár marad…</strong> Ettől függetlenül persze ahogy azt az elmúlt évtizedben megtapasztalhattuk, könnyedén eltölthetjük ébrenlétünk óráinak java részét azzal, hogy öklünket eme légvár felé rázva ordítunk. Mielőtt azonban túl messzire kanyarodnánk a negatív érzelmek és tagadások tengerén, térjünk vissza a fő kérdésre, és a „mit ne” helyett fókuszáljunk arra, hogy „helyette mit”: <strong>mire lehet akkor hatásom a blogolás által?</strong></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Meggyőződésem, a befogadói oldalon szerzett tapasztalatom és a visszajelzések szerint egy ilyen jellegű oldal <strong>hozzájárulhat egy-egy ember gondolkodásmódjának alakításához</strong>. Elérhető az, hogy az olvasó egy cikket követően egy új nézőponttal szembesülve másként gondoljon egy adott problémára. Elérhető – ahogy erre volt már számtalan példa a törzsközönség körében –, hogy az idelátogatók kezükbe vegyenek a bejegyzéseken messze túlmutató könyveket. El lehet indítani embereket a kritikus gondolkodás felé vezető úton, és hozzá lehet járulni egy bizonyos életfilozófia kialakításához is. Utóbbit egyre fontosabbnak gondolom: mindenkinek szüksége van egy világos értékrendre, egy jól körvonalazható szemléletmódra, amelyek megteremtik azt a keretrendszert, azt az alapot, amelyre támaszkodva már lehet építeni, döntéseket hozni… nem csak az eseményekkel sodródva, nem csak a pillanatra reagálva, hanem tényleg meghatározott célkitűzések felé tartva, konzisztens módon. Mindez persze távol van attól, hogy „világmegváltó” politika hatásról beszélhessünk… nem fognak döntéshozók hirtelen fontos lépéseket tenni egy-egy blogbejegyzéstől megihletve. De ennek ellenére – helyesebben: ettől függetlenül – mindez nem lebecsülendő és egyáltalán nem kevés! <strong>Hatással lenni bárkinek az életfelfogására nagy dolog és nagy felelősség is, arról nem is beszélve, hogy mindebből mindig tanul(hat) a hatást kiváltó fél is!</strong></p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Miért most?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Miért most írom mindezeket a sorokat? Ennek bizonyára több, jobbára általam sem pontosan ismert oka van. Az egyik azonban egészen biztosan az, hogy <strong>2018 végére végképp tudatosult bennem: világszerte egészen káros mértékben telepedett rá a politika és a közéletet jellemző sárdobálás a „gondolkodásra”, és még ennél is károsabb az, ahogy egyre több fontos téma találja magát a teljesen merev ideológiai lövészárkok közti kereszttűzben, ahová a tények csak meghalni járnak.</strong> Egészen konkrétan a klímaváltozás és a környezetvédelem témái jelentették azt a bizonyos utolsó cseppet. Egészen megdöbbentő látni, ahogy bizonyos teljesen hamis állításokra alapozott jelmondatokat gond nélkül vesznek át egymástól az egyes politikai erők világszerte még a lokális társadalmi viszonyokat is figyelmen kívül hagyva. Nem, itt nem csak a tagadásról és a konspirációs teóriákról beszélek, hanem a pánikkeltő megalapozatlan túlzásokról is, mert ilyet is lehet találni bőséggel. De ne ragadjunk le a példa konkrétumainál: egyszerűen úgy gondolom, hogy <strong>bizonyos témáknak, állításoknak a politikán, de leginkább az egyre szélsőségesebbé váló ideológiákon túl van a helyük, vagy minimum ezektől távol kellene gyökerezniük</strong>. 2+2 egy neonáci és egy marxista számára is 4. Egy liberális és egy konzervatív állampolgár egyformán képtelen életben maradni oxigén és víz nélkül. A sort hosszasan lehetne folytatni.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><strong>Léteznie kellene egy olyan megfigyeléseken, tapasztalatokon, megkérdőjelezhetetlen tényeken alapuló minimumnak (pontosabban el kéne ismerni, hogy a véleményünktől függetlenül ez létezik), amelyre minden más épül.