“A logika eljuttat A-ból Z-be, a képzelőerő viszont eljuttat bárhová!”

-Einstein-

Érdemes elgondolkodni azon, hogy hány meg hány tudományos felfedezés, technikai újítás származott olyan ötletekből, melyek saját korukban teljesen elképzelhetetlennek, bolond fantáziálásnak tűnhettek csak. Mi több: hányszor szárnyalta túl évekkel később a fejlődés magát a fantáziát is! Gondoljunk csak a Star Trek bizonyos elemeire, mint például a 60-as években megdöbbentőnek ható módon maguktól nyíló ajtókra, vagy a kézbe vehető távirányítókra, okostelefon jellegű készülékekre. Ezek mára már mind a mindennapok részévé váltak, és nem kellett rájuk a 2100-as évekig várni. A jövőbe tekintő, hihetetlennek tűnő víziókat éppen ezért bár érdemes kritikával szemlélni, de semmiképpen sem szabad elfojtani őket, hiszen ki tudja kik meríthetnek belőlük kreatív inspirációt. Ahogy Ken Robinson mondja:

„Nem azt állítom, hogy a tévedés azonos a kreativitással, de ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy akár tévedhetünk is, akkor elég valószínűtlen, hogy valaha is valami eredeti ötlettel álljunk elő.”

A Deep Space Industries alapítói kétségtelenül nem fogták vissza magukat ezen a téren, tovább után az ő meghirdetett vízióik mentén engedjük szabadjára képzeletünket.

A vállalkozás nem kisebb célokat tűzött maga elé, mint a világűrben keringő aszteroidák megismerését, és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázását. Mi több: nem pusztán az égi vándorok ásványkincseit akarják kitermelni– bár hosszútávon a Földön elnevezésükhöz méltóan fogyatkozó ritkaföldfémek miatt egy évszázadon belül ez is reális motiváció lehet - , hanem azokat a nagy szállítási nehézségek és annál is magasabb költségek okán egyenesen az űrben kívánják használható termékké formálni.

Amint arra Rick Tumlinson rámutat, az aszteroidák anyagában olyan igen értékes anyagok is megtalálhatóak, mint a nikkel, a platina vagy a palládium. Ezen felül vízre is lehet bukkanni, melyet aztán hidrogénre és oxigénre bontva fel lehet használni az űrben való közlekedést elősegítő hajtóművek meghajtására.

A társaság a 'FireFly' névre hallgató szondákból szeretne flottát építeni, melyek a Föld közelében keringő aszteroidákat akár 2-6 hónapos út keretében elérhetik. A nagy ötlet, hogy az eszközök moduláris felépítésűek lennének, CubeSat típusú mini műholdakból kapcsolódnának össze, ezzel kiküszöbölve nagy terhek egyszerre történő pályára állítását. A FireFly-ok küldetése nem lenne más egyéb, mint a kitermelés szempontjából ígéretesnek tűnő aszteroidák megtalálása és feltérképezése. A tervek szerint az első ilyen misszió 2015-ben indulna útnak, mely dátum rögvest némi bizalmat ébreszt az emberben, hiszen önmagában ez a lépés nem tartalmaz semmilyen megvalósíthatatlan elemet, és nem márciusra ígérték be.

Az űrbéli termelőüzemek felé vezető út következő lépcsőfokához készülne a DragonFly flotta, melynek tagjai már akár 70 kg-nyi kőzetmintát is vissza tudnának hozni a Földre 2-4 éves küldetések eredményeként. A DSI rendelkezik egy szabadalmaztatott technikával, mely saját állítása szerint lehetővé teszi alkatrészek 3D-nyomtatással történő előállítását ezen anyagok felhasználásával, mindezt a világűrben. A kezdeti visszahozatal ennek tovább fejlesztéséhez biztosítana kísérleti alapot. Az űrben való gyártás gondolata nem újkeletű, hiszen már régóta elterjedt az a vélemény, hogy a Mars és távolabbi célpontok felé az űrben vagy a Holdon szerelt eszközökkel kell már indulni, mert egyszerűen túl költséges lenne azok Földről történő kilövése. Ezen megfontolásokból a Washington State University-n már jelenleg is folynak NASA által támogatott kutatások, melyek célja a holdkőzet nyomtatásra való  felhasználhatóságának vizsgálata.

A tervek sci-fibe hajlanak, de egyes elemeiket tekintve rengeteg ötletet adhatnak, illetve számos nyilvánvalóan megvalósítható motívumot is tartalmaznak. Az intézmény honlapján olvasható névsor is igen veretes, semmiképpen sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Figyelemre méltó az is, hogy a DSI nem az egyetlen vállalkozás, mely ilyen álmokat kerget. Őket megelőzte már a Planetary Resources nevű formáció az elmúlt évben, legalábbis a hírverést illetően. Támogatóik közt olyan emberek szerepelnek, mint a Google vezető Larry Page és Eric Schmidt, vagy az anyagi javakban szintén nem szűkölködő Charles Simonyi.

Érdeklődve tekintünk az eljövő évtizedek felé, mert még ha a kétségkívül ambíciózus célkitűzések nem is teljesülnek maradéktalanul, akkor is érezhető egy igen jelentős felpezsdülés az űrkutatás terén, mely számos – most még talán nem is várt – eredményt hozhat. Itt fokozottan érvényes a mondás: merjünk nagyot álmodni! Már csak azért is, mert ez az a terület, ami milliókat inspirálhat arra, hogy a mérnöki vagy természettudományokkal foglalkozó életpályát válassza.