A Curiosity hétfő hajnalban való leszállását követően úgy gondoltuk, hogy folyamatosan naprakész információval látjuk majd el a nagyérdeműt. Hamar fel kellett azonban ismerni, hogy a NASA nem teketóriázik, és az internet valamint a közösségi média közvetlen elérhetőségét kiaknázva, gyakorlatilag non-stop ontja magából a képeket, videókat, híreket a professzionálisan felépített oldalakon (Facebook, Twitter). Ezen túlmenően a NASA TV jóvoltából nap mint nap megtekinthetjük az élő sajtótájékoztatókat is, így az összes hír azonnali lekövetése gyakorlatilag teljes munkaidőt igényelne. Ráadásul el kell ismerjük, az ismert hírportálok egyelőre körberajongják a hatkerekű jószágot, és szinte naprakészen tájékoztatják az olvasókat. Mindezek tükrében arra jutottunk, hogy időszakos összefoglalókkal emlékszünk meg a vörös bolygón zajló eseményekről, hogy azok se maradjanak le semmiről, akik esetleg nem bukkannak rá a mindennapos rövid hírekre. Tovább után a leszállástól csütörtök éjjelig terjedő időszakot, azaz az első 4 napot foglaljuk össze sok kép és videó formájában!

Az adatküldés időigényes mivoltából fakadóan előzetesen mindig egy-egy alacsony felbontású, pixeles képet kaptunk a gyors tájékoztatás céljából, amelyeket néhány óra/nap lemaradással követtek az éles verzióik. 4 nap elteltével abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már teljes minőségében élvezhetjük az első időszak fotóit. Kezdjük mindjárt a hosszú utazást lezáró manőver egyik kulcspillanatával: az ereszkedő szonda hőpajzsának leválásával. A Curiosity alján lévő kamera (Mars Descent Imager, MARDI) ekkor csodálkozhatott rá először a világra.

A 4,5 méter átmérőjű pajzs ezekben a pillanatokban mintegy 16 méterre távolodott el az űrhajótól, és ekkor még 2,5 perc volt vissza a landolásig. A későbbiek során a felszínen ez a képalkotó eszköz segíti majd a helymeghatározást a látott tereptárgyak alapján. A leszállás során további pillanatképek is készültek, ezeket összefűzve nyerték az alábbi videót:

A leszállás közben nem csak a Curiosity maga készített képeket, hanem a Mars körüli pályán álló Mars Reconnaissance Orbiter is szemügyre vette az új jövevényt. Az alábbi képen a már rendeltetésszerűen kinyitott ejtőernyőn himbálódzó leszállóegységet láthatjuk. Ezen a ponton azért adózzunk némi csodálattal a technika előtt: egy Mars körül keringő, ember által épített automatikus szonda készített fényképet egy a távoli bolygóra éppen leszálló, másik egységről... Döbbenetes pillanat!

A leszállás megtörténte után a landolási zóna ismételt feltérképezésre került felülnézetből, és szépen láthatóvá váltak az új berendezés elemei. Külön felhívnánk a figyelmet a bal felső sarokban látható becsapódási nyomra, mely a rovert leengedő repülő daru végső nyughelyét jelöli.

Mindez megtekinthető egy remek videó formájában is, melynek segítségével a történéseket elhelyezhetjük a Marson:

Ha már dicsértük a magyar sajtót, és fényképekről beszélünk, ezen a ponton ismerkedjünk meg kicsit a 17 tagú, kíváncsi kamera családdal, melyről a HVG közölt egy kiváló összefoglalót. /Az olvashatóbb minőségű ábráért kattints az eredeti cikkre mutató linkre!/