</strong> Igen, a mindenbe beletartoznak a szükséges és fontos politikai, társadalmi viták is. Rengeteg módja van például a lakosság ivóvízzel történő ellátásának, és ez komoly erőforrásokat, kompromisszumokat igényel, amelyek megkötése vitával jár. Ha azonban vita tárgyává válna az, hogy az emberi élethez szükség van-e egyáltalán vízre, akkor rögvest éreznénk, hogy átléptünk egy láthatatlan vonalat… Ebben a sarkított példában a határ nyilvánvaló, komplexebb, komolyabb háttérismereteket igénylő esetekben viszont sokkal nehezebb behatárolni azt az árnyékzónát, ahol a „vita” elrugaszkodik a valóság ingoványossá váló talajától.</p>
<h3 lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Hogyan tovább?</h3>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">A hozzám hasonló hátterű emberek egyik hatása és felelőssége pont az lehetne, hogy ezt a bizonyos árnyékzónát érthetőbbé tegyék, határait kitolják, és <strong>hozzájáruljanak eme bizonyos alapokat jelentő minimum megismeréséhez és lefektetéséhez, a politikán túlra való emeléséhez.</strong> Rá kellett jönnöm: amikor a Voyagertől elkülönítve hoztam létre a New Deal blogot, akkor szándékom ellenére jelképesen valahol ez ellen dolgoztam. Úgy véltem, hogy nem lenne szabad a tisztán a tudományos érdekességekre vágyó olvasók kedvét elvenni a politikai jellegű írásokkal, ezeknek jobb egy új felületet biztosítani. Ahogy ennek a megfordítottját is igaznak véltem: a jövő társadalmával, hírekkel, politikai kérdésekkel foglalkozók valószínűleg nem kívánnak a modern fizikáról vagy a legújabb biológiai vívmányokról szóló cikkeken átgörgetni. Jobb tehát elválasztani a két dolgot… Ezzel azonban éppen a szándékommal ellentétes üzenetet közvetítettem: azt, hogy a tudomány (beleértve a társadalomtudományokat és az egyéb humán területeket is) és a politika egymástól függetlenül létező, önmagukban is értelmezhető és vizsgálható egységek, ami egyből zárójelbe teszi azt a bizonyos fentebb említett minimumot, és megnyitja az utat az ideológiai csatamezők felé az oda nem tartozó témák gyászmenete számára is. Számtalanszor tűnt természetellenesnek ez a szétválasztás, amikor sokat morfondíroztam azon, hogy egy adott linket melyik blogon osszak meg, vagy hogy miként is írjak egy adott témáról: írjak egy tudományos cikket a Voyagerre, majd külön egyet a társadalmi hatásokról a New Dealre? A kettő összetartozik, az egyik szempont a másik nélkül hiányos…</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mi következik tehát mindebből? Röviden: <strong>a New Deal ideje ebben a formában lejárt, de ez mégsem jelenti a „projekt” végét, csak egy részben szimbolikus korszakhatárt</strong>. Igyekszem lezárni életem azon szakaszát, amelynek egy jelentős részét a hírek és a világpolitika követésével töltöttem (ennek hatásairól és értelméről még lesz szó), és az elmúlt hetek alapján úgy érzem, hogy ez az igyekezet most sikerhez is vezet majd. A New Deal legjobb, legalaposabb cikkei kivétel nélkül elfértek volna a Voyageren. Amik nem, azokat talán nem is volt érdemes, de a jövőben egészen biztosan nem is lesz érdemes megírni. (Ez egyfajta szűrő számomra is.) Ideje „hazatérnem” a személyiségemet sokkal jobban tükröző átalakuló Voyagerre, és magammal vinnem mindent, amit ebből az időszakból, ebből a projektből tanultam.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Mit jelent mindez a gyakorlatban? A New Deal blog ezen a linken „bezár”, azaz itt nem jelennek meg majd további cikkek. De az élet nem áll meg, hanem folytatódik az átalakuló Voyager blogon, ahol egymás mellett megférnek majd az ismeretterjesztő írások és a New Dealen megszokott jellegű cikkek közül is a jobbak. Az oldal terveim szerint „blogszerűbb” lesz két szempontból is. Egyrészt az eddig konkretizált és behatárolt témaválasztás helyett személyesebb lesz abban az értelemben, hogy az érdeklődési körömet és annak változását jobban tükrözi majd. Másrészt próbálok rövidebb bejegyzéseket is írni a megszokott hosszú cikkek mellett. Sok írás azért nem született meg az évek során, mert önkéntelenül is valami nagy esszét akarok szinte mindig képernyőre vetni… Amihez persze több idő kellene, így sokszor a több kisebb írás helyett soha nem születik meg az egy nagy.