Az előző „Nagy Adat”-tal foglalkozó cikkünkben megvizsgáltuk a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is értünk „nagy” alatt. Elidőztünk a peta- és zettabyte-ok világában, és rácsodálkoztunk arra a már-már nyomasztó tényre, hogy 2011-ben egyetlen esztendő leforgása alatt 368-szor annyi adat keletkezett, mint az emberiség történetének kezdete és 2003 közt. A mennyiség tehát adott, és napjainkban 24 óránként újabb 2,5 milliárd gigabyte-tal járulunk hozzá a bithalmaz gyarapodásához.

Kérdés, hogy mit tudunk kezdeni ezzel, ki tudjuk-e aknázni a szinte korlátlan adatmennyiségben rejlő lehetőségeket, illetve hogy miként változtatja meg mindez a hétköznapjainkat. A bevezető cikkben már megismerkedtünk az adat alapú kutatás ...

„ Az adat az új olaj!”

-Clive Humby-

A jelenkort sokan aposztrofálják az információs társdalom koraként. Úgy jött el ez az idő, hogy szinte észre sem vettük. Alig két évtizeddel ezelőtt a legfrissebb információforrás a teletext volt – már akinek a TV készüléke rendelkezett ezzel a funkcióval –, az esti híradóban pedig csupa újdonság hangzott el. Ehhez képest mára egy 5-6 órás hír már elavult, ha nem nézünk rá egy portálra ennyi időn keresztül, akkor van olyan bejegyzés, amiről egy az egyben lemaradunk. Információ áramlik felénk mindenhonnan és mindenhol: betűk, képek, hangok formájában; otthon, a buszon, a munkahelyen, a pénztárnál sorban állva. Az okos telefonok velünk tartanak mindenhova, laptop nélkül ...