2013. már 21.

59. Az öntudatlan előítéletekről

írta: _Maverick
59. Az öntudatlan előítéletekről

A tudatos elménket egy szökőkúthoz hasonlíthatjuk, mely a magasba törve játszik a napfénnyel, majd visszazuhan a felszín alatt meghúzódó tudatalatti medencéjébe, amelyből származik.”

-Sigmund Freud-

Piackutatas 249.jpgFreud munkásságának köszönhetően az emberekben kialakult egyfajta viszolygás a tudatalatti gyakorta „bűnös”-ként aposztrofált világával kapcsolatban. Éppen emiatt el kell vonatkoztatnunk ettől az ösztönös reakciótól, hogy megérthessük a tudatalattink mindennapi döntéseinkben játszott szerepét, és a külvilág azon ránk gyakorolt hatásait, melyekről látszólag nem veszünk tudomást, az agyunk rejtett zugaiban futó „háttéralkalmazások” azonban nagyon is befolyásuk alá kerülhetnek. Korábbi írásunkban /Coca-Cola vagy Pepsi, avagy a tudatalatti hatalma és a "neuromarketing"/ már kitértünk arra, hogy miként módosíthatóak vásárlási szokásaink a márka image, vagy éppen a bevásárlóközpontokban játszott népzene által. Most Malcolm Gladwell gondolatai nyomán egy mindenki által elvégezhető online teszt segítségével azt a Magyarországon sajnos igen aktuális kérdést vizsgáljuk meg, hogy a minket érő hatások következtében mennyire rögzülnek tudatalattinkban embertársainkkal szembeni negatív előítéletek.

A szóban forgó eljárás az Implicit Aszociációs Teszt /IAT/ névre hallgat. Roppant egyszerű elven működik: egyszerűen bizonyos fogalmakat szét kell válogatni két kategóriába. Az elkülönítés magától értetődő, nehézséget nem okoz. Az egyetlen kérdés, hogy átlagosan mennyi idő alatt sikerül végrehajtani a feladatot. Nézzünk egy példát:

Férfi
... János ...
... Béla ...
... Anna ...
... Szilárd ...
... Jolán ...
... Dezső ...
... Panni ...

A számítógépes teszt során a nevek valójában egymás után villannak fel, és a csoportnak megfelelő gomb lenyomásával kell őket kategorizálni. A gép méri a reakcióidőnket, és szól, ha véletlenül elrontottunk egy választ. A fenti példa igen könnyű, nem okoz különösebb fejtörést.

A csavar ezután jön: a következő feladatban hasábonként két kategória kerül feltüntetésre, és két, egymástól igen eltérő fogalomkörből érkeznek a szavak/képek:

Hímnemű/Karrier Nőnemű/Család
... Erzsi ...
... Mátyás ...
... Szennyes ...
... Vállalkozó ...
... János ...
... Kereskedő ...

 

Triviális, hogy „Erzsi” és a „szennyes” jobbra kerül a „Nőnemű/Család” csoportba, míg „Mátyás” és a „vállalkozó” balra. Kicsit jobban kell figyelni, de azért nem probléma.

Mi történik akkor, ha megcseréljük a kategóriák párosítását, vagyis a „Nőnemű” és a „Karrier” témakörbe tartozó szavak kerülnek egy oldalra?

Hímnemű/Család Nőnemű/Karrier
... Csecsemők ...
... Sára ...
... Dénes ...
... Panni ...
... Foglalkoztatottság ...
... Vállalat ...
... Hazai ...
... Józsi ...

Érezhető, hogy kicsit nehezebben megy a dolog: jobban kell figyelni, jobban át kell gondolni minden döntést. Az eredmények azt mutatják, hogy a második esetben a reakcióidő jelentősen növekszik, ugyanis a „Nő” és a „Család” sokkal természetesebb párosításnak tűnik agyunk számára, mint a „Nő” és a „Karrier”.

Különféle tesztek léteznek, melyek különféle fogalmakkal dolgoznak. Magunk is megoldhatjuk őket a Harvard honlapján, ahol magyar nyelven, és speciálisan Magyarországra vonatkozó kérdéseken is dolgozhatunk. Ne ijesszen el senkit az első adatlap, az csak statisztikai célokat szolgál, kitöltése nem kötelező.

b-w-shake.jpgAz alapelv ismeretében kanyarodjunk rá az eredeti témára: az előítéletekre. Az egyik tesztben először fehér és fekete emberek fényképeit kell szétválogatnunk, majd ezt követően és rossz jelentéstartalmú fogalmakat, úgy mint: boldogság, gyönyör, gonoszság, undok, stb. A csattanót már mindenki kitalálhatja: először a fehér/jó kategória szerepel a fekete/rossz ellenében, majd felcserélődnek a szerepek, és a fehér/rossz kerül egy oldalra, a fekete/jó pedig a másikra.

teszt.png

Az évek során felhalmozott statisztika azt mutatja, hogy az utóbbi asszociáció lényegesen nehezebben megy... Kinek sokkal, kinek kevésbé nehezebben, de átlagosan kijelenthető: társadalmunk többsége elfogult a fehér rassz irányába. Gondolhatnánk, hogy némi gyakorlással át lehet ejteni a tesztet, de ez nem igaz. Tudatalattink – mely az ilyen gyors döntésekért nagymértékben felelős – makacs jószág, az eredmény újra és újra hasonló lesz.

Mit jelent mindez? Mit mond el rólunk? Természetesen nem azt, hogy bár őszintén úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk rasszisták, valójában semmiben nem különbözünk az általunk elítélt szélsőségesektől, és valahol mélyen ott lapul bennünk egy megrögzött fajgyűlölő. Szó sincs ilyesmiről! Az viszont elvitathatatlan, hogy a minket körülvevő világ hatásainak eredményeként létrejött társadalmunkban egy önkéntelen, reflex szerű tartózkodás a feketékkel (ide tetszés szerint behelyettesíthető még jó pár embercsoport) kapcsolatban. Minél többször vagyunk kitéve ezeknek a hatásoknak, minél többször téma ez a közbeszédben, annál erősebbek lehetnek ezek az öntudatlan előítéletek. A hírek, az általános közhangulat ily módon beszivárognak agyunkba, még akkor is, ha éppenséggel nem értünk velük egyet, csak folyton folyvást hallanunk kell a dologról, beszélnünk kell róla.

Miért probléma ez? Azt gondolhatnánk, hogy ha tudatában vagyunk annak, hogy nem vagyunk rasszisták, akkor ez nem jelent semmit. Urai vagyunk cselekedeteinknek és megnyilvánulásainknak, így ez az első, öntudatlan reakció, illetve a teszten kimérhető néhány tized másodpercnyi késlekedés nem változtat semmin. Ez azonban csak részben igaz!

Tudatalattink ugyanis nem csak ezeket a gyors reakciókat befolyásolja. Vegyünk egy egyszerű példát: egy állásinterjúra belép egy fekete jelölt. Az interjúztató arcán az első benyomás megnyilvánulásaiként – ha akár csak pillanatokra is - negatív reakciók jelennek meg tudatalattija tevékenységének köszönhetően. (Tartsuk szem előtt, hogy a mimikánkat alakító izmoknak csak egy részét tudjuk tudatosan kontrollálni, arcunk számtalanszor „önállósítja” magát. Ezen gesztusok kategorizálása és elemzése külön szakértőket igényel, erről is szó esik a cikk végén ajánlott könyvben.) Ezt érzékelheti a jelölt, akiben mindez bizonytalanságot, védekezést válthat ki, és ez a tudatalatti reakciók közt kialakult visszacsatolás egy olyan helyzetet teremthet elő, amelyet a tényleges, tudatos gondolatok talán soha nem indokoltak volna...

Egy másik felmérés egy talán még megdöbbentőbb jelenségre is rámutat: a társadalom többsége által „lenézett” etnikumok képviselői életük során milliószor szembesülnek a velük kapcsolatos sztereotípiákkal, aminek eredményeként bizonyos szempontból beléjük ivódik ez a kép és kihat teljesítményükre. A kísérlet során fekete hallgatókkal írattak meg egy tudás felmérő tesztet. Az egyik csoportnak a szokásos módon csak fel kellett írnia nevét, néhány személyes adatát, majd nekiláthattak a kérdéseknek. A korábbi eredmények alapján teljesen hasonló képességű második csoport tagjai a személyes adatok közt kaptak egy extra kitöltendő sort: meg kellett adniuk etnikai hovatartozásukat. Bármilyen megdöbbentően is hat, ez a csoport jelentősen rosszabb eredményeket ért el az előzőnél! Az a puszta tény, hogy a teszt miatt amúgy is stresszes helyzetben egy ilyen látszólag ártalmatlan kérdéssel felidézték a tudatalattijukban a velük kapcsolatos előítéleteket, a teljesítmény romlásához vezetett...

Az emberek hajlamosak megkérdőjelezni az ehhez hasonló társadalomtudományi kísérletek eredményeit. A tanulmányok sokasága azonban egyértelműen rávilágít – nyugodtan mondhatjuk: tudományosan igazolja –, hogy viselkedésünket, gondolkodásunkat, megnyilvánulásainkat olyan tényezők is befolyásolják, amelyekről nem is gondolnánk. Ebből kifolyólag a társadalmat egy elenyésző kisebbség is tudja formálni csupán azzal, hogy bizonyos kérdéseket folyamatosan napirenden tart. Nem kell egyetértenünk velük, nem kell elfogadnunk őket, elég lehet csupán az is, hogy folyamatosan hallunk bizonyos témákról, ezzel lehetőséget adva azoknak a gondolatainkba való begyűrűzésre. Erre utalt Neil deGrasse Tyson is, mikor amellett kardoskodott, hogy a tudományt a kultúra részéve, a mindennapi közbeszéd tárgyává kell tenni, mert csak így motiválhatóak hatékonyan a tehetséges diákok és virágoztatható fel az innováció.

Médiafogyasztói szokásaink, a minket körülvevő beszédtémák, hírek alapvetően befolyásolhatják tudatalattinkat és ezzel együtt ösztönös reakcióinkat, egyszersmind közérzetünket és hangulatunkat. Tovább fűzve a gondolatot azt is mondhatjuk, hogy az általános társadalmi hangulat valahogy így rakódik rá az egyes emberekre, ami óriási felelősséget tesz egyrészt az egyén vállára, akinek korlátozott mértékben ugyan, de hatalmában áll megválasztania saját információforrásait, másrészt mindazokéra, akiknek módjukban áll befolyásolni széles tömegek érdeklődését. A hihetetlen lehetőségek kapujában álló /lásd: „A bőség virtuális kosara”/ modern információs társadalom egyik legfontosabb kérdése ezen felelősségek kezelése. 

Források


678098_5.jpgA bejegyzés Malcolm Gladwell: Ösztönösen című könyve nyomán íródott, melyet minden kedves olvasónknak meleg szívvel ajánlunk. Az olvasmányos mű kiváló gondolatébresztő, az itt vázlatosan bemutatottakon kívül számos más résztémát felölelve világít rá a döntéseink mögött lezajló folyamatokra. 

"Lehet-e ösztönösen, a pillanat tört része alatt jól dönteni? Sikerre vihet-e, ha olyan döntés alapján cselekszünk, amit nehezünkre esne tudatosan megmagyarázni? Malcolm Gladwell kirobbanó sikerű könyve a gondolkodás nélküli gondolkodásról szól, az "isteni szikráról", az intuícióról. Számos példán keresztül magyarázza el, hogyan dönt az agyunk, hallgathatunk-e sugallatainkra, megérzéseinkre. Lehet-e az "első blikkre" meghozott döntés ugyanolyan jó, mint a tervezés, hosszas gondolkodás utáni? Gladwell szerint ez nagyon is lehetséges. Példáiban megosztja velünk elgondolkodtató tapasztalatait, és a gyakorlati életben könnyen használható eszköztárat mutat be, amellyel rengeteg időt takaríthatunk meg — a könyv elolvasása után garantáltan más szemmel fogunk nézni a világra és benne döntéseinkre!"

 

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél frissen értesülni az újakról, illetve szívesen olvasnád azokat az írásokat is, melyeket csak ajánlunk, de külön bejegyzéssé nem érnek (vagy nincs szükség kiegészítésükre), vagy a megnéznéd a tudomány világából származó képeket és a hozzájuk kapcsolódó minibejegyzéseket, akkor csatlakozz a blog Facebook oldalához a jobb hasábban megtalálható alkalmazás segítségével! 

Ha pedig szívesen bemutatnád saját szakterületedet, kutatási témádat, vagy blogunk profiljába illő érdeklődési körödet, akkor írj a jobb oldalon megadott e-mail címre! 

Szólj hozzá

tudatalatti fókuszpont Malcolm Gladwell