Mennyit ér a fejlődés?
A XX. században végbement tudományos és technológiai fejlődés eredményeként úgy gondolhatnánk, hogy egyenes az út tovább, előre. Ez az érzet csak megerősítést nyer, amikor azon kapjuk magunkat, hogy megint kijött egy új okostelefon, megint befutott egy új IT cég, megint milliárdokat költött valamilyen új fejlesztésre a Szilícium-völgy egyik vezéralakja. De tényleg egyenes lenne az az út? Számos jel mutat arra, hogy egyáltalán nem. A rövid távú gondolkodás, a minden „most kell és azonnal” szemlélet eredményeként a szabad piac egyre kevésbé gondoskodik azon fejlesztésekről, amelyek csak évtizedek alatt hozhatnak eredményt (pl.: orvosi műszerek), ha egyáltalán sikerrel járnak.
...

Az érdeklődők ugyan nagyon sok forrást találhatnak a 
Az előző írás nyomvonalán haladva ma az elsőre kicsit furcsán hangzó „waste=food” irányelvről ejtenénk néhány szót, avagy azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy valóban minden hulladék valami más tápanyagául vagy nyersanyagául kerüljön felhasználásra. 
Az emberiség elmúlt néhány száz éves felgyorsult fejlődése sok tekintetben változtatott élőhelyünkön, és ez alatt nem csak a városokba tömörülést kell érteni, azt hogy ma már a vezetékes víz, gáz és villany sok ember számára elérhető, egy mobiltelefon pedig lassan a legtöbbeknek új testrészeként funkcionál, hanem a bolygónkon bekövetkezett változásokat. Még lehet róla filozofálgatni, hogy a klímaváltozás mennyire drasztikus és mennyire természetes folyamat, de ha hagyjuk, hogy a 
A klímaváltozásról, globális felmelegedésről viszonylag sokat lehet hallani, hiszen még politikai vitákban is terítékre kerülhet a téma. Gondolhatnánk, hogy már mindent hallottunk ezzel kapcsolatban, azonban Allan Savory – magyar felirattal ellátott – fantasztikus előadása egészen más megvilágításba helyezi az elsivatagosodás jelenségét, amely az egyik legégetőbb összetevője a globális problémának.