„Nem nekem, magadnak tanulsz!”

Ha az „oktatás” illetve a „tanulás” fogalmak kerülnek szóba, akkor akaratlanul is ezek intézményesített formájára asszociálunk: tantermekre, előadókra, beadandó feladatokra, dolgozatokra, naplóra, leckekönyvre, érdemjegyekre, és a mindezek hosszan kígyózó sora végén leledző, dicsfényben ragyogó, aláírással és pecséttel ellátott „Papírra”. Így, nagybetűvel leírva, mert az oktatással kapcsolatban hajlamosak vagyunk olyannyira a megszerzendő minősítésekre, bizonyítványokra fókuszálni, hogy teljesen háttérbe szorul a valódi lényeg: a tudás, a szakértelem megszerzése. A felcseperedő gyermekek számára egy ilyen világban bizony időbe telik, amíg a idézett klasszikus szülői intelem valóban megtelik tartalommal, de szerencsés esetben ez előbb-utóbb bekövetkezik. Kérdés, hogy addigra milyen opciók maradnak elérhetőek...

Az előző írásunkban a minket körülvevő digitális világ elménk épségére leselkedő veszélyeire hívtuk fel a figyelmet. Nem győztük hangsúlyozni, hogy a leírtak ellenére sem vagyunk a világháló ellen, hiszen megfontolt felhasználás esetén hihetetlen mennyiségű tudásra nyithat ablakot. A tudás és az elit oktatás gyümölcseinek széles körben való elérhetővé válása soha nem látott ütemben pörgetheti fel a fejlődést. Ennek jegyében ma szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy az elmúlt pár évben egyre jobban teret nyerő jelenségre: a tudás bővítésének soha be nem záruló opciójára – angol nyelvtudás azért szükséges -, az online, ingyenesen elérhető kurzusokra, egyetemi előadásokra. Tovább után ingyen és bérmentve beülünk többek közt az MIT egyik előadójába, valamint megosztunk pár kiváló oldalt, ahol mindenki kedvére szemezgethet, nem csak természettudományos területekről!

Manapság a média kiemelt figyelmet szentel a külföldi tanulmányoknak, a különböző egyetemeknek és azok elérhetőségének. Jómagam annak idején némiképp alulinformált voltam ebben a témakörben, és az olyan helyek, mint például az MIT, a Stanford vagy a Berkeley teljesen elérhetetlennek tűntek. Sőt: igazából fel sem fogtam, hogy milyen pluszt adhat egy ilyen intézmény a hallgatók számára. Később volt szerencsém hosszabb-rövidebb időt eltölteni két amerikai egyetemen is cserediákként illetve kutató asszisztensként, és nem csak az említett „szükséges pluszt” tapasztaltam meg, de szembesültem azzal is, hogy egyáltalán nem lett volna lehetetlen felvételt nyerni és beiratkozni. Ráadásul a közmondásosan legyőzhetetlen anyagi akadályok hegyei is megkerülhetőek lettek volna, legalábbis a műszaki-természettudományos pályák graduate képzésében mindenképpen (ez valahol az otthoni MSc és PhD keverékének felel meg, a Bsc után következő, miénktől eltérő második lépcső). Mire eddig eljutottam, addigra természetesen már a „magadnak tanulsz” gondolatot is sikerült 100%-ig magamévá tennem, így sóvárgó érzéssel kezdtem gondolni világhírű professzorok MIT-s kurzusaira, a hírekből nap mint nap visszaköszönő fejlesztéseikre és laborjaikra.

Utóbbiakba ugyan továbbra sem toppanhatunk be, de a kurzusok egyre nagyobb számban elérhetőek online! Ez alig egy évtizede teljesen elképzelhetetlen lett volna, ma azonban elég néhány kattintás, és máris az MIT OpenCourseWare oldalán találhatjuk magunkat, ahol folyamatosan kerülnek feltöltésre az előadások anyagai.

„Unlocking knowledge, empowering minds!”, hirdeti a szlogen. Ingyen, regisztráció nélkül. Sajnos egyelőre nincs minden előadáshoz videó anyag, de a legtöbb esetben legalább ajánlott irodalmat, tematikát, teszteket, feladatkiírásokat, esetleg prezentációs anyagokat találhatunk. Ez sem lebecsülendő, de az igazi ínyencséget valóban a teljes kurzusok adják – melyek listája koránt sem rövid. Itt nem csak az összes előadás felvételére (hang vagy videó) kell gondolni, hanem számos esetben a hozzájuk kapcsolódó feladatokra és azok megoldásaira is. Utóbbiak azért nagyon fontosak, mert az amerikai felsőoktatás esszenciáját a beadandó feladatok jelentik! Számos előadáson elhangzott dologra könnyen rá lehet legyinteni, hogy ezt már tudjuk és értjük, de igazán akkor szembesülünk a megértés valódi fokával, ha egy feladat megoldása közben alkalmazni vagyunk kénytelenek a tanultakat.

Pár hete az „Introduction to Computer Science and Programming” tárgyba kezdtem bele. Rendületlenül haladva jelenleg a 14. előadásnál tartok, és ezalatt az idő alatt már 6 feladatot kellett megcsinálni. Itt nem 15 perces képletekbe helyettesítésekre kell gondolni, hanem nem egyszer órákig tartó gondolkodásra és munkára, melynek eredményes elvégzése esetén ténylegesen kijelenthetjük: megértettük az adott anyagrészt (nekem például kifejezetten nagy élmény volt egy általam írt programon scrabble-özni a gép ellen). Semmiképpen sem érdemes megkerülni hát ezeket a mérföldköveket.

