Hétfőn reggel, magyar idő szerint 7 óra 31 perckor landol a tervek szerint a Mars Science Laboratory küldetés Curiosity (Kíváncsiság) nevű roverje a vörös bolygó felszínén, hogy ismét egy újabb ember alkotta gépezet tapossa a Mars felszínét. A projektre aggatható legvisszafogottabb jelző talán az ambiciózus, de indokolatlan ennyire óvatosan fogalmazni: a tervezett leszállási manőver lélegzetelállító, döbbenetes! Még akkor is elismerést érdemelne, ha történetesen a Mojave sivatagban kerülne sor rá, nem pedig a Naprendszer egy nem is olyan távoli zugában. Tovább után bevezető az év legnagyobb űrkutatással kapcsolatos eseményéhez és egy ragyogó animáció a leszállásról.

„ Adjatok egy szilárd pontot, hol lábamat megvethetem és kimozdítom helyéből a Földet.”

-Arkhimédész-

Az első bevezető cikk után ma egy kicsit közelebbről vesszük szemügyre a Cassini-Huygens küldetés szondáját , bemutatván néhány általánosan használt berendezést és technikai megoldást. Azért is időszerű mindez, mert ezen a héten az űrben ragadunk, lévén hétfő hajnalban minden idők legkomplikáltabb – és legelképesztőbb – leszállási manővere keretében az eddigi legnagyobb rover teszi le kerekeit a Mars felszínére. Utóbbiról a hét valamelyik hátralevő napján lesz szó , most vigyázó szemeinket a Szaturnusz felé irányítjuk!

Előző cikkünkben a szén legújabb módosulatáról, a grafénról esett szó. Most a szén egy sokkal régebben ismert formájához térnék vissza . Természetesen a „régi” relatív fogalom: professzoromnak valószínűleg azt juttatná eszébe, hogy nekik még a középiskolában azt tanították, a Nap azért olyan fényes, mert szén ég benne. Azóta azért a szénről is és a Napról is többet tudunk szerencsére. Sokaknak – velem együtt - az 1985-ben felfedezett fullerén is elég régi tudomány. Jelentősége azonban máig megkérdőjelezhetetlen.