</p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Szeretnék több könyvajánlót megjelentetni. Itt megint csak igaz: nem kell feltétlenül nagy elemzést írni, elég lehet pár sor is az érdeklődés felkeltésére. Mivel az egyik cél a sokszínűség, így szívesen látok vendégposztokat, ahogy eddig is. Különösen számítok <em>@</em></span><em><span lang="hu-HU">Foied vinom pipafo cra carefo</span></em><span lang="hu-HU">ra és <em>@Gobberre</em>, de egyszer klaviatúrát ragadhatna például <em>@Prawo</em> vagy <em>@King Billy</em> is. Létre fogok hozni egy állandó Olvasónapló fület benne időrendi és tematikus listákkal az általam olvasott könyvekből válogatva.</span></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Folytatódni fog az <a href="https://newdeal.blog.hu/tags/r%3AAgyf%C3%A9ltek%C3%A9k" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Agyféltekék sorozat</a>, amelynek következő, az emlékezettel foglalkozó darabja már előrehaladott stádiumban van. Ezen kívül néhány régi adósságom is törleszteni fogom, például a <em>@changemynamekukac</em> felvetésére válaszoló poszt a gyermekvállalásról már elkészült vázlatként.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Szeretnék több filozófiai hangvételű, gondolkodásmódról, életszemléletről szóló írást is. Ezeket leginkább vitaindítónak, kérdésfelvetésnek szánom, mert olyan dolgokról esik majd szó, amelyeket mindenkinek saját magának kell végiggondolnia. Én ehhez csak a saját tapasztalataim (amelyek nem feltétlenül érvényesek másra) kvázi illusztrációként való megosztásával járulhatok hozzá.</p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Végül, de nem utolsó sorban: <strong>szeretném, ha ez a remek közösség együtt maradna.</strong> Ennek semmi akadályát nem látom, hiszen <span><strong>a kommentmezőben továbbra is lehet bármiről szó</strong> </span>a megszokott kulturált keretek közt! Ez nem csak egy blog, hanem szerencsére nektek köszönhetően egy remek fórum is! </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F16%2Fveg_es_kezdet_avagy_a_politikan_tul_844%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F16%2Fveg_es_kezdet_avagy_a_politikan_tul_844%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F16%2Fveg_es_kezdet_avagy_a_politikan_tul_844%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vég és kezdet, avagy a politikán túl..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/06/16/veg_es_kezdet_avagy_a_politikan_tul_844#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14897416" border="0" /></a><br /></p>
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/ne/newdeal/image/20190616_kezdet/stoic1.png
https://voyager.blog.hu/2019/06/06/melegre_hideg_hidegre_meleg
Melegre hideg, hidegre meleg
2019-06-06T22:54:29+02:00
2019-06-06T22:54:29+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Gyermekkoromban szinte az őrületbe, de minimum a kimerülés határára kergettem a szüleimet a szűnni nem akaró “De miért?” kérdésekkel. Azóta is azon emberek közé tartozom, akiknek örömet okoz az, ha valamit sikerül megérteniük, ha rálátnak egy jelenség okaira. Ez még akkor is így van, ha az adott jelenség a hétköznapi körülmények között személyesen nem tapasztalható meg, és csak papíron találkozom mind a leírással, mind a magyarázattal. Például azzal, hogy </span><span lang="hu-HU">miért keringenek a</span><span lang="hu-HU"> bolygók ellipszis