2013. aug 26.

78. Kemofóbia - az egyre terjedő népbetegség

írta: Erika_
78. Kemofóbia - az egyre terjedő népbetegség

IMG_2597.JPGBizonyára sokan találkoztak azzal a petíciógyűjtéssel, mely a dihidrogén-monoxid (DHMO) betiltásáért „küzdött”. Talán sokan el is hitték, hogy valóban egy veszélyes vegyi anyaggal állunk szemben, amit be kell tiltani, hiszen a tulajdonságok, amiket írtak róla, igazak: valóban halált is okozhat, a talajerózióért elsősorban ez az anyag felelős, stb. Nagyon sok helyen viccet csináltak a megkérdezettekből, akik nem jöttek rá kapásból, hogy a vízről van szó. Én ezt nem helyeslem, mert a felmérés eredeti célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire könnyen, gondolkodás nélkül elutasítunk valamit, amiről nem tudjuk, mi is pontosan. De talán még inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire irtóznak az emberek egy kémiai elnevezés hallatán bármitől.

Teljesen természetes dolog az, hogy vonakodunk a kemikáliáktól, és ha egy kémiai elnevezés hallatán a nagy többség elutasítóan viselkedik. Sajnos az elmúlt évszázadban, amikor még a biztonsági előírások sokkal lazábbak voltak, és az egyes anyagok piacra kerülését nem előzték meg hosszas élettani kutatások, jónéhány tragikus eset megalapozta vegyszerektől való félelmünket (bhopali katasztrófa, DDT, Contergan). Az évtizedek során azonban, még ha súlyos károk során is, sokat tanult az emberiség ezekből az esetekből. Ma már sokkal körültekintőbben kell eljárni minden új gyógyszer, vegyszer bevezetésekor. Emellett azonban a közhangulat pont ellentétesen változott, és ahelyett, hogy a szigorú előírások hatására nagyobb biztonságban éreznénk magunkat, a legtöbben hajlamosabbak mindenféle összeesküvéselméletnek és racionalitástól elrugaszkodott állításnak gondolkodás nélkül bedőlni.

Sokan átestek a ló túlsó oldalára, ők a kemofóbia tüneteit mutatják. Definíció szerit ez azt jelenti, hogy irracionális mértékben félnek bármilyen vegyi anyagtól, pláne annak elfogyasztásától, és hittel vallják, hogy mindenkinek kizárólag természetes anyagokat kellene használni, fogyasztani.

Bármilyen borzasztóan is hangzik, a Föld minden anyaga – köztük az összes növény és állat is, mi magunk is – atomokból illetve molekulákból, azaz kemikáliákból, vegyi anyagokból épül fel, amiknek van (ijesztően) tudományos kémiai elnevezése.

Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, akkor beláthatjuk, hogy nem lehet éles határvonalat húzni a természetes és a mesterséges anyagok közé. Mivel ugyanazon anyagot a természetből kinyerve vagy teljesen szintetikus úton előállítva ugyanazzal a névvel illethetünk, hiszen ugyanazon dologról van szó, mely élettani hatásai is ugyanazok. Erre próbálja felhívni a figyelmet az Everyday Scientist plakátsorozata:

we-love-chemicals-620-450x636.jpgnatural-isnt-always-safer-450x601.pngchemtea-450x582.pngbpa-free-450x452.pngchemolive-450x582.png

Nézzük csak meg milyen rusnya nagy molekulák úszkálnak az extra szűz olívaolajban, vagy mennyi E-számmal jelölt összetevő van egy almában (és ez bio!)! A zöld teáról mindenki tudja, hogy azért nagyon egészséges, mert tele van antioxidánsokkal, amiknek szintén van E-száma. Egyéb élelmiszerekben ezeket tartósítószereknek nevezik. Mi ez, ha nem csupán marketingfogás „letartósítószerezni" valamit az egyik terméken, és magas antioxidánstartalmú csodaszerként eladni egy másik helyen? Büszkék vagyunk a C-vitaminra, mert magyar tudós nyerte ki paprikából először nagy mennyiségben, de nem veszünk meg egy terméket, mert E300-zal jelölt aszkorbinsavat tartalmaz. Elárulom, ez ugyanaz a két dolog. A vásárlók megtévesztésének tartom azt is, amikor 100% természetes összetevőből készült bogyókkal csábítják el, és ezért kérnek több pénzt. Nincs semmi különbség a paprikából kivont és a szintetikus úton előállított C-vitamin tabletta között. Ne hagyjuk magunkat megcsalatni! Ha már odafigyelünk arra, mit fogyasztunk el, nézzünk utána rendesen!

