Az optogenetika lélegzetelállító világáról már írtunk pár hónappal ezelőtt. Ahogy arra rámutattunk, az idegsejtek vizsgálata és/vagy működésük befolyásolása céljából igen praktikus fényt alkalmazni, hiszen az nem okoz szerkezeti károsodást. A nehézséget a fény “bejuttatása” jelenti. Két lehetőség van: a szervezeten kívül generált fény optikai szálakon történő bevezetése – ilyen megoldás látható a fentebbi cikkben szereplő videókon -, illetve a szervezeten belül történő előállítása. Egy új fejlesztés eredményeként a mérleg nyelve végképp az utóbbi felé billen.

Michael Bruchas és John Rogers kifejlesztett egy olyan miniatűr eszközt, mely drót nélkül képes kommunikálni az energiaforrással és a feldolgozó egységekkel. A parányi eszköz átfér egy tű fokán is, és egy biológiailag lebomló egységhez rögzítve kerülhet beültetésre. A szenzor az apró fényforrás mellett elektromosságot és hőmérsékletet detektáló egységeket is tartalmaz. Ezen fizikai jellemzők együttes mérése új távlatokat nyithat a diagnosztikai módszerek terén. 

A még nagyobb előrelépést az jelentheti, amikor a műszer majd a szervezetben megjelenő elektromosság segítségével működhet, hátrahagyva ezzel a vezeték nélkül kapcsolódó tápegységet is.