A leszállási manővert megörökítő MARDI után a landolás utáni első képeket a Hazcam rendszer 1 megapixeles kamerái készítették. Ez a rendszer a későbbiek során a veszélyes tereptárgyakra figyel a navigáló rover közvetlen környezetében. Az elsődleges képalkotó rendszer a MastCam párosa, melyek 100 mm-es teleobjektívvel – ez újdonság a korábbi missziókhoz képest – és 34 mm-es normál látószögű objektívvel vannak felszerelve. 360 fokban forgathatóak, 10 fps-es, 720p-s HD videók készítésére is alkalmasak, továbbá 3D-s sztereó képeket is rögzíthetnek (részben ezért van belőlük kettő). A navigálás a Navcam négyes kameráival történik majd, melyeknél az elsődleges prioritás a nagy mélységélesség, és sok szempontból a Hazcam-hoz hasonló képeket közvetítenek. Ezeken felül még egy „szeme” van a gépnek, melynek különlegességét mozgékonysága adja. Ezt az objektívet a robotkarra szerelték, hogy a vizsgált objektumokról küldhessen közeli fotókat. A MAHLI (Mars Hand Lens Imager) névre hallgató berendezés a megfelelő fényviszonyok érdekében 4 LED és 2 UV lámpával is rendelkezik.

A kis áttekintő után térjünk vissza az immár szilárd talajon nyugvó roverhez. Az első színes fotót a MAHLI közvetítette:

A képet a modern informatika eszközeinek hála könnyedén beilleszthetjük a korábbi, műholdak által gyűjtött információk alapján a leszállási zónáról megalkotott 3D-s modellbe:

A távolban felismerhetőek a kráter távoli peremei, de a minőség kétségkívül hagyott némi kívánnivalót maga után. Ez természetes, hiszen ekkor még az átlátszó porvédő fedők nem kerültek levételre. Ahogy a NASA munkatársa megjegyezte a sajtótájékoztatón: „úgy látszik, hogy a porfogók ellátták feladatukat”. Ugyanez az oka az első közvetített képek szemcsés mivoltának is. A későbbiek során ezeket a lencsesapkákat eltávolították, ennek mikéntjét az alábbi videó illusztrálja:

A különbséget nem kell magyarázni, a képek magukért beszélnek:

Miután a biztonsági ellenőrzések mindent rendben találtak, elhárult minden akadály a rover „fejének” felemelése elől.

A körbenéző robot pedig rögvest megörvendeztette gazdáit egy csodálatos 360 fokos panorámaképpel (link a jobb minőséghez), melyet a MastCam rögzített. Érdemes rápillantani a két világosabb foltra, melyet a Sky Crane hajtóművei hagytak hátra.

A tájon kívül magára is vetett egy pillantást a Curiosity, pontosabban többet, amelyekből összeállt egy nagy kép. Látható, hogy a rover hátán parányi kavicsok találhatóak, amik a működést nem befolyásolják, de némiképp meglepték a tervezőket, mert nem vártak ilyen mértékű törmelék felverődést. Az ok az is lehet, hogy a vártnál könnyebbek ezek az apró szemcsék.

A Curiosity jelenleg látszólag nyugalomban van, magában azonban dolgozik a „mentális felkészülésen”. Ez annyit tesz, hogy új szoftver csomagot kap, mely már a navigációra fókuszál. A feltöltés azért szükséges, mert a véges erőforrások miatt ezidáig egy a leszállásra koncentráló programcsomaggal rendelkezett a berendezés. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a jármű önműködő, a beavatkozás csak korlátozottan lehetséges a nagy távolság okozta jelkésés miatt. Nincs mód közvetlen irányításra. Emiatt a mintegy 100 főből álló személyzet napi 16 órában, rohamtempóban dolgozik az aznapi teendők összeállításán, a beérkező jelek analizálásán és az új, feltöltendő programcsomag, utasítás lista kódolásán, mely a soron következő 8-9 órás munkaszakaszban meghatározza a teendőket. Az egyik első feladat a célterülethez való navigálás és közben történő tudományos munka elvégzése közti egyensúly megtalálása, hiszen nem cél bármi érdekes mellett elrobogni. Itt nem mondhatjuk azt, hogy legfeljebb majd később visszafordulunk...

Ezzel az első rövid összefoglalónk végére értünk, izgatottan várjuk a további fejleményeket. Ha nem akartok ránk várni, akkor fokozottan ajánlott a cikkben megtalálható linkek követése, de a blog Facebook oldalára is igyekszünk feltölteni az érdekesebb fotókat (érdemes csatlakozni).A teljes albumok megtalálhatók a küldetés hivatalos oldalán.