Nem szabad azt hinni, hogy egy növényből kivont és koncentrált anyag nem találkozik más szintetikus úton előállított vegyszerekkel. Míg egy növényből kivonat lesz nagyon sok eljáráson keresztülmehet - legalább egy etanolos extrakción (lefogadom, többen tudják az etanol hétköznapi nevét, mint a dihidrogén-monoxidét). Ezenkívül a természetből származó anyagoknak is megvan a veszélyük, a kérdés csak a dózis. A mérgező gombákból egy is elég, hogy valaki belehaljon, a különböző tengeri gyümölcsök és halak relatív magas arzén- és higanytartalma csak nagy mennyiség elfogyasztása után káros, egyébként egészségesnek tartjuk őket a magas omega-3 zsírsavtartalmuk miatt. Ugyanez igaz a gyógyszerekre – legyenek azok gyógynövénykivonatok, vagy szintetikus gyógyszerek –, az élelmiszeradalékokra, és egyéb vegyi anyagokra is.

msg.jpgItt van például a sokat vitatott MSG vagy magyarul nátrium-glutamát. Ez az anyag az „egészségboltok” által üdvözített algakivonat névvel is ellátható lehetne, ugyanis először barnamoszatból izolálták. Mivel annyi alga nincs, amekkora a felvevőpiac erre az ízfokozó anyagra világszerte, főként keményítőből, melaszból, stb. erjesztéssel állítják elő – valljuk be, ez már nem hangzik olyan jól. Az utóbbi időben sokat is támadják, pedig kísérleti adatok szerint nincs semmilyen káros hatása olyan mennyiségben, amiben találkozunk vele. Ez alatt az értendő, hogy a letális dózis (LD50, az a dózis amitől a patkánykísérletekben a kísérleti állatok fele elpusztult) 15-18 g/kg testsúly, azaz egy 70 kg-os embernek több mint 1 kg MSG-t kellene elfogyasztani ahhoz, hogy belehaljon, míg az egyébként fontos asztali sóból 210 g is elég ehhez. Ha valaki mégis úgy érzi, érzékeny erre az anyagra, és saját tapasztalatai során erről meggyőződött, akkor el kell kerülni, de azért még nem kiáltsunk rá kígyót-békát. Hasonlóan, aki laktózérzékeny, ne igyon tejet, de azért ne hirdesse, hogy a „tej méreg” (mert láttam ilyen írást). Felmérések szerint a magyar lakosság kb. 15%-a (ez nagyon nagy szám, az ázsiaiaknál ez 90%) nem tudja lebontani a laktózt, ezért problémája van egyes tejtermékek megemésztésével (a kemény sajtokkal általában nincs gondjuk), de azért elég nagy bajban lennénk, ha a tej méreg lenne, főleg életünk első (pár) évében, mert azért akárhogyan is, az anyatej is tej (sőt, az is tartalmaz laktózt). Az azonban nem indokolt, hogy az egyébként semmilyen problémával nem küszködő emberek, plána gyerekek, „mindenmentes” (laktózmentes, gluténmentes, tojásmentes, stb.) termékeket válasszanak azzal a meggyőződéssel, hogy így egészségesebben táplálkoznak. Természetesen ha hisznek ezek jótékony hatásában, és jobban érzik magukat tőle, akkor ez már hitkérdés, amibe nem illik beleszólni.

