Esszék a Twitter-üzenetek korában
Foied vinom pipafo cra carefo egy újabb vendégposztja következik, amely egy könyvajánló keretei közt több a blog tematikájába illő kérdéssel is foglalkozik: klímaváltozás, környezetvédelem, kommunikáció a modern világban, népesedés, világnézet…
---------------------------------------
A digitális forradalom tagadhatatlanul átformálta életünket, és ez a változás látszólag a személyességet is előtérbe helyezte. A közösségi hálózatokra ezrével kerülnek föl a kommentárok, vélemények, mindenki hozzászólhat mindenhez, megmutathatja, hogy éppen hol van, mit csinál, miről mit gondol, sőt voltaképpen már nem is kell véleményt formálnia: elegendő, ha mások véleményeit lájkolja vagy egyéb emotikonokkal látja el; az ...
Ma reggel elkezdtem olvasni a híreket, és megint elhatalmasodott rajtam egy érzés... Egy érzés, azzal kapcsolatban, hogy egyre nehezebb tájékozódni. Hogy egyre nehezebb kihámozni az előre csomagolt, készen kapott véleményekből az információt. Hogy egyre nehezebb eldönteni: mi valóság és mi ferdítés. Ráadásul a hangvétel miatt sokszor az adott dolgokat sokkal rosszabbnak is érzékeljük, mint amilyenek azok valójában... Erről szól a testvéroldalon ez a hosszabb írás, mely szociológiai érdekességeket és két remek előadás videót is tartalmaz! 
Mielőtt belekezdenénk a mondanivalónkba, tisztáznunk kell, mit – illetve kiket – is értünk vezetők alatt. Vezető pozícióban nem csak azok vannak, akik valamilyen hierarchikus rendszerben vezető szerepet töltenek be, azaz a klasszikus értelemben vett főnökök. Vezetők azok is, akik például egy újítást (innovációt) jelentenek be, vezető szerepben van egy tanár az óráján, egy edző, vagy tágabb értelemben bárki, aki egy csoportban képes befolyásolni másokat, és ezáltal módjában áll jobb eredményekre ösztönözni. És ez fordítva is igaz: az igazi vezető nem a hatalmi viszonyoktól, hanem attól tűnik ki, hogy a befolyását megfelelően használja. Rövidebben mondva: nem a cím teszi az embert vezetővé. 
Ha valahol megkérdezik tőlem, hogy megkínálhatnak-e Pepsivel, Coca-Cola-val, Sprite-tal vagy Schweppes-szel, akkor biztosan visszakérdezek, hogy van-e más mint szénsavas üdítő. Ez is egy jele annak, hogy nem vesszük észre az előttünk álló választási lehetőségeket. 
Az interneten fellelhető tudományos ismeretterjesztő anyagoknak se szeri se száma. Amióta komolyabban foglalkozunk a blog okán ezen források felderítésével, azóta lényegében minden héten több új meglepetés is ér minket. Néha úgy érezzük magunkat, mint ahogy az elsők közt érkező aranyásó tehette mikor megmerítette edényét a távoli nyugat csillogó patakjainak vizében. Mi is így tettünk most, csak a mi virtuális tálkánkban nem csupán az arany, hanem a létező összes elem – izotópostul-mindenestül – fennakadt. 
Ha az „oktatás” illetve a „tanulás” fogalmak kerülnek szóba, akkor akaratlanul is ezek intézményesített formájára asszociálunk: tantermekre, előadókra, beadandó feladatokra, dolgozatokra, naplóra, leckekönyvre, érdemjegyekre, és a mindezek hosszan kígyózó sora végén leledző, dicsfényben ragyogó, aláírással és pecséttel ellátott „Papírra”. Így, nagybetűvel leírva, mert az oktatással kapcsolatban hajlamosak vagyunk olyannyira a megszerzendő minősítésekre, bizonyítványokra fókuszálni, hogy teljesen háttérbe szorul a valódi lényeg: a tudás, a szakértelem megszerzése. A felcseperedő gyermekek számára egy ilyen világban bizony időbe telik, amíg a idézett klasszikus szülői ...
Elérkeztünk az 50-es sorszámot viselő bejegyzéshez, ami akár egy grandiózusabb cikket is megérdemelhetne, de mivel szándékunkban áll ennél lényegesen kerekebb “posztfordulókat” is megélni, így a blog alap célkitűzéseit szem előtt tartva inkább néhány weboldalt ajánlunk az olvasók figyelmébe, és egy érdekesnek ígérkező előadást a kimozdulni vágyók számára.