Alig több mint 1 éve, 2012 februárjában került fel a TED-re Vijay Kumar előadása, melyben a University of Pennsilvania kutatója bemutatta az apró quadrotorokat, amelyek képesek pozíciójukat és pályájukat saját maguk meghatározni – hála a rotorok működésének másodpercenként 600-szor történő frissítésének –, ennek megfelelően pedig a „raj” többi tagjával együttműködni. Azóta rengeteg emlékezetes összeállítás született már ezekről a gépekről - elég csak a zenélő flottát vagy a célpontot sas módjára magával ragadó eszközt említeni –, a quadrotorok pedig nem csak a többi egyetem laborjait, de a kereskedelmi piacot is elárasztották. Most már bárki hozzájuthat egy hasonló repülő alkalmatossághoz, egyszerűbb távirányítós helikoptereket pedig akár már 20 Euróért is be lehet szerezni. Ebben a rövid – de reményeink szerint látványosként aposztrofálható – bejegyzésben az elmúlt hónapok néhány vonatkozó eredményét foglalnánk össze elsősorban videók formájában.

/Vijay Kuma már-már klasszikusnak mondható előadása 2012-ből/

A University of Maryland mérnökei a megközelíthető felületek tárházát kívánta bővíteni, amikor a gekkók legendás tapadási képességeit elősegítő mechanizmusokat lemásolva készítettek egy quadrotort, amely akár a plafonra is képes „leszállni”. Hogy mire lehet jó ez? Képzeljünk el egy földrengés sújtotta várost, amelyben a mentést segítő robotoknak egyszerűen nem áll rendelkezésre jobb leszállópálya, mint egy-egy meredező fal maradvány.

Chris Anderson, a 3D Robotics nevű cég vezetője nem új képességekkel próbálja felruházni a kis repülőket, sokkal inkább a gyakorlati felhasználhatóságukra koncentrál – adta hírül a mérnökbázis.hu. A könnyű, alacsonyan szálló eszközök kiválóan alkalmasak lehetnek hatalmas termőföldek monitorozására, hála a rájuk szerelhető szenzoroknak, melyek az akár egyetlen levélről való fénykép készítéstől kezdve egészen a talaj nedvességtartalmának méréséig sok mindenre alkalmassá tehetik őket.

Sameer Parekh ennél futurisztikusabb célokat tűzött ki a általa létrehozott Falkor Systems számára. Ő egyenesen a robotot vezérlő humán „pilótát” próbálja eliminálni, vagyis bizonyos felhasználási területeken teljesen automatizálni akarja a repülést. A jelenlegi prototípusok a felhasznált mesterséges intelligencia algoritmusok segítségével képesek „gazdájukat” minden nemű külső irányítás nélkül követni, például egy pólón lévő minta figyelésének segítségével. Ez alighanem megmozgatja a különböző helyekről leugráló/sikló extrémsportolók fantáziáját.

Végére hagytuk a legdöbbenetesebb hírt: a gondolat által vezérelt quadrotort, melyet a University of Minnesota mérnökei hívtak életre, és röptettek át egy akadálypályán. A pilóta fejére egy rögbijátékosokéhoz hasonló „sapkát” helyeznek, mely detektálja az agyhullámokat. Miután sikerül az adott agyra kalibrálni az utasításokat, az alany képes csupán koncentrációja révén (mondhatnánk úgy is, hogy pusztán az „erőnek” köszönhetően) irányítani a repülőt. Ezen kutatás alkalmazási lehetőségeit aligha kell ecsetelnünk, elég ha lebénult páciensek életkörülményeinek lehetséges javítására gondolunk.

Átmenetileg elbúcsúzunk most a röppenytyűktől, de nincs kétségünk afelől, hogy pár hónapon belül ismét hasábokra lehet tűzni egy hasonló összeállítást. Addig pedig továbbra is lehet a fentiekkel szemben a mindössze csak a repülés képességével rendelkező eszközökkel az alábbihoz hasonló, lélegzetelállító felvételeket készíteni.