apple-globe-funny-cartoon-worm-inside-11204189.jpgHasonló hitkérdés a manapság divatos bio-élelmiszerek fogyasztása, melyek jótékony hatásai nem bizonyítottak. A kemofóbiás egyének azonban úgy vélik, ezek a termékek nemcsak egészségesebbek, de jobb minőségűek is, mint nem bio társaik. Pedig éppen bio mivoltukból kifolyólag ezen termékek minőségének biztosítása nagy kihívások elé állítja a termelőket. Nem kívánok azok ellen beszélni, akiknek csupa pozitív tapasztalataik vannak bio termékekkel kapcsolatban, azonban az nem állítható, hogy a háromszoros áron kapott bio-élelmiszer annyival jobb minőségű is. A kérdés, hogy mégis miért „éri meg” sokaknak ez még mindig, inkább azzal válaszolható meg, hogy sokan jobban félnek a permetszer maradványoktól, mint a betegséget okozó mikroorganizmusoktól. Míg ma a legtöbb permetszer már olyan anyagokra bomlik le, ami a természetben megtalálható, és a használati útmutatót betartva (azaz a lebomlási időt kivárva) a permetezett növények nem károsak a szervezetre, addig a nem kezelt növényeken nagyobb valószínűséggel telepedhetnek meg különböző gombák és baktériumok, amik nem csak a növényre lehetnek negatív hatással. De ez a veszély nem is annyira a növényeknél, mint inkább az állatoknál lép fel. Nem véletlen, hogy vadhúsból szigorúan tilos kolbászt tölteni, vagy bármilyen nyers formátumban fogyasztani. Ugyanis a „bio” vadhús nem jól átsütött formában olyan parazitákat tartalmazhat (pl. galandféreg), melyektől még kórházban sem tudják feltétlenül megmenteni a felelőtlen fogyasztót. Mivel a biogazdálkodásban felnövő állatok nem kaphatnak gyógyszert (sem), hasonló veszélyek náluk is fennállnak. Összegezve, ugyan a „bio” felirattal fémjelzett élelmiszerek nem tartalmazhatnak kemikáliákat, más veszélyeket hordoznak magukban, a kérdés csupán, mitől félünk jobban. De ha már a vegyszerektől, akkor nézzük, hogy mit is tehetünk annak érdekében, hogy a peronosz, a lisztharmat, a rothadás és egyéb mikroorganizmusok okozta betegségek ne vigyék el a termés azon megmaradó részét, amit az esetenként szélsőséges időjárás meghagyott.

Food_GVO_1.jpgA leghatékonyabb módszer a kártevők ellenszerét magának termelő illetve a szárazságtűrő növényfajták ültetése. Velük jelentősen csökkenthető a vegyszerek használata, és ellenállóbb mivoltuknak köszönhetően a hozamuk is jobb. Az ember sokat tanul a természettől, és megismerve egyes növények ellenállóképességének titkát, ma már megvan a tudásunk és eszközünk is ahhoz, hogy ezeket a kulcsfontosságú géneket más haszonnövényekbe is átültessük. A genetikailag módosított szervezetekkel (GMO) megint egy olyan témához érkeztünk, ami kapcsán sokan minden összeesküvéselméletet könnyebben hisznek el, mint a tudmányos tényeket. Akkor hadd kezdjek el én is terjeszteni egyet: az egész GMO mögött az áll, hogy elszánt, naív tudósok fejükbe vették, hogy nem igaz az, hogy a gyorsan növő népességet a Föld nem képes ellátni elegendő élelemmel. Ellenben igaz az, hogy amíg a Föld elsivatagosodása zajlik, és a globális felmelegedés következményeként az éghajlat rohamtempóban változik, a jól bevált evolúció nem tudja tartani az ellátás biztosításához szükséges tempót. A genetika mint tudomány utóbbi évtizedekben elért eredményeit azonban felhasználhatjuk annak érdekében, hogy a természethez hasonlóan, de a mostani változások tempóját felvéve elérjük azt, hogy a szegény országok ne csak segélyekben bízva éhezzenek, hanem maguknak, a maguk szélsőséges körülményeik között is megtermelhessék elsősorban azt, amire a túléléshez szükségük van. Úgyhogy ha kérdés nélkül hinni tudunk a bio dolgokban, hihetnénk jobban a biotechnológiában is!

Nagyon sok olyan dolog van még, amit nem érzelmi alapon kellene megközelítenünk, és inkább tényeknek kellene hinnünk. Egy, talán mindenkihez közelebb álló pédát szeretnék említeni: a „házi” jelzésű ételek, italok pozitív megítélését. Itt tulajdonképpen egy sztereotípiáról van szó, amit mindenki, akinek anyukája, nagymamája jól főz, teljesen jogosan alakított ki magában. Én magam is az otthoni süteményeket többre értékelem bármelyik cukrászat kínálatánál. Az otthonról kapott tojást, gyümölcsöt, zöldséget finomabbnak tartom, mint a boltit (pedig egyik sem bio). Mindehhez azonban hozzájárul ma már az is, hogy tudom, édesapám betartja a vegyszerekre írt előírásokat, és permetezés után kivárja a lebomlási időt, mielőtt a kertből behoz valamit (feltéve, hogy nem lopta le valaki még azelőtt a termést – váljon egészségére). A nagymamám tyúkjai boldogan kapirgálnak a nagy füves területükön, és ha valami betegségük van, kapnak gyógyszert rá (meg tápot és vitaminokat is). A főzésnél, sütésnél pedig minden nagy gondossággal készül, és nem fenyeget az a veszély, hogy ételmérgezést kapunk. Ez azonban, tudom, nincs mindenhol így. Mint ahogy az ember nem eszik olyan étteremben, ahol megkérdőjelezhetőek a higiéniai viszonyok, olyan háztartásból származó étel sem biztos, hogy jó, hiába „házi”, ahol például nem mosnak sose kezet főzés előtt se közben.

palinka_2_itb-02.jpgA háziak közül mégis a kedvencem a házipálinka. Mert abból ugye a házi az igazi! Miért is? – Mert jobban üt? Mindamellett, hogy vannak, akik valóban művészi fokon űzik a pálinkafőzést, és valóban csak válogatott gyümölcsből, gondosan készítik el ezt a hungarikumot, vannak olyanok, akik rendkívül kontár munkát végeznek pálinkafőzés címén. Mivel a házi kotyvasztást nem követi semmilyen minőségellenőrzés, óvatosságra intenék bárkit, akit olyanok kínálgatnak, akiknek feltehetőleg fogalmuk sincs, mire kell a készítésnél figyelni. A legnagyobb veszélyt a metil-alkohol jelenti, mely az alapanyagtól és a cefrekészítéstől függően meglehetősen sok lehet a párlatban. A metil-alkohol (metanol), bár hasonlóan hangzik, mint az etil-alkohol (ez a hétköznapi alkohol), sokkal kisebb mennyiségben is káros a szervezetre. 10 ml elfogyasztása már vakságot, 30 ml pedig halált okozhat, s hozzáteszem, bőrön át is felszívódik, ezért laboratóriumban csak elszívó alatt kesztyűben szabad vele dolgozni. A metanolon kívül abban sem bíznék ismeretlentől származó házipálinka esetén, hogy nem tartalmaz-e előpárlatot, ugyanis az nehézfémekben, főleg réz-származékokban gazdag, ami szintén mérgező.

Szóval itt is találhatunk jó érveket, hogy valami, amiről általánosan úgy gondoljuk, jó, miért is kíván némi utánajárást, s hogy ilyen hétköznapi dolgoknál is elkel némi kémiai ismeret.

Legyen szó kemikáliákról, GMO-ról vagy bármi másról, gondolkozzunk el rajta, hogy megvan-e a megfelelő ismeretünk ahhoz, hogy racionálisan ítéljük meg azok létjogosultságát, vagy az érzelmeink vezérelnek! Ha pedig nem férünk hozzá megbízható forrásokhoz, vagy nem tudjuk megítélni, melyik megbízható, legalább hallgassuk meg azokat, akik értenek a szakmájukhoz! Talán ez a legnehezebb: meghallgatni, vagy végigolvasni valamit, amivel alapjában véve nem tudunk azonosulni. – Remélem, azért néhányaknak sikerült. 

Források és további olvasnivalók


Scientific American: When we target chemophobia, are we punching down? 

Scientific American: When chemophobia isn't irrational...

Corante: Eight toxic foods

Atoms and Numbers: Consider the audience when addressing chemophobia 

Szegedi Tudományegyetem: Kemofóbia és hisztéria

Critical Biomass: Hülyeség ellen nincs oltás

www.coreorganic.org

 

Szólj hozzá

genetika kémia fókuszpont GMO kemofóbia