Az emberiség elmúlt néhány száz éves felgyorsult fejlődése sok tekintetben változtatott élőhelyünkön, és ez alatt nem csak a városokba tömörülést kell érteni, azt hogy ma már a vezetékes víz, gáz és villany sok ember számára elérhető, egy mobiltelefon pedig lassan a legtöbbeknek új testrészeként funkcionál, hanem a bolygónkon bekövetkezett változásokat. Még lehet róla filozofálgatni, hogy a klímaváltozás mennyire drasztikus és mennyire természetes folyamat, de ha hagyjuk, hogy a tények „elhomályosítsák éleslátásunkat”, nem tagadhatjuk a jelenséget, és azt, hogy annak kiváltásában nagy szerepünk van.

A káros folyamatok lassítása érdekében egyre többet hallani fenntartható (sustainable) folyamatok, technológiák kifejlesztéséről, újrahasznosításról (recycling) és úgy általában környezetvédelemről. Amikor már azt hisszük, hogy a csapból is ez folyik, akkor sem jut el elég emberhez az üzenet, hiszen nem érzi mindenki a saját bőrén a problémát, pláne nem a felelősséget. A dolog pedig nem is olyan bonyolult, a legnagyobb akadály az emberek gondolkodásában van, sokszor a szokásokhoz való ragaszkodásban. Ehhez pedig csak annyit fűzhetek, hogy egyszer – nem is olyan régen - a rabszolgatartás is szokás volt. Pedig legtöbbször egy kis odafigyeléssel a nem csak a környezetünket károsíthatjuk kevésbé, hanem pénzt is spórolhatunk.

Sőt, Prof. Michel Braungart (kémikus) és William McDonough (építész) tovább megy ezeknél az igényeknél! Azt hirdetik, az önmagában nem célkitűzés, hogy kevésbé legyünk károsak a bolygóra, vagy hogy elérjük a „zéró emisszió”-t, hiszen ekkor nem lennénk mások, mint csupán komposztálható anyagok, amik részt vesznek a természetes körforgásban. Ennél többre kell törekedni, mégpedig arra, hogy jó nagy és pozitív lábnyomot hagyjunk magunk után, vagyis létezésünk célja valami jó megalkotása, valami közös jó hátrahagyása legyen. Ezzel az alapötlettel indították el a Cradle to Cradle® (C2C) (azaz Bölcsőtől bölcsőig) irányvonalat, melyet ma már számos cég felvett az irányelvei közé, sőt, ha valakit ez jobban megnyer, még Brad Pitt-et is felkérték reklámarcuknak. A C2C főbb alapelvei még: a hulladék=élelem (waste=food), vagyis minden, ami egyik szemszögből hulladék, valami másnak tápanyagul szolgál; használjuk a lehetőségeink szerinti legtöbb napenergiát; és vigyázzunk a biológiai és kulturális sokszínűségre. Az első pontra még visszatérünk a következő írásunkban, a második magától értetődő, a sokszínű természet fontosságát (ha hisszük, ha nem, a csótányok is e sokszínűség részesei, még ha nem is ezért építünk nekik házakat) a körfolyamatokkal lehet magyarázni, de inkább csak nézzük meg a következő videót:

Egy nemrég tartott előadásában Professzor Braungart a következő példával érzékeltette a „fenntarthatóság” elégtelen mivoltát:

„Ha megkérdezem egy munkatársamtól a liftben, hogy milyen a kapcsolata a barátnőjével, és azt válaszolja – Hm, fenntartható.- azt mondom rá, hogy nagyon sajnálom.”

A mostani helyzet fenntartása nem elég. A túlnépesedésre, a fejlődő országok egyre növekvő igényeire mindenki azt mondja, hogy nem fogja bírni a Föld, és a jelenlegi technológiákkal ez így is van, a „fenntartható” technológiák csak kicsit arrébb tolják a katasztrófát, ezért kell pozitívan jelen lennünk. Minden, ami nem tud egy olyan káros melléktermék nélküli körforgásban részt venni, mint a biológiai körforgások, csak rossz kémiát jelentenek. Ha a természet képes tökéletes összhangban levő körforgásokra, nekünk is bele kell ebbe illenünk, és megtalálni azokat a eljárásokat, amik hasonlóan működnek. Ezért is nagyon fontos a természet megismerése, utánzása (biomimetics), ahogy arról már korábban is említést tettünk. A környezeti károk mérséklésében például egy jó közlekedési rendszer nagy szerepet játszhat. A fantomdugók, amik a türelmetlen autósok gyakori sávváltásából adódó „fékhullámok” eredményei, például a hangyák közlekedésében teljesen ismeretlenek, pedig ott is igaz, hogy az élelemmel megrakott jószágok (a kamionok) sebessége jóval kisebb a bolyba üresen visszatérőkénél, de mivel ők nem türelmetlenek, nagyjából kétszer olyan gyorsan tudnak masírozni, mint mi tennénk ugyanabban a helyzetben. A termeszvárak természetes hűtése szintén példaértékű volt a passzívházak építésénél, és még sorolhatnánk, mi mindent tanulhatunk a rovarvilágból.

