2014. dec 19.

Központosított kutatás

írta: _Maverick
Központosított kutatás

otka.jpgNémetországban vagyok doktorandusz, tanszékünk égési folyamatok vizsgálatával foglalkozik. Olyan intézményekkel állunk kapcsolatban, mint a sugárhajtóműveket és gázturbinákat gyártó Rolls-Royce, vagy a Német Űrkutatási Hivatal (DLR). A projektek szerteágazóak: vannak elméleti, számítógépes modellezések fejlesztésével kapcsolatos feladatok, de emellett az állomány fele a világon egyedülálló színvonalú méréseket is folytat, melyeknek adatai aztán felhasználhatóak a modellek tesztelésére és pontosítására...

Tanszékvezetőnk már túl van a kutatói pályájának zenitjén, a tényleges kutató tevékenység helyét átvette egyfajta manageri szerep. Sokat utazik, rengeteg intézmények közti együttműködést felügyel, magas szintű döntésekben is szerepet vállal, így nem csak rálátása van, de aktív részese is a DFG (Deutsche Forschungsgemeinschaft, Német Kutatási Alap) működésének. A szervezet feladata a különböző kutatási projektek finanszírozása (legyen szó humán-, műszaki-, vagy akár természettudományokról), a pályázati pénzek elosztása, díjak odaítélése és az infrastruktúra kiépítésének támogatása. Európa legnagyobb ilyen jellegű szervezetéről beszélünk, melyben tanszékvezetőnk elmondása szerint a fizikus végzettségű Merkel is nagy örömét leli. A kancellár a legutóbbi nagyobb gyűlésen külön kiemelte, hogy milyen büszkeséggel tölti el a szervezet függetlensége...

A DFG ugyanis egy demokratikus szervezet. Noha a szövetségi kormány alá tartozik olyan értelemben, hogy a pénzt a szövetségi kormánytól és a tartományi vezetőségektől kapja, utána azt teljes egészében a saját belátása szerint, a tagság egyetértésével és a felállított tisztán szakmai bizottságok véleményezése alapján ítéli oda az egyes intézményeknek.

anim_case1.gifMiért fontos ez? Vegyük például a mi tanszékünket! Németországban a világon talán legerősebb a zöld mozgalmak politikai jelenléte. Jól jelzi ezt az, hogy még az atomerőműveket is leállította egy olyan nemzet, melynek vezetője fizikus végzettséggel rendelkezik. Egy ilyen légkörben komolyabb összegeket kapni az égési folyamatok vizsgálatára politikai alapú döntéshozatal esetén gyakorlatilag teljesen esélytelen lenne... Pedig ezek a kutatások fontosak, hiszen nem csak gazdasági szempontból nem elhanyagolható, hanem éppen zöld szemszögből nézve sem, hogy mennyi üzemanyag és milyen minőségben ég el a különböző belső égésű motorokban és hajtóművekben (az ábrán egy hajtóműben lezajló égési folyamatok Stanfordon végzett numerikus szimulációjának eredményei láthatóak: felül a reakciósebesség, alul a hőmérséklet). Ez a vonatkozás azonban már túl áttételes lenne egy politikai üzenethez, valószínűleg megrekedne ott a dolog, hogy itt bizony „erőműveket fejlesztenek...”.

Az olvasóban alighanem felvetődött már a kérdés, hogy hova is szeretnék kilyukadni ezzel a gondolatmenettel. Nem kell tovább várakozni: miként arról az Index tegnap hírt adott, január 1-től megszűnik az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), az alapkutatások fő hazai finanszírozója, és a szerepét beolvasztják egy nagy kormányhivatalba (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal). Ez még önmagában nem lenne probléma, hiszen például a DFG is az államtól kapja a pénzt. Remélhetjük, hogy ez talán azt is jelzi: nagyobb szerepet kapnak a kutatások, ezzel együtt több támogatást is. A problémákra Körtvélyesi Zsolt a Jogtudományi Intézet blogoldalán megjelent írása világít rá (különösen ajánlom a linkelt írás végén megtalálható összehasonlító táblázatot). Ebből idéznék most pár gondolatot:

„Az új törvény jelentős központosítást hajt végre: növeli az új hivatal elnökének jogköreit, és csökkenti az elnök ellensúlyaként működő szakmai elemeket a pályázati döntéshozatalban."

Az elnököt (és a két alelnököt) korábban a miniszterelnök az MTA elnökének és az oktatásért felelős miniszternek a javaslatára nevezte ki három évre. Az új törvény szerint nincs ilyen javaslattételi jog - az alelnököknél lép be új elemként magának az elnöknek a személyi javaslata -, a Hivatal elnökét a miniszterelnök nevezi ki öt évre, illetve mentheti fel."

Központosítja az új szabályozás a pályázati döntéshozatalt azzal, hogy a döntési jog minden esetben az elnökhöz kerül. A korábbi szabályozásnál az elnöktől függetlenül létrejövő Bizottság (részben az általa létrehozott tudományterületi kollégiumok, illetve az általuk irányított szakmai zsűrik révén) fontos szerepet játszott, a pályázatokról pedig végső soron maga a Bizottság döntött. Az új törvény az elnök és a vezetésével működő Hivatal számára biztosít döntési jogkört a pályázati ciklus teljes spektrumára: a pályázatok meghirdetésére, a támogatási döntésre és az értékelésre. A ‘97-es törvény nevesítette a külföldi szakértők részvételét a pályázati bírálatban (összhangban az európai jó gyakorlatokkal), ez a jelenlegi szabályozásból hiányzik. Az új szabályozás engedékenyebb a pályázati formát illetően: a korábbi garanciális előírást, amely a nyilvános pályázati rendszer kizárólagosságát fogalmazta meg, számos kivétellel gyengíti. Miközben a kutatási prioritások meghatározása korábban a Bizottsághoz tartozott, most az elnök a Kormány által jóváhagyott programstratégia alapján dönt a pályázatok kiírásáról. A kormányzati szerepet erősíti az is, hogy az NKFI Alap működését kormányrendelet határozza meg a jövőben.”

Tegyük félre a tapasztalatokon nyugvó előítéleteinket a közpénzek kezelésének átláthatóságával kapcsolatban, és tegyük fel, hogy minden a legnagyobb rendben fog zajlani. Még ebben az esetben is felmerülnek bizonyos kérdések: miért gondolja azt a kormány, hogy egy hasonló szervezet működtetésére ő a legalkalmasabb? Egy olyan területről beszélünk, ahol a szakmai bizottságok szerepe különösen fontos, ahol a pályázatok elbírálásához igazán lényeges lenne, hogy az illetékesek vonatkozó szakmai háttérrel rendelkezzenek, és ténylegesen meg tudják ítélni, hogy az adott alapkutatás milyen hosszú távú eredményekkel kecsegtethet. Ahol a politikai megfontolásoknak és a közvetlen kézi vezérlésnek (kormányzati jóváhagyás szükségessége) nincs helye. Értelemszerű okoknál fogva nem bízzuk a büntetőtörvénykönyv átdolgozását sem atomfizikusokra, miért lehet ezt megtenni fordított irányban?

Éppen a héten írtam egy hosszabb cikket az egyes országok vezetőinek szakmai hátteréről és annak a szemléletre, az ország működtetésére gyakorolt hatásáról. Arról, hogy mi a különbség a vegyészmérnök Xi Jinping – de említhetjük a fizikus Merkelt is - és a jogászokból álló Kongresszus közt. Nem gondoltam volna, hogy két nappal később ez ennyire aktuális lesz...




Szólj hozzá

OTKA