Továbbá nem nagyon érdemes átugrálni az órákat sem, vagy kedvünket veszteni egy esetlegesen lassabb, unalmasabb részt követően. A magyar oktatási rendszeren szocializálódottak számára furcsa élmény, ahogy egymást váltogatják egy MIT kurzuson az igen bonyolult témák és a mi középiskolai képzésünk törzsanyagába tartozó, alapozó kitérők. A minap az említett – és kezdők számára igen hasznos, jól felépített, kiváló színvonalú – előadáson például 15 percet áldozott az előadó teljesen alapvető kombinatorikai kérdések tisztázására (kockadobásos példák). Mindez a tengerentúli középiskolai képzés miénktől eltérő mivoltából fakad. Jellemzi a helyzetet az előadó egyik poénja:

„Ez pedig már középiskolából ismerős lehet... az Európából vagy Ázsiából érkezők számára talán óvodából is.”

Az ilyen alkalmankénti közjátékok mellett – melyek egyébiránt a „laikus” érdeklődő bekapcsolódását jól segíthetik - igen gyakran hangzik el 1-1 olyan mondat, ami kiválóan világítja meg a lényeget, és egycsapásra értet meg dolgokat az emberrel. Az eddigi tapasztalataim alapján általánosságban elmondható, hogy az amerikai egyetemi előadók többsége jó kommunikációs képességekkel rendelkezik, és ez nagyban megkönnyíti a hallgató dolgát.

Az MIT oldala mellett figyelemre méltó a Stanford Youtube csatornája, ahonnan elsősorban Prof. Susskind modern fizika kurzusait emelnénk ki.

A világhálón szörfözve azonban nem csak egyetemi kurzusokra bukkanhatunk. Említést tettünk már a Khan Academy-ről, mely elsősorban a középiskolai tanulmányokat segíti elő online előadások közzétételével. Talán ennek sikerén felbuzdulva jött létre a Coursera, mely neves egyetemek előadóit kéri fel különböző online kurzusok megtartására. Ez az oldal annyiban különbözik az MIT gyűjteményétől, hogy itt bizonyos dátumokhoz kötve indulnak a speciálisan ezen a felületen meghirdetett, erre a felületre tervezett képzések. Nem egy bármikor elérhető videó anyagról van tehát szó, hanem egy ténylegesen zajló előadássorozatról, tesztekkel, feladatokkal, hetente felkerülő videókkal.

Az elérhető témák spektruma igen széles: matematika, programozás, biológia, neurológia, jog, management, marketing, gyakorlatilag minden megtalálható. Az egyetemek sorában olyan intézményekre bukkanhatunk, mint például a CalTech, a Columbia, a Stanford, a University of Tokyo vagy a University of Melbourne. A tárgyak közt böngészve elolvashatjuk a tematikákat, a számonkérés módját, a becsült heti időigényt. Mindezek tükrében szabadon feliratkozhatunk akárhány kurzusra, és némelyek elvégzéséről a követelményeknek való megfelelés esetén még igazolást is kaphatunk.

Ezt a rendszert is kipróbáltam. Most a Synapses, Neurons and Brains című neurológiai bevezetőre „járok” a Hebrew University of Jerusalem-re. Az anyag frissességét jól jellemzi, hogy az előadó Obama februári beszédére hivatkozott, és már az első előadáson megemlített több olyan témát, amelyeket ősszel még szenzációként olvashattunk különböző hírportálokon (például az optogenetikát, amelyről mi is írtunk). Emellett nem igényel témába vágó előismereteket, így tökéletes a hozzám hasonló műkedvelők számára.

Maga a webes felület kifogástalan. Az előadások videói kisebb blokkokra vannak bontva, ezek letölthetőek, és a konkrét esetben még angol felirat is készült hozzájuk. 9 héten át, vasárnaponként kerülnek fel az újabb adagok, az első két óra témáiból pedig április 16-ig kell kitölteni az online tesztet. Ezen felül a több ezer hallgató számára rendelkezésre áll egy fórum, amelyben szabadon lehet társalogni, témákat felvetni. Mindjárt első nap olvashattam például egy amerikai anyuka bejegyzését, aki lánya balesete miatt kezdett el az agy működéséről tanulni, hogy jobban megérthesse a sérülése következményeit és a lehetséges terápiás eljárásokat. Többen ajánlottunk neki irodalmat, neves szakértők oldalait, stb. Számomra ez egy nagyon szép példa volt arra, hogy mennyire sok jót lehet tenni egy ilyen tulajdonképpen egyszerű eszköznek köszönhetően. Mikor ülhetne be ő például egy egyetemi előadóba?

Érdekes élmény az „osztály” Google térképének böngészése is. Elég csak ránézni a zászlócskák eloszlására és sűrűségére: tényleg az egész világ jelen van a nagy digitális teremben!

Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy belekezdjen egy-egy kurzusba, hiszen sem anyagi ráfordítással, sem egyéb kötelezettségekkel nem jár mindez. A magam részéről már fel is jegyzetem nem egy kezdési dátumot.

Végére maradt még egy ajánlat: az Openculture gyűjtőoldala. Ezen a felületen egy egyszerű lista formájában számtalan online elérhető anyag linkje megtalálható. A források igen változatosak, a korábban említett oldalak tartalmai mellett megtalálható itt Youtube-ra feltöltött anyag, vagy az iTunes-ból letölthető előadás is. A lista ráadásul rendszeresen frissül, és külön oldalra gyűjti azokat a képzéseket, melyek a végén igazolást is adnak teljesítményünkről.

A lehetőségek száma ugyan nem végtelen, de időben monoton növekszik. Érdemes időszakonként átfésülni a kínálatot mindegyik oldalon, ezért a linkeket egy külön kis dobozban a jobb hasábban is feltüntetjük. Kellemes művelődést mindenkinek!