A C2C alapelveit mindenki tudja alkalmazni. Az Európai Unió több országában is már egészen kisiskolás gyerekeket oktatnak a környezetvédelemre, és ott a program keretében – hasonlóan a filmekből ismert „Science project”-ekhez – különböző gondolkodtató házifeladatot kapnak, mint például, „10 év múlva szeretném elérni, hogy...” - a tapasztalat szerint a gyerekek fantáziája és motivációja rendkívüli. A korán elkezdett oktatás azért elengedhetetlen, mert a szemléletet minden szakmában fontos, hogy ismerjék, és alkalmazzák. A C2C szerint működni kívánó cégeknél nem csak a fejlesztő mérnököknek, építészeknek kell tisztában lenni a célokkal, sőt elsősorban nem nekik, hanem a vezetésnek, a managementnek, a közgazdászoknak, akiknek látnia kell, hogy belátható időn belül megtérül az új technológiákra költött pénz. A kommunikációnak rendkívüli szerepe van egy cégen belül, és a merketingeseknek is, akik a vásárlók felé közvetítik ezeket az értékeket. (és ne feledkezzünk meg ezen a ponton a médiáról sem, amely sajnos a bulvár mocsarába süllyedve egyre kevésbé tölti be gondolatformáló szerepét). Például egy jól működő cégnél a dolgozók is motiválttá válnak, ha tudják, hogy amit csinálnak mennyire pozitív hatással van az emberekre, a környezetre, és hisznek abban, hogy van értelme annak, amit tesznek. A vásárlókat pedig nem csak azzal kell meggyőzni, hogy jót tesznek a környezetnek, ha az adott terméket veszik, hanem hogy tényleg megéri nekik azt venni.

A C2C-re olyan non-profit szervezet is épül, mely igazolást adhat (Cradle to Cradle Certificate Product Standard) egy termékről. A termékek szigorú szempontok szerint öt kategóriába sorolhatók azok alapanyagainak egészségügyi és környezeti hatása és újrahasznosíthatósága, a technológia energia- és vízgazdálkodása illetve a társadalmi méltányosság szerint („social fairness”). Ezzel a minősítéssel több cég is rendelkezik. Az egyik első vállalat, amely C2C elvek szerinti működésre váltott, egy ipari szőnyeg gyártó cég, mely azóta is szinte teljes mértékben újrahasznosítja a kidobott szőnyegeket. A C2C érdemeit a Ford és a Nike is felismerte, és saját hasznára fordította. A Ford River Rouge telephelyének felújításakor teljes mértékben a C2C elvei szerint jártak el. A tetők ma zöldek, mert a növények mind a szigetelést, mind a víztisztítást segítik, a gyárba több természetes fény jut, mint előtte, s ezzel a koncepcióval nemcsak jobb munkakörülményeket teremtettek, hanem rengeteg pénzt is spórol a gyár. A Nike olyan cipőket tervezett, melyek teljes mértékben újrahasznosíthatók. Nemrégiben egy babaholmikat gyártó cég kapott C2C minősítést, mivel olyan termékeket készítenek, melyek egyrészt minden alapanyagukban megfelelnek a követelményeknek, továbbá mikor a gyerek kinövi a babakocsit, azt visszavihetik a szülők, cserébe pedig kedvezményt kapnak egy másik áru vásárlásakor (például egy kis bicikliért). A használt babakocsi könnyen szétszedhető a gyárban és további termékek készülnek belőle.

A hulladék feldolgozásának lényege, hogy minimális veszteséggel, szinte végtelenszer megismételhető módon történhessen. Ennek a számtalan újrafeldolgozásnak az alapja pedig olyan technológia, mellyel az adott műanyag építőegységeire lebontható, majd újra polimerizálható. Jelenleg erre a feladatra a legalkalmasabb a poliamid (ebből készül például a Nylon harisnya), melyet ma már költséghatékonyan tudnak újrahasznosítani. A terméktervezésnél tehát egyáltalán nem cél a műanyagok száműzése, sőt megfelelő eljárással sokkal pozitívabbnak ítélendők meg, mint a papír vagy a természetes szálak. Ennek ékes példája maga a Cradle to Cradle című könyv, melyet műanyag, újrahasznosítható lapokra nyomtattak – jó hír a parton vagy kádban olvasóknak: így még vízhatlan is!

A következő videóban ennél többet is megtudhatunk a Cradle to Cradle koncepciójáról:

Záró gondolatként a videóból szeretnék kiragadni még egy gondolatot azoknak, akik kételkednének abban, hogy van esélye ennek a szemléletnek, hogy tényleges változást hozzon:

„Amikor beszéltem Mihail Gorbacsovval, a Peresztrojkáról azt mondta, kb. 5%-a értette a pártnak, mit csinálunk, de az az 5% igazán tudta, így sikerült a totalitárius uralmat megváltoztatni.”

- Prof. Braungarten -