alakú pályán. Viszont kétségkívül nagyobb örömöt okoz az, amikor egyszer csak szembesülök valami olyasmivel, aminek a magyarázatát elméletben már ismertem, de a gyakorlatban korábban mégsem láttam testet ölteni, </span><span lang="hu-HU">illetve</span><span lang="hu-HU"> nem vettem észre. Ma reggel pont egy ilyen rácsodálkozást élhettem át az elmúlt napok időjárási szélsőségei kapcsán. <br /> <br /> A konkrét példa érthetősége kedvéért elsőként mindenkinek javaslom a blog <a href="https://voyager.blog.hu/2015/07/06/a_hohullamok_nyomaban">„A hőhullámok nyomában” </a>címet viselő bejegyzésének elolvasását vagy átismétlését. A cikk fő kérdésfeltevését itt is idézem: </span></p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">„Miért sújtanak le ránk hetekig tartó tikkasztó hőhullámok, majd miért hűl le szinte egyik napról a másikra a levegő, és rontja el nyaralásunkat egy 5-10 napon át tartó borús, esős időszak a nyár közepén. Utóbbiak azok a napok, amikor dühösen dörmöghetjük magunk elé: „Nesze neked globális felmelegedés!”. A „felmelegedés” kifejezés noha pontos az átlagos tendenciákat illetően, valójában sokkal kifejezőbb, ha klímaváltozásról beszélünk. Az átlagos felmelegedés ugyanis sok esetben nem szárazságot és a higanyszálakat az ég felé hajtó meleget eredményez, hanem pusztító viharokat, hatalmas esőzéseket, sőt, néha hetekig tartó havazásokat és lehűléseket is. Miért történik mindez?”</span></p>
</div>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Néhány hete vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon van-e egy olyan oldal, amin meg lehet nézni az adott nap átlaghőmérsékletét a Föld különböző pontjain a sokéves lokális átlagokhoz viszonyítva. Nem lepődtem meg, amikor alig pár perc után ráleltem a University of Maine által üzemeltetett <a href="https://climatereanalyzer.org/wx/DailySummary/#t2anom">climatereanalyzer.org</a>-ra. Az alábbi képen (klikk a nagyobb méretért) a június hatodikai napi átlaghőmérséklet (talaj felett két méterrel) globális eloszlása látható az 1979-2000 közötti átlaghoz viszonyítva. (Itt átlag alatt azt kell érteni, hogy a budapesti hőmérsékletet a lokális, budapesti átlaghoz viszonyítják, nem pedig egy nagy globális átlaghoz.) Az ábra alján külön feltüntették, hogy mekkora az eltérés sokéves átlag és az adott napi átlaghőmérséklet között az egyes régiókban:</p>
<p style="padding-left: 30px;">- World - a teljes Földre átlagolva,<br />- NH - az északi félgömbön,<br />- SH - a déli félgömbön,<br />- Arctic - az északi sarkvidéken,<br />- Antarctic - az Antarktiszon,<br />- Tropics - a trópusokon.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/gfs_world-ced_t2anom_1-day.png" alt="gfs_world-ced_t2anom_1-day.png" class="imgnotext open-in-modal" width="657" height="494" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Az északi félgömbre nézve könnyen azonosíthatjuk a hivatkozott bejegyzésben említett mintázatot: a kanyargó futóáramlat (jetstream) által képzett lassan tovavánszorgó hullámok által elválasztott egymást váltó kiterjedt hideg és meleg zónákat. Az oldal lehetővé teszi a szélsebesség ábrázolását egy bizonyos nyomásértékhez tartozó magasságban, ami lényegében kirajzolja a futóáramlat görbületeit.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/jet.png" alt="jet.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Közelítsünk rá most fizikailag Európa térképére (ez sajnos a felbontás romlásával jár), és átvitt értelemben a bejegyzés apropóját adó személyes élményre.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/gfs_world-ced_t2anom_1-day_europe.png" alt="gfs_world-ced_t2anom_1-day_europe.png" class="imgnotext" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Látható, hogy Európa nyugati felében (Franciaországtól kezdve) az átlagnál jóval hidegebb az idő, míg a francia-német határtól keletre, és főleg Skandináviában meglehetősen meleg napokat tudhatnak maguk mögött az ott élők. Jómagam éppen az említett határ német oldalán élek, és személyesen is megtapasztalhattam a futóáramlat által kijelölt határvonal térbeli ingadozásainak következményeit. A futóáramlat egyik oldalán a hideg északi légtömegek uralják az időjárást, míg a másik oldalra dél felől érkezik a meleg. Ezt mutatja az alábbi ábra is a mai nap kapcsán.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/jet_europe.png" alt="jet_europe.png" class="imgnotext" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Általában az történik, hogy a hullám-minta lassan halad nyugatról kelet felé, a sarkvidékek melegedése miatt egyre lassabban (lásd a hivatkozott bejegyzést). Emiatt a néhány hetes meleg időszakokat jellemzően néhány hetes hideg periódusok váltják. Most azonban annyira lassúvá vált ez a mozgás, hogy az a bizonyos határ nem áthalad felettünk, hanem ide-oda oszcillál. Emiatt tegnap és tegnapelőtt 30 foknál is melegebb volt verőfényes napsütéssel, míg ma 18 fok alatt maradt a hőmérséklet, és egész nap borús volt az idő. Az alábbi hőmérséklettérkép a csodálatos Windy.com oldaláról a csütörtök déli helyzetet mutatja a nagyon tisztán kivehető éles határvonallal.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/screenshot_at_2019-06-06_07-45-27.png" alt="screenshot_at_2019-06-06_07-45-27.png" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> <br /> Az előrejelzések szerint péntek délután 3-ra az a bizonyos határ visszatér Franciaország fölé…</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/screenshot_at_2019-06-06_07-45-52.png" alt="screenshot_at_2019-06-06_07-45-52.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">… majd szombat délutánra már Lengyelország légterébe lép.</p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/screenshot_at_2019-06-06_07-46-08.png" alt="screenshot_at_2019-06-06_07-46-08.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p lang="hu-HU" style="text-align: justify;">Természetesen nem ez az első alkalom a történelem során, hogy az idő hidegről melegre fordul egyetlen éjszaka alatt. Az napról-napra történő oda-vissza ingadozás 18 és 33 fok között ezekkel a térképekkel (és a reggel kényszerből elcsomagolt váltás ruhával) együtt viszont most mégis bevilágító erejű számomra, gyönyörű és jól átélhető illusztrációja az elméletnek.</p>
<p style="text-align: center;"><span lang="hu-HU">---------------------------------------------------</span></p>
<p style="text-align: center;"><a target="_blank" href="https://www.facebook.com/VoyagerBlog" rel="noopener noreferrer"><span><em><span lang="hu-HU">Voyager Blog a Facebookon</span></em></span></a></p>
<p style="text-align: center;"><small><em><span lang="hu-HU"><span>(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, és a fejlécben található „Tetszik” ikonon található kis nyíl segítségével megnyitható legördülő menüben kattintson az „Értesítéseket kérek” opcióra.)</span></span></em></small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F06%2Fmelegre_hideg_hidegre_meleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F06%2Fmelegre_hideg_hidegre_meleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2019%2F06%2F06%2Fmelegre_hideg_hidegre_meleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Melegre hideg, hidegre meleg"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2019/06/06/melegre_hideg_hidegre_meleg#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/14882456" border="0" /></a><br /></p>
időjárás
klímaváltozás
0
Melegre hideg, hidegre meleg
Miért váltják egymást a hetekig tartó hideg és meleg időszakok, és miért ingadozhat ez akár egyik napról a másikra is?
https://voyager.blog.hu/media/image/20190606-hohullam/screenshot_at_2019-06-06_07-45-27.png
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/20190606-hohullam/gfs_world-ced_t2anom_1-day.png
https://voyager.blog.hu/2017/04/05/elore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe_777
Előre a múltba vagy vissza a jövőbe?
2017-04-05T15:39:30+02:00
2017-04-05T15:39:30+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;">A modern civilizáció egyik alappilléreként tartjuk számon, hogy a természettudomány és a technológia fejlődése megállíthatatlan. Különösen erős ez a vélekedés a 21. század hajnalán: mintha valamilyen a bolygók pályáját meghatározó gravitációhoz hasonló<b> láthatatlan erő szabná meg a fejlődés megmásíthatatlan ívét</b>. Érdemes azonban egy pillanatra elgondolkodni, és feltenni a kérdést: <b>vajon tényleg így van ez? És ha igen, akkor vajon minden problémánkra megoldást adhat egy nap a tudomány?<br /><br /><a href="http://newdeal.blog.hu/2017/04/05/elore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe" target="_blank">Folytatás itt!</a></b></p>
<p><b><img src="https://m.blog.hu/ne/newdeal/image/20170405_mindentudo/evolution-man-computer.gif" alt="evolution-man-computer.gif" class="imgnotext" /></b></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2017%2F04%2F05%2Felore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe_777%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2017%2F04%2F05%2Felore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe_777%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2017%2F04%2F05%2Felore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe_777%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Előre a múltba vagy vissza a jövőbe?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2017/04/05/elore_a_multba_vagy_vissza_a_jovobe_777#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/12403627" border="0" /></a><br /></p>
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/ne/newdeal/image/20170405_mindentudo/evolution-man-computer.gif
https://voyager.blog.hu/2016/09/12/mibol_lesz_a_feregjarat
Miből lesz a féregjárat?
2016-09-12T13:08:09+02:00
2016-09-12T13:08:09+02:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/feregjarat/praffai_ligo_1.jpg" alt="praffai_ligo_1.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="301" height="301" />Az elmúlt év talán legnagyobb feltűnést keltő és legnagyobb horderejű tudományos felfedezése a <b>gravitációs hullámok létezésének kísérleti igazolása volt</b>. A világraszóló eredményt hozó munkában magyar kutatók is részt vettek, akik aztán számos cikkben, interjúban szólaltak meg a felfedezés kapcsán. Közéjük tartozik <a href="http://praffai.web.elte.hu/">Raffai Péter, az ELTE asztrofizikusa</a>, aki tudományos tevékenysége mellett komoly figyelmet szentel a tudományos ismeretterjesztésnek és az eredmények közérthető módon történő elmagyarázásának is. Ennek ékes bizonyítéka <b>a példás gyorsasággal és igényességgel létrehozott <a href="http://gravitacioshullam.hu/">gravitacioshullam.hu</a> weboldal</b>, amely írott és audiovizuális anyagok segítésével ad választ olyan kérdésekre, mint például hogy „<a href="http://gravitacioshullam.hu/gravitacios-hullamok/mi-a-terido">Mi a téridő?</a>” illetve hogy „<a href="http://gravitacioshullam.hu/a-felfedezes/mikor-es-hogyan-tortent-a-felfedezes">Mikor és hogyan történt a felfedezés?</a>”.</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://voyager.blog.hu/2016/09/12/mibol_lesz_a_feregjarat">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2016%2F09%2F12%2Fmibol_lesz_a_feregjarat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2016%2F09%2F12%2Fmibol_lesz_a_feregjarat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2016%2F09%2F12%2Fmibol_lesz_a_feregjarat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Miből lesz a féregjárat?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2016/09/12/mibol_lesz_a_feregjarat#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/11696851" border="0" /></a><br /></p>
kozmológia
gravitációs_hullámok
modern_fizika
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/feregjarat/praffai_ligo_1.jpg
https://voyager.blog.hu/2015/11/30/mennyit_er_a_fejlodes_880
Mennyit ér a fejlődés?
2015-11-30T07:10:45+01:00
2015-11-30T07:10:45+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/minesota/types-of-innovation.jpg" alt="types-of-innovation.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="300" height="278" />A XX. században végbement tudományos és technológiai fejlődés eredményeként úgy gondolhatnánk, hogy egyenes az út tovább, előre. Ez az érzet csak megerősítést nyer, amikor azon kapjuk magunkat, hogy megint kijött egy új okostelefon, megint befutott egy új IT cég, megint milliárdokat költött valamilyen új fejlesztésre a Szilícium-völgy egyik vezéralakja. De tényleg egyenes lenne az az út? Számos jel mutat arra, hogy egyáltalán nem. A rövid távú gondolkodás, a minden „most kell és azonnal” szemlélet eredményeként a szabad piac egyre kevésbé gondoskodik azon fejlesztésekről, amelyek csak évtizedek alatt hozhatnak eredményt (pl.: orvosi műszerek), ha egyáltalán sikerrel járnak. </p>
<p style="text-align: justify;"><a href="http://newdeal.blog.hu/2015/11/30/mennyit_er_a_fejlodes" target="_blank">Folytatás itt! </a></p>
<p><a href="https://voyager.blog.hu/2015/11/30/mennyit_er_a_fejlodes_880">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F30%2Fmennyit_er_a_fejlodes_880%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F30%2Fmennyit_er_a_fejlodes_880%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F30%2Fmennyit_er_a_fejlodes_880%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mennyit ér a fejlődés?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2015/11/30/mennyit_er_a_fejlodes_880#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/8126478" border="0" /></a><br /></p>
gazdaság
gondolat
kvantummechanika
fókuszpont
kutatás+fejlesztés
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/minesota/types-of-innovation.jpg
https://voyager.blog.hu/2015/11/04/k_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok
K - Na de mit adtak nekünk a rákkutatók?
2015-11-04T19:14:55+01:00
2015-11-04T19:14:55+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/rakkutatas/trend0.jpg" alt="trend0.jpg" class="imgleft" width="201" height="201" />A WHO feldolgozott húsok fogyasztása és a vastagbélrák kockázata közti összefüggésről publikált riportja nagy port kavart, és egyúttal ráirányította a figyelmet a rákkutatásra – noha nem feltétlenül beszélhetünk pozitív értelemben erről a bizonyos figyelemről. A tanulmány számainak és kijelentéseinek valós jelentéséről már írtunk egy az átlagosnál nagyobb visszhangot kiváltó <a href="http://voyager.blog.hu/2015/10/27/k_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent" target="_blank">bejegyzést</a>, de részben a poszt írása során fellelt adatok, részben pedig a visszajelzések eredményeként egy kommentárt kell fűznünk a korábbi kommentárunkhoz is.</p>
<p><a href="https://voyager.blog.hu/2015/11/04/k_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F04%2Fk_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F04%2Fk_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F11%2F04%2Fk_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=K - Na de mit adtak nekünk a rákkutatók?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2015/11/04/k_na_de_mit_adtak_nekunk_a_rakkutatok#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/8050902" border="0" /></a><br /></p>
rák
orvostudomány
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/rakkutatas/trend0.jpg
https://voyager.blog.hu/2015/10/27/k_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent
K - A szalonna és a rák, avagy mit is jelent 18%?
2015-10-27T10:36:20+01:00
2015-10-27T10:36:20+01:00
_Maverick
https://blog.hu/user/138430
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><br />Tegnap végigsöpört az interneten a hír, miszerint <em>„napi 50 gramm feldolgozott hús elfogyasztása 18%-kal növeli a vastagbélrák kockázatát”</em>. A 18% természetesen ijesztően hangzik, de még ez a generált ijedelem is smafu ahhoz képest, amit az alábbi bekezdés elolvasása után érezhetünk: </span></p>
<blockquote>
<p><span lang="hu-HU">„A szalonna, a sonka és a kolbász is ugyanabba a kategóriába került, azaz rákkeltő, mint a cigaretta – írja friss jelentésében a World Health Organisation (WHO). A pácolt és feldolgozott húsok ugyanabba a kategóriába kerültek, mint az azbeszt, az arzén, az alkohol és a dohány.”</span></p>
<p style="text-align: right;"><span lang="hu-HU">-</span><span lang="hu-HU"><a href="http://index.hu/tudomany/egeszseg/2015/10/26/sonka_kolbasz_szalonna_mind_rakkeltok_lehetnek/" target="_blank">Index</a>-</span></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU"><img src="https://m.blog.hu/vo/voyager/image/szalonnarak/bacon.jpg" alt="bacon.jpg" width="246" height="175" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />A hírre érkező reakcióra sem kellett sokat várnunk: az EU vezető sertéstartó országainak piacelemzéssel foglalkozó szervezete (IMPA) egyszerűen visszakézből<em> „tudománytalannak és elképzelhetetlennek”</em> minősítette az eredményt, amely egyébként nem egyetlen tanulmány következtetése, <strong>hanem több kutatás, évek alatt felhalmozott megfigyelések és tapasztalatok összegzése.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span lang="hu-HU">Ez az esemény kiváló illusztrációul szolgál arra, hogy egy százalékokról, valószínűségekről szóló tudományos eredmény nagyközönség felé történő interpretációja mennyire kényes kérdés, és mennyire könnyű helytelenül - vagy egyenesen félre - értelmezni a kiragadott számokat. Az már csak hab a tortán, hogy betekintést nyerhetünk abba is, miként működnek a vonatkozó érdekeket védő szervezetek, és milyen „érveléssel” próbálnak hozzájárulni a </span><span lang="hu-HU">meg-, pontosabban a félreértéshez.</span></p>
<blockquote>
<p><span lang="hu-HU">„A WHO jelentésén minden IMPA-tagország képviselője felháborodott, és jelezte, hogy saját eszközeivel fellép ellene, de közösen is fellépnek a piacromboló híresztelés ellen. Magánvéleményként a VHT titkára mindehhez hozzátette: "a sertést az időszámításunkat figyelembe véve az emberiség 2000 éve fogyasztja, és még nem halt ki."”</span></p>
<p style="text-align: right;"><span lang="hu-HU" style="line-height: 17.5499992370605px;">-</span><span lang="hu-HU" style="line-height: 17.5499992370605px;"><a href="http://index.hu/gazdasag/2015/10/26/sertestanacs_tudomanytalan_elkepzelhetetlen_es_felhaborito_a_who-jelentes/" target="_blank">Index</a>- </span></p>
</blockquote>
<p><a href="https://voyager.blog.hu/2015/10/27/k_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F10%2F27%2Fk_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F10%2F27%2Fk_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fvoyager.blog.hu%2F2015%2F10%2F27%2Fk_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=K - A szalonna és a rák, avagy mit is jelent 18%?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://voyager.blog.hu/2015/10/27/k_a_szalonna_es_a_rak_avagy_mit_is_jelent#comments"><img class="item_ctp" src="https://voyager.blog.hu/rss/image/post/id/8025680" border="0" /></a><br /></p>
média
statisztika
rák
orvostudomány
0
Voyager: a tudomány határain
https://voyager.blog.hu
https://m.blog.hu/vo/voyager/image/szalonnarak/bacon.jpg