„Egy egész óceánnyi olaj van alattunk, amit csak én kaphatok meg!”

-Plainview /Vérző olaj/-

Egészen kicsi gyermek lehettem, amikor egy természetfilmben először hallottam a sötét jövőről, miszerint bolygónkon alig 10-15 éven belül kimerülnek az ismert olaj és földgázkészletek. Az alkotók nem voltak restek egy apokaliptikus víziót felvázolni, én pedig alig 6-7 éves lévén egész aggódva keltem fel a fotelből. Azóta telt-múlt az idő, és a kutak még mindig termelnek, az energiaínség pedig semmilyen formában sem nyomta rá bélyegét mindennapjainkra, noha a probléma továbbra is Demoklész kardjaként lebeg felettünk . 

Az elmúlt év tavaszán aztán volt szerencsém egy a University of Wisconsin falai közt megrendezett előadáson meghallgatni a téma elismert szakértőit. Ők is borúsan látták a jövőt, már nyárra elszabaduló, megduplázódó üzemanyagárakat vizionáltak. Ez a jóslat sem igazolódott be. Volt azonban egy érdekesebb aspektusa annak az estnek, mégpedig az, hogy a szokásokkal szemben itt bőséges készleteket emlegettek, melyek kitermelése a modernebb technikáknak – na meg a magasabb olajárnak és a még mindig fennálló hatalmas igénynek – hála egyre kifizetődőbb. Azóta a palagáz fogalma gyakorlatilag futótűzként járta be a világot, Obama elnök pedig egyenesen országa energiafüggetlenségét, munkahelyek millióit és egy új korszak hajnalát látja ennek az energiaforrásnak a kiaknázásában. A folyamat meg is indult, és méreteit jól jellemzi, hogy a kietlen dakotai síkságot a kutak fáklyáinak fénye mára az ország egyik legfényesebb foltjává varázsolja a bolygónkat pásztázó műholdak szemében. De mi is ez a sokat emlegetett palagáz, és miként termelhető ki? Tovább után erről lesz szó! 

/Nem tudom megállni, hogy beszúrjam az egyik kedvenc számomat, mely éppen ide illik./ 

Az idézetben emlegetett földalatti olaj és földgáz óceánok ideje valóban lejáróban van. Ezen „hagyományosnak” mondható lelőhelyek esetében a nyersanyag egy alacsony áteresztőképességű záróréteg alatt megreked egy nagykiterjedésű pórus-rendszerben, amelyben az anyag viszonylag könnyen áramolhat. A záróréteg átfúrásával a kitermelés relatíve egyszerűen történik. 

Ezzel szemben a szóban forgó palagáz nem ilyen porózus kőzetekben halmozódik fel, hanem az alacsony áteresztőképességű  palarétegben. Ebben az esetben nem elég megfúrni a réteget, ugyanis a mikropórusokban csapdába esett gáz nem fog magától kiszabadulni és feláramlani. A probléma megoldása a „fracking” névre hallgató eljárás, melyet magyarra hidrosztatikus repesztésként fordíthatunk. A módszert az alábbi videó mutatja be: 

Az eljárás egy hagyományos, függőleges fúrással kezdődik, a szokásos szigetelési technikák alkalmazása mellett. Az újdonság a kívánt mélység elérése előtt 100-200 méterrel kezdődik. Ekkor egy speciális fúróberendezéssel a furatot egy igen nagy ívben „elfordítják” és végül vízszintessé teszik. A vízszintes szakasz hossza a néhány száz métertől akár kilométerekig is terjedhet. A furat kibéleléséhez csövek tonnáit használják fel, melyeken aztán cementet pumpálnak keresztül, biztosítva ezzel a cső védelmét és a külső szigetelést. Ezzel a fúrási fázis a végéhez ér. 

A következő feladat a perforálás. Ehhez egy speciális eszközt engednek le a csőben, melyben meghatározott közönként robbanótölteteket helyeznek el. Ezek a töltetek lyukakat ütnek a borításon és a környező kőzetrétegben. Nincs más hátra, mint a nyersanyagok pórusokból történő kiszabadítása. Ehhez a kezdeti repedéseket tovább kell tágítani, melyhez hatalmas mennyiségű vizet használnak fel. A hatékonyság növelése érdekében a víz homokot és kis mennyiségű, a kőzeteket oldó adalékanyagot is tartalmaz. A hatalmas hidrosztatikai nyomás szétrepeszti az oldott kőzeteket, utat nyitva ezzel a nyersanyagoknak, lehetővé téve azok kitermelését. A technika az áthatolhatatlannak hitt kőzetrétegek megbontásával hatalmas, eddig kiaknázatlan készleteket tesz elérhetővé, bőségesen megnövelve a rendelkezésre álló tartalékokat. 

Az eljárást rengeteg kritika is éri, ugyanis egy repesztés alkalmával akár 15 millió liter víz is felhasználásra kerülhet, melyben az „elenyésző” mennyiségű vegyszer össztömege elérheti a 300 tonnát is… További aggodalomra ad okot, hogy a zárórétegek megrepesztése eredményeként nem csak a használt adalékok, de a kitermelésre szánt földgáz és kőolaj származékok is utat találhatnak az ivóvízkészletekhez.  A viták hevessége valószínűleg sokáig nem fog csitulni még, de mindez egyelőre nem akadályozza meg a világgazdaságra igen nagy hatást gyakorló módszer terjedését – valóságos aranyláz tört ki Észak-Dakotában például -, mely nem csak a gazdasági, de ezen keresztül a geopolitikai viszonyokat is átrajzolhatja. Erről további részletek itt